Elengedhetetlen Veszprém megye vízbázisainak védelme

- A Balaton partját és szűkebb vonzásterületét már több száz éve folyamatosan lakják és használják üdülőövezetnek. A korábban keletkezett szennyvizet tisztítatlan formában engedték a tóba, vagy jobb esetben a derítőkből kifolyt csurgalékvíz az üledékeken át szivárgott be a Balatonba – véli Katona Lajos geológus, aki szerint komolyan át kell gondolnunk, hogy a jelenlegi vízkészleteink itt, a Balaton közvetlen közelében milyen múltra tekinthetnek vissza. – Ez akkor változott, amikor az Országgyűlés megalkotta a Balaton-törvényt (2000. évi CXII. törvény), melyben előírta a még nem csatornázott települések és az újonnan kialakított lakóövezetek szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítését.

- Ebben a törvényben jelölték ki a felszíni vízminőség-védelmi területet, amely elsősorban a tóra vonatkozik, valamint az Országos Területrendezési Tervvel összhangban kijelölték a felszíni szennyezésre fokozottan érzékeny területeket, ami a felszín alatti vizek védelmére szolgál. Sajnos ezek a tervek, rendelkezések csak részben valósultak meg – véli Katona Lajos geológus. – Ne felejtsük el, hogy az összes Balaton melletti és kissé távolabbi település a Balaton szűrt vizét issza, ami persze nem olyan kemény, mint a veszprémi víz. Veszprém és környékének geológiai felépítése határozza meg az itt élő emberek ivóvízkészletét, ami áldás és egyben átok is. Áldás, mert Veszprém városa nagyon jó minőségű karsztvizet ihat, sőt az ivóvízkészletünk pozitívban van, több ivóvíztermelő kútjuk is van a város közigazgatási területén fekvő településeknek. Átok is azonban ez a geológiai felépítés, hiszen a terület java úgynevezett fedetlen karszt, így egy felszíni szennyeződés nagyon hamar az ivóvízkészletünkbe juthat. Ilyen terület például a Laczkó-forrás és környéke, a Csatár-hegy vagy a Kádárta és Gyulafirátót közötti terület. Ezért fontos, hogy a Csatáron levő telkek derítői precíz szigetelést kapjanak, mert az onnan távozó szennyvíz bizony irányítottan az ivóvízbe kerül. Nagyon szomorú, hogy az emberek többsége még mindig olyan önző és oktalan, hogy csak a saját jelenével foglalkozik, a jövővel nem, és amíg lesznek olyanok, akik azért állnak a Laczkó-forráshoz este, hogy lemossák az autójukat, addig egy percig ne gondoljuk, hogy örökké fog tartani az a folyékony kincs, amit most még nem becsülünk meg eléggé. Ezt a folyamatot – akárcsak a klímaváltozást – nem lehet visszafordítani.

- Az ivóvízellátás Magyarországon több mint kilencven százalékban felszín alatti vízbázisokból történik, alig van felszíni vízkivételi mű. Az összes felszín alatti víz a beszivárgó csapadék révén újul meg. Az, hogy a vízkivételi ponton ez a csapadékvíz, amit épp kinyerünk, hány tíz vagy száz éve esett le, változó, de az utánpótlás minden esetben a csapadék útjához kapcsolódik, és emiatt nem mindegy, milyen az ember területhasználatának mértéke – emelte ki Vadas Ádám hidrogeológus. – Ha a rendeleti határértékekhez viszonyítjuk az ivóvíz minőségét, akkor abszolút igaz, hogy minden hazai ivóvíz megfelel a rá vonatkozó szabványoknak. Ha ezt bármelyik túllépné, akkor azt a vízbázist leállítják, éppen ezért a vízközmű-üzemeltető ezeket az értékeket rendszeresen ellenőrzi. A természetes úton megjelenő szennyező komponensek terén Veszprém megye jól áll, ezek nem jellemzők, itt a vízműkútból kinyert víz mindenféle előkezelés nélkül iható, viszont vannak ma Magyarországon olyan régiók, elsősorban az Alföldön és a Dél-Dunántúlon, ahol ezek a komponensek (vas, mangán, ammóniumion, arzén) geológiai okok miatt magasak, ezért muszáj kezelni a vizet, hogy fogyaszthatóvá váljon. Országos szinten 1934 darab felszín alatti vízbázisról beszélhetünk (felszíni csupán 17 darab van), ebből 1730 üzemel: közülük 846 sérülékeny, 785 védett és közel háromszáz bázis bizonytalan, avagy nincs róla adat. Veszprém megyében 105 üzemelő felszín alatti vízbázist tartanak számon, ebből 77 sérülékeny, 23 védett, 8 pedig bizonytalan.

A hidrogeológus meglátása szerint a felszíni szennyezések közül a legjelentősebb szennyező tevékenység jelenleg Magyarországon a nagyüzemi mezőgazdaság, s ezen belül nem kimondottan a műtrágyázás, hanem a különböző növényvédő szerek használata. – Veszprém megye összességében sérülékenyebb vízbázisok szempontjából, mint az országos átlag, mivel a karsztos területekre az jellemző, hogy a lehulló csapadék pillanatok alatt lejut a karsztvízbe és így nagyon gyorsan eljut a vízbázisokig. Éppen ezért ezeken a területeken kiemelten kell figyelnünk arra, hogy mire használjuk a felszínt, a tájat – hívta fel a figyelmet rá Vadas Ádám.