Hosszú évek óta őrzik a különleges sváb hagyományokat is a községben

A hagyomány eredete a pásztorélethez köthető Szent György napjához illeszkedett. A pásztorok akkor hajtották ki először az állatokat a legelőre. Annak a pásztorfiúnak, aki utolsónak hajtotta ki a rábízott állatokat, be kellett öltöznie zöld ágakból és virágokból készített jelmezébe, hogy Pfingstnégelként végig sétáljon a falun. A séta nem a dicsőségről szólt, hiszen utolsónak lenni az állatok kihajtásánál az ágakkal és levelekkel magát beborító pásztorfiúnak inkább csúfolódást váltott ki másokból.

Természetesen a gyerekek kíváncsiak voltak, vajon ki van a zöld lombok alatt, ezért egy-egy ágat, virágot igyekeztek zsákmányolni a Pfingstnégeltől egészen addig, míg felismerhetővé nem vált a személye. Ez nem volt veszélytelen vállalkozás, a lombokkal álcázott pásztorfiú a nála lévő bottal többször is odasózott a hozzá túl közel merészkedőknek. Az idén új színfolttal egészítették ki ezt a hagyományt a faluban. Az óvodás gyerekeknek nevelőik betanították azt a régi, helyi dialektusban elmondott csúfolódó versikét, melyet aztán kórusban harsogtak a menet alatt. A versike így hangzott: „Pfingstnégel pumpátsznégel trádi um” azaz forduljon meg. A tájháztól induló Pfingstnégelhez a Fő téren csatlakoztak a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Tánckar férfi tagjai, valamint az őket követő vidám gyereksereg.

A plébánia udvarán, nagy visongás közepette két Pfingstnégel is megkergette a gyerekeket.