Felemás zoknit húztak sérült társaikért

Mayer Zseraldina középiskolai tanár és Szabó Szilárd fotós a március 21-i Down-szindróma világnapja alkalmából ingyenes fotózást hirdetett múlt héten. Felemás zokniban várták a jelentkezőket, majd a Rózsaszín szalag – Pápa nevű közösségi oldalukon tették közzé a fényképeket.

Mint megtudtuk, a Down-szindróma világnapját 2006 óta tartják meg, Magyarországon a Down Egyesület kezdeményezésére 2009-től azért, hogy az ünnep által felhívják a figyelmet a betegségre, növeljék a megértést, és segítsenek, hogy a Down-szindrómások méltósággal és a társadalom aktív tagjaiként élhessenek teljes életet. Jellemzően olyan eseményekkel, amelyek kiemelik a Down-szindrómások teljesítményét, támogatják a függetlenségüket, önképviseletüket és döntési szabadságukat.

A pápai Down-szindróma-fotókampány kapcsán Mayer Zseraldina elmondta, oldaluk célja, hogy a különböző betegségekre, és azok iránti elfogadásra ráirányítsa a figyelmet.

– Ők ugyanolyan emberek, csak kicsit mások. Esetükben gyerekkortól áll fenn az érintettség. Emlékszem, a várandósság alatt kiszűrik a Down-szindróma eshetőségét. Hálát adok a Jóistennek, hogy két egészséges gyerekem van, örömmel fotózkodtam velük. De egy anya akkor is szereti a gyermekét, ha az sérült vagy beteg, mert a saját vére, és az anyák ereje hatalmas tud lenni. A környezetemben élő, sérült gyermeket nevelő családokon látom a kitartást, amiről nap mint nap tanúbizonyságot tesznek. Minden tiszteletem az övék – jegyezte meg az akciót szervező Mayer Zseraldina.

A Pápai Református Egyházközség tagjai közül tizenketten vettek részt a felemás zoknis fotókampányban. Csomorné Barcza Éva és Csomor István kezdeményezésére csatlakoztak a nemes ügyhöz, hogy felhívják a figyelmet a fogyatékkal élő társaink elfogadására, a világ sokszínűségére.

A jótékonysági kampányban részt vett egy, a betegségben érintett család. A Down-szindrómás, tizennyolc éves fiú, Mohai Áron jól érezte magát a fotózáson. Édesanyja, Mohainé Daniel Ágnes úgy nyilatkozott, óvónőként dolgozik, Téten élnek vegyészmérnök férjével. Nagy a család: mindkettejüknek ez a második házassága, egyaránt két gyerekkel az előzőből. További kettőt – egy fogadott lányt és a legfiatalabb Áront – közösen nevelnek. Áron kivételével a gyerekek már kirepültek a családi fészekből. Hozzátette, mindig jó érzéssel tölti el őket, amikor az emberek elfogadják a másságot, nemcsak a Down-szindrómát, hanem minden egyebet is, mert egyébként mindannyian mások vagyunk.