2017.10.23. 11:00
Amikor a Balaton féltékenységében embert ölt
A Balaton rejtett nádasaival, szerelmi zugaival kitűnő helyszín a romantikus történetek számára. Nem véletlenül kering több tucatnyi legenda és mese az itt fellobbanó érzelmekről. Ezek valóságalapja sokszor megkérdőjelezhető, hiszen a népnyelv gyakran színezi ki a történeteket.
Ezért is kapjuk fel a fejünket, ha a balatondvari temetőben járunk. Itt ugyanis kézzelfoghatóvá válik az egyik ilyen történet. A sírok között járva szívalakú sírköveket találhatunk. Hogy kik és milyen szándékból faragták őket, arra a mai napig nem tudtak egyértelmű választ találni. A hatvannégy darab kőből ma már csak nyolcon olvasható név és 1808-1840 közötti évszámok, de ezek sem visznek közelebb állításuk okához.
A legismertebb legendát Lipták Gábor jegyezte fel Aranyhíd című balatoni legendákkal foglalkozó könyvében.
„Eszerint Balatonudvariban élt egy igen szép lány, bizonyos „halász Veronika” aki legszívesebben mindig a Balatont nézte volna. Egyszer amikor apjával visszatért a halászatról a parton nagy szürke kövek és egy fiatal férfi várta. A szerelem gyorsan lángra lobbant, a hegyekből érkezett idegennel, de Veronika a kövekkel nem tudott megbarátkozni. Ezért megkérte jegyesét, hogy szelídítse meg a köveket. Így kezdődött el a kemény, élettelen kövek szívvé faragása. Először kis darabokat, majd nagyobbakat is kifaragott, melyre a két szerelmes neve is felkerült. Amikor elérkezett az idő Veronika úgy döntött követi a fiút hegyek közé, ezért utoljára kievezett a tóra, hogy elbúcsúzzon tőle. Már messze járt a parttól hatalmas vihar kerekedett. A lány még soha nem látta ilyennek a vizet, mintha zöld hullámaival átölelte volna a csónakot nem eresztve a lányt. Így küzdött Veronikáért a Balaton, végül egy erősebb lökéssel hullámsírba temette, örökre magához láncolva. A kőfaragó szíve meghasadt bánatában és szerelmes sírjához egy hatalmas kőszívet állított. Többé nem tudott elszakadni a falutól és sorban faragat a köveket, ha meghalt valaki a környéken ilyen követ állítottak a sírjához. Így szaporodtak el a szív alakú kövek a Balatonudvari temetőben. „
Amit bizonyosan tudunk, hogy a temetőt az 1770-80-as években nyitották meg a református és római katolikus hívek számára.
A síköveket két ütemben retusálták, először az 1980-as években, de ez nem hozta meg a kívánt eredményt. Ezek után 1998-ban az önkormányzat fogott neki a munkának, korabeli anyakönyvi kivonatok alapján sikerült kideríteni az elhunytak neveit és helyesen a sírkövekre leírni. Mostanra a Balatonudvari temető egyike az országban létező négy védett temetőnek.
Sajnos a rongálok sem kerülték el a temetőt, az elmúlt évtizedekben 3-4 sírkövet elloptak.
Pontos válasz tehát nincs a kövek állításának okára, de aki romantikus borzongásra vágyik, ne hagyja ki a kőbe vésett szerelem helyszínét.
Megközelítése: vonattal a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca-vasútvonalon, autóval pedig a 71-es főúton.
