Egész éves Balaton? - Élet a főszezonon túl

Ha az osztrákok nyáron is el tudják adni a hó nélküli hegyeiket, miért ne lehetne életet varázsolni a téli Balatonhoz is? A kérdést már egy, másfél évtizede feltették a szakemberek, a válasz, pontosabban a megoldás azonban várat magára. A helyzetet nehezíti, hogy a tópart három megyéhez tartozik, és máig nem sikerült egy régióvá szervezni, közös stratégia mentén gondolkodni róla. A készülő építészeti törvény már megteszi ehhez az első lépéseket, lesz balatoni fő- és tájépítész, továbbá egységes építészeti szabályokat vezetnek be, a helyiek összefogása nélkül azonban ez még kevés ahhoz, hogy a főszezonon kívül is érkezzenek a vendégek a magyar tengerhez.

A Balatoni Regionális TDM Szövetséget – a három betű a turisztikai desztináció menedzsment szakszavakat rejti – 2011-ben azzal a céllal hozták létre, hogy kiutat keressen a régió egyre mélyülő turizmusgazdaságának válságából. Tagjai azt szeretnék bizonyítani, hogy a Balaton és környéke nemcsak a nyári, fürdőzésre alkalmas időszakban jelenthet vonzó úti célt, főszezonon kívül is érdemes itt pihenni. Mindezt úgy, hogy a látogató és a helyi közösség is fenntartható perspektívát kapjon. Nem konfliktusmentes ugyanis az együttélésük, az alkalmi vendégek egészen másként viszonyulnak a helyi értékekhez, mint azok, akik itt élik az életüket. Nem mellékesen az utóbbi évek válságjelenségeinek – klímaválság, Covid, háborúk – hatására átértékelődött a közgazdaságtanban is a növekedés fogalma, és már nem feltétlenül a mennyiség mindenáron való növelését jelenti. 

Hogyan lehet összeegyeztetni a helyiek, a vállalkozók és a vendégek érdekeit? Fekete Tamás, a regionális szövetség alelnöke azt magyarázza: a turisztikai desztináció menedzsment négy alapvető területe a tervezés, a kínálatfejlesztés és -szervezés, a piacra vitel és értékesítés, valamint az érdekképviselet. Az elmúlt több mint tíz év után már sok eredményt fel tudnak mutatni, de messze még az idő, amikor úgy érzik, hátradőlhetnek. Mivel nem kapnak állandó állami támogatást, sokszor főztek az elmúlt években kőlevest, mondja, utalva az ismert mesére. Vagyis partnereket kell felkutatniuk és bevonniuk, hogy összeszedjék egy-egy tervükhöz a pénzt. 

A téli szezon soha nem lesz olyan, mint a nyári, de még olyan sem, mint a tavaszi vagy az őszi, mondja Fekete Tamás. Nem is várható el. Azért nehéz eset, mert a tél nem tud igazán nagy különbséget felmutatni a tavaszhoz és az őszhöz képest, mivel a hó és jég nem garantáltható. Tavaszi és őszi programból most is sok van, lehetne persze több is, ami viszont hiányzik, az a kommunikációjuk, ezt erősíteni kell, belföldön és külföldön egyaránt. Az ideális a hatvanszázalékos belföldi, negyvenszázalékos külföldi vendégarány lenne. A német, holland, osztrák nyugdíjasokra jól lehetne építeni ezekben az időszakokban. A kínálat azonban már nagyot javult, több jó szállást lehet találni, ami a Kisfaludy turisztikai fejlesztési program egyik eredménye. Jobb lett az ár–érték arány is. Sok szolgálató már nemcsak szállást, de programokat is kínál, a látogatóközpontok egész évben nyitva tartanak, sok a természeti szépség, gyönyörű az épített környezet. Ezekért érdemes még télen is idejönni. 

A július 10-től augusztus 20-ig tartó főszezon néhány hetére valóban nem lehet szolgáltatásokat építeni. A kérdésre, tudható-e, hogy a vendéglátók, szolgáltatók hány százaléka áll le a szezon végeztével, sem az alelnök, sem a Magyar Turisztikai Ügynökség nem tudott még csak arányokat sem mondani. A szolgáltatások kötelező adatszolgáltatása csak most indult, a számokat a turisztikai ügynökség még nem összesítette. Nyilvánvaló, hogy az összes strandbisztrót szezonon kívül értelmetlen nyitva tartani, és egy üzlet, vállalkozás fenntartása nem kizárólag akarat kérdése. A piac dönti el, megéri-e. Ha már harminc-ötven hely ad egész évben jó szolgáltatást jó áron, az elég, és ott vannak mellettük az egész évben nyitva tartó balatoni borászatok is. Minden szezonban azt sulykolják, milyen drága a Balaton, mennyibe kerül a lángos, mondja Fekete Tamás. Ez azonban így nem felel meg a valóságnak! Mindig vannak a Balaton mellett olyan helyek, ahol normális áron nagyon jót lehet enni, minőségi szolgáltatást kapnak a vendégek. Mindenkinek más az ízlése, igénye, és nem egyforma vastag a pénztárca sem, de aki keres, az megtalálja a nekivalót. Nem kell a legfelkapottabb helyre menni, ha az valakinek drága. A tó 74 kilométer, a partja 235 kilométer hosszú, lehet válogatni. 

Valójában nehezen eldönthető kérdés, mi lenne a jó. Ha télen is nagy nyüzsgés lenne a Balaton mellett, vagy ha ilyenkor a környezet, a tó és a helyiek kipihenhetik a fáradalmakat? A vállalkozásoknak érdekükben állhat, hogy egész évben legyen bevételük, ugyanakkor tudjuk, hogy sokan közülük a rövid, pár hetes szezonban keresnek annyit, amennyiből a következő nyitásig megélnek. Ugyanez nem igaz persze az alkalmazottakra. Hogy mire lenne szükség? Fekete Tamás szerint jó szereposztásra, koordinációra és egy gazdára, egy olyan szervezetre, amelyik megfelelő tudással szervezné meg a szereplők együttműködését. Hiszen amíg nem húznak egy irányba, addig nem lesz látható haladás. Ezzel a munkával egyelőre csak a helyi civilek, érdekelt vállalkozók próbálkoznak. Lehetőségeik szerint máris szép sikerrel. 

Hanthy Kinga