Előttünk áll a példa – A forradalom előtt tisztelegtek Balatonfüreden

-’56 lett a legnagyobb magyar ünnep. Mansfeld Péter emlékművénél azt éreztem, nagyobb a vértanú, mint én. Neki kellene élnie, és rólam kellene ezt mondania. Csak a tiszteletet tudom neki megadni és az emlékét megőrizni, utalt az 1956 utáni megtorlások legfiatalabb áldozatára Melocco Miklós.

A szónok, aki a történelmi összefüggésekbe és saját fiatalkori emlékeibe ágyazva beszélt az ’56-os eseményekről, hozzátette: „Kár értük! Olyan nagy tettre voltak képesek, amire mi, élők csak akkor lehetünk képesek, ha a történelem megismétli önmagát! Mert a magyar nép ilyen, mindig rendelkezik a vértanúk rangján a leendő hősökkel.”- mondta. A művész külön szólt a zsarnokságról, ami –mint kiemelte- a rendre építkezik, ami nem létezik. Ezért minden zsarnokság halálra van ítélve. Felidézte, október 23-án, este 7 órakor ért Nagy Imre a parlamentbe, akinek neve a jót, a remény megszületését jelentette, hiszen megszűnt a recski munkatábor, a padláskisöprések, a kitelepítések. Nagy Imre sokat élt Moszkvában, tudta, miért hozták a parlamentbe, szinte erőszakkal. Amikor nem kért kegyelmet, óriási méltóságra utalt.

-A bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely más nép az elmúlt húsz évben, érvelt Albert Camus, a francia író korabeli kijelentésével Melocco Miklós. Úgy mondta, a magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha, sehol nem áruljuk el, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. A szónok beszélt egyebek mellett a forradalom november 4-i leveréséről, a kétszázezres vérveszteségről, a Kádár-korszak tetszhalott évtizedeiről, amikor félművelt lett a nemzet, mert aki művelt volt, veszélyesnek számított. Követelmény volt a szolidaritás a hatalommal, tudás helyett a proletár öntudat volt a lényeg, kötelező lett az orosz nyelvtanulás, megszűnt a latin és a görög.

-Mindez ma is teher rajtam, mondta, hozzátéve, tudták, hogy tetszhalottként élnek, és ez a titkos erő, terror, félelem egybekovácsolta a nemzetet, a némák egymással lettek cinkosok. -Életben maradtunk, mert még fiatalok voltunk. Mindenki tudta, hogy a hatalom hazudik. Mindez tragikomikus volt, mert halálos ítéletek között zajlott, utalt a borzalmakra. -Nem tartott a forradalom két hétig, de 12-től este hatig meg tudott születni. Halálra volt ítélve, azért volt olyan tiszta. A kivégzett nagyszerű magyarokért kár, ezt az adósságot nehéz behozni, hangsúlyozta a művész.

A beszéd után a közönség meghallgatta Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét Sinkovits Imre tolmácsolásában, majd „Ez az ország a te hazád” címmel adott alkalomhoz illő műsort a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes Sánta-Bíró Anna és Sánta Gergő koreográfiájával. A megemlékezők koszorúkat helyeztek el Bibó István, valamint a szabadságharcos fiú szobránál, és külön megemlékeztek az eseményekről a Bata-ligetben is.