a sors ajándéka

2017.12.21. 11:30

Élet új szívvel: Máté kétszer született

Élek. Zümmögnek, halkan csipognak a gépek, cső van a számban, gyenge vagyok nagyon, de dobog a szívem a mellkasomban, egy ismeretlennek a szíve, akinek a legdrágábbat köszönhetem ezen a Földön, az életet! – erre gondoltam, amikor felébredtem az operáció után.

Kovács Erika

Fotó: Balogh Ákos

Így emlékezik Vass Máté, akit 2013. január 28-án új szívet kapott Budapesten, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetnél. Az operációt Prodán Zsolt, a csecsemő és szívsebészeti osztály megbízott osztályvezető főorvosa vezetésével egy orvosi team végezte 14 órán keresztül. Máté 23 éves volt akkor.

Fotó: Balogh Ákos

-Többen azt mondták, hogy a sors fintora volt, én viszont úgy gondoltam, hogy a sors ajándékkal lepett meg, hogy éppen a születésnapomon kaptam meg az új szívet hosszas, gyötrelmes várakozás után, idézi fel az izgalmas időket Vass Máté. A fiatalemberre rá sem lehet ismerni, az operáció után, a klinikán soványan, sápadtan feküdt kórházi ágyán, most pedig kitűnő formában van, visszanyerte súlyát, jókedélyű, energikus.

Máté felidézi, veleszületett szívrendellenesség miatt családjával együtt gyermekkorától kezdve mindig is tudta, hogy előbb vagy utóbb új szívre lesz szüksége, csak a transzplantáció idejét nem ismerték. Aztán 2012. októberében a szokásos kontrollon Budapesten jártak, amikor az orvosok közölték vele és édesapjával, akivel együtt küzdötték végig a nehéz időket, mert a sors úgy hozta, hogy a fiú édesanyja nem velük élt, hogy a fiúnak maradnia kell a kórházban, és mielőbb donor szívre van szüksége. A fiút és édesapját ez a hír nem érte váratlanul, ugyanis Máté már nagyon fáradékony volt, néhány méter után elfáradt, nem tudott tovább menni, le kellett ülnie, vizesedtek a lábai, kezei, nem jól vert a szíve, keringési- és ritmuszavar is fellépett nála, ráadásul nagyon rossz volt a közérzete is.

– Emlékszem október legeleje volt, amikor maradnom kellett, egy ballont vezettek a combomba, az ütőéren keresztül pedig egy csövet a szívemhez, amely tágította az eret, felülni sem lehetett, mert akkor eltörik a ballonpumpa, miután komoly beavatkozásra lett volna szükség. Természetesen betartottam az orvosi utasításokat, így töltöttem el nemcsak az őszt, hanem az év végi ünnepeket, a karácsonyt és a szilvesztert is, ágyhoz kötve, mozdulatlanul, sorolja Máté a mondatokat, melyek egy egészséges ember számára szinte felfoghatatlanok.

-Aztán 2013. január 28-án, hajnalban érkezett a riasztás: megvan a megfelelő donorszív! – kaptam a hírt a kórteremben. Először fel sem tudtam fogni, aztán hatalmas örömet, még nagyobb megkönnyebbülést éreztem, de félelmet egy kicsit sem, elszánt voltam nagyon, arra gondoltam, elég volt az ágyhoz kötöttségből, legyen már vége az egész gyötrelemnek, a 23 éve tartó várakozásnak, történjen már valami velem, bármi is legyen az! Felhívtam a családomat, elköszöntem tőlük, azt mondtam nekik, vagy találkozunk ebben az életben, vagy nem – folytatja Máté története felidézését, aztán aznap reggel hét órakor már a műtőasztalon feküdt, édesapja addigra odaért hozzá, és a műtét alatt végig ott volt a kórházban, fiának azóta is többször azt mondta, hogy örökkévalóságnak érezte a várakozást.

Máté összesen öt hónapot töltött el a budapesti szívklinikán, amikor 2013. márciusában hazajöhetett gyulafirátóti otthonába, a sterilszobába, amit nagy összefogással sikerült létrehozni, ugyanis a fiatalember édesapjával együtt szűkös körülmények között élt, mert rengeteg pénzt felemésztett Máté egészségi állapota, a rengeteg utazás a kórházba.

Mátét a műtét után két hétig altatták, lassan ébresztették fel, amikor felkeltették, még lélegeztető gépen volt napokig, a fiatalember úgy fogalmaz, hogy ez nem volt kellemes állapot, csővel a szájában feküdni. A gyermek intenzíven osztályról, miután stabilizálódott az állapota, átvitték a normál betegszobába, ahol gyógytornász, külön kezelőorvos foglalkozott vele. Máté úgy emlékezik, nagyon gondos, rendkívül alapos, figyelmes ellátásban volt része.

Otthonában egy éven át a táplálkozásra is nagyon kellett figyelni, csak házi kosztot ehetett meg. Az első három hónapban kéthetente járt ellenőrzésre Budapestre, aztán havonta, egy év után pedig már három havonta, amikor vérvétel, ultrahang, EKG történik nála. Évente egy alkalommal nagyobb kivizsgálást is elvégeznek Máténál, érfestést, röntgent, légzésfunkciós vizsgálatot, valamint góckutatásokat, így szemészeti, bőrgyógyászati, fogászati vizsgálatokat, nehogy a szívet bármilyen probléma megterhelje, veszélyeztesse.

Máté lassan három éve dolgozik egy cég konyháján, napi négy órában, amelyhez szakképzettsége van, közben a jogosítványt is megszerezte, volt egy komoly, több éves kapcsolata is.

Azt mondja, sosem foglalkozik betegségével, a műtéttel, nem gondolkozik azon, hogy vajon kitől kapta a szívet, nem hisz abban, hogy a szívvel más lelkét is megkapta volna, amiről ő is hallott már, a donor szervről annyit tud, hogy Berlinből érkezett. Kizárta gondolataiból a múltat, nem álmodik róla, úgy éli napjait, ahogy bárki más. Boldognak érzi magát, szabadidejét barátaival tölti, és rúgja a bőrt is, a foci a szenvedélye, az Újpest, illetve a Barcelona a kedvenc csapata. Az örök emlék marad neki, amikor a műtét után az Újpest focistái egy mezzel lepték meg a kórházban, egy üzletember pedig elvitte Barcelonába kedvenc csapata mérkőzésére.

A karácsonyra nagyon készül, szívesen főz, finomságokkal lepi meg családját, többek között kedvencével, a töltött káposztával, amiről 2013-ban a szívklinikán csak álmodott. Január 28-át, Máté születésnapját, pedig kétszeresen ünnepli majd meg a család.

Vass Mátéról szóló korábbi írásunkban Prodán Zsolt főorvos, aki külön sajtótájékoztatón beszélt Budapesten Máté műtétjéről is, kiemelte: a műtét 14 órán át tartott, nem volt egyszerű, de jól sikerült, többek között a pitvari nagyereket pozicionálni kellett. A donorszív külföldről ékezett egy Cessna gépen hozták Budapestre, miként lehet látni a filmeken, megfelelő körülmények között, és kétszer nagyobb volt, mint Máté sajátja. A szívet a négy órás határidő alatt sikerült beindítani. Dr. Ablonczy László gyermekkardiológus főorvos, a gyermek szívtranszplantációs program koordinátora arról beszélt, hogy egy veleszületett szívbetegséget követő transzplantáció bonyolultságát ahhoz lehet hasonlítani, amikor egy Wartburgba Porsche motor helyeznek.

Édesapja, Vass Attila, aki mindvégig fia mellett volt, így idézte fel a műtét után a kritikus perceket:– Alig vártam már, hogy láthassam Mátét a műtét után, amire kedden kerülhetett sor. Amikor megpillanthattam, semmihez sem hasonlítható érzés fogott el, csorogtak a könnyeim, végigfutott előttem az eltelt 23 év, és hihetetlen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, ugyanakkor őszintén bevallom azt is, nem túl kellemes az, amikor egy szülőnek így kell látnia a legdrágábbat, a gyermekét. Ezt a vegyes érzést csak az tudja igazából megérteni, aki átélte már azt az aggódást, a sokszor véget nem érőnek tűnő várakozást, a fájdalmat, örömet, bizakodást, reményt, amit mi átéltünk – mondta Attila. – Nem baj, ha most csak rövid ideig is, mindössze néhány percre láthatom a fiamat, az a lényeg, hogy tudom, ott van, velem, a közelemben, és immár reménnyel teli jövő elé nézhetünk, mi, együtt Mátéval. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában