Szántani vagy nem szántani? – Hosszú távon megbosszulja magát a talaj kizsigerelése

– A talajművelés megreformálásáról kicsiben, háztáji jelleggel tudok beszélni, főleg a saját tapasztalataim alapján. Sok mindent tanultam erről, számos ismeret szerezhető az internet révén például, én azt mondom el szívesen, amit már kipróbáltam és működött. A vegyszermentesség fontos, de azt a nagyüzemi gazdálkodásban nehezebb megoldani. Amire viszont több módszer létezik, az a talaj kizsigerelésének megakadályozása. Szerkezetének rongálását meg lehet előzni, vízháztartása javítható, aminek előnye, hogy csökken a vízigénye – kezdte tájékoztatását Simoncsics Gábor, a Vidéken „Bénázók” Egyesület elnöke a Bakonyi Zöldkör legutóbbi rendezvényén, amelyet a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban tartottak meg, és azon a talajkímélő földművelés jelentőségéről volt szó. 

– Pénzesgyőrben van kertünk. Amikor először megnéztük, milyen rajta a föld, szép, fekete termékeny talajnak tűnt. Aztán kiderült, hogy ez csak a felső, mindössze harminc centiméteres részre igaz, alatta összetömörödött, élettelen réteg található, amely nem engedi át a vizet. Nem tud miatta tovább, lejjebb szivárogni a csapadékvíz, a szerves anyag. Megreked. A laposabb területek ezért olykor mocsarasak lettek, s a felsőbb rész mindig hamar kiszáradt. Mivel korábban rendre azt szántották fel, kialakult ez az állapot, vékony lett a termőréteg. Ezt a bajt igyekeztünk gyógyítani. Nyugaton is próbálják már egy ideje azt a módszert, hogy nem szántanak, és ne feledjük, hogy az eke alkalmazása előtti korszakban, mintegy ezer évig ez működött. A szántás átmenetileg ugyan növeli a terméshozamot, de hosszú távon árt, a talaj minőségét rontja, és ez sokat számít – folytatta Simoncsics Gábor és hozzátette: kicsiben alkalmaztak területükön trükköket. 

Bevált náluk például Pén­zes­győrben talajtakaróként az élő növény. A kukorica közé tököt ültettek, az végigfutott a sorok között, leveleivel letakarta a talajt, ami így nem száradt ki. Mulcsként kecskealmot, szalmaszálakat használtak, kihordták a kertbe tavasszal, félméteres vastagságban szétterítették. Amikor ültettek, akkor szétkapargatták egy-egy helyen ezt a takarót. Megakadályozza a kiszáradást, folyamatosan biztosítja a tápanyag-utánpótlást, megtartja a vizet, a tápanyagot. 

Öt éve így járnak el, és idén még nem kellett locsolniuk, miközben burjánzik a veteményesük, azaz mindenféle megterem benne, bőséges a cukkinitermés, van paradicsom, bab, krumpli benne, és különböző fűszernövények. 

Aki még kíváncsi hasonló praktikákra, beleáshatja magát a témába, számos helyen elérhető. 

Simoncsics Gábor hangsúlyozta: már azzal sokat tehetünk magunkért, az egészségünkért, a pénztárcánkért, ha saját élelmiszert termesztünk, ez egyszerre spórolás és természetvédelem. A zirci termelői piacon, amelyet egyesületük működtet, erre biztatják a vásárlókat, tanácsokat is kaphatnak náluk, az árusoknál hozzá. Ezt tekintik többek között küldetésüknek, és szívesen segítenek. 
Akármilyen kicsiben érdemes belefogni, akár húsz négyzetméteren, és azt szokták mondani az érdeklődőknek, hogy megéri elég bátornak lenni ahhoz, hogy belekezdjenek, ha nem is lesz tökéletes rögtön minden, élményt jelent a kertészkedés. Közelebb, természetesebb kapcsolatba kerülhetünk általa környezetünkkel, magától értetődőbbé válhat, hogy óvnunk kell. 

Ehhez járul hozzá a Bakonyi Zöldkör is, a Reguly-múzeum természetvédelmi té- mákkal foglalkozó programsorozata, amelynek megvalósításában közreműködik a Bakonyi Természettudományi Múzeum.