Vonulnak a nagy fülemülék

Nyár végén a hajnalokat részesítem előnyben a madarászásokra. A kristálytiszta vizű Kígyós-patak mentén az égerligetek, csalitosok mindig is vonzották a vonuló énekesmadarakat, a napokban ott sikerült hívóhangja alapján fellelnem a nagy fülemülét. Gyakori rokonától, a fülemülétől (Luscinai megarhynchos) leheletnyivel nagyobb. Tollazatában inkább a barnás szín az uralkodó, szemben a fülemüle vörös tollazatával. Népi nevei a barna fülemüle, ligeti fülemüle, vízi fülemüle és magyar fülemüle. 

Telelőhelye Afrika középső és déli területein található. Fészkét folyóparti ligeterdőkben, csalitosokban, mocsaras ártereken építi. Azt a sűrű bozótosokba, csalánosokba, leggyakrabban a földre rakja. Finom növényi szálakból alakítja ki a csészét, amelyeket nagyon vékony gyökérdarabokkal és állati szőrrel bélel puhára. Ebbe rakja olajbarna, sötéten márványozott négy-hat tojását. Évente csak egyszer költ. A fiókák két hét alatt kelnek ki és ugyanennyi ideig etetik őket szüleik. A táplálékát mindig a talajszinten, bokrok alatt keresgéli, az avar között álcákra, bábokra, gilisztákra, bogarakra és hernyókra vadászgatva. Ősszel, akárcsak rokonának, a fülemülének, a kedvence az érő bodzaszem. Idén a nagy melegben sok helyen összeaszottan hullottak alá a fekete szemek, így a vonuló énekesmadarak nehezebben lelnek táplálékot a bodzavendéglőben. Fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.