Kapolcska a kreativitás és az örömzene forrása

Márta István zeneszerző, a programsorozat ötletgazdája és főszervezője lapunk kérdésére elmondta, hogy ennyire rossz időre nem számítottak, ám ennek ellenére egy kivételével minden programot lebonyolítottak. A faluház, az alsó iskola rendelkezésre állt, így tető alá vihették a Kapolcska idei eseményeit. Márta István az időjárást leszámítva elégedett, hiszen az eredendő célkitűzés, a fiatalok és a zene összekapcsolása az együtt gondolkodással, a közös zenélés örömével maradéktalanul teljesült. A jövő évi Kapolcska viszont nem szeptemberben, hanem júniusban, a tanév befejeződése után egy héttel kezdődik majd, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet szervezésében.

A főszervező kérdésünkre azt is elmondta, hogy a rendezvényt illetően Boros Mihály zongorakoncert- és mesterkurzusa áll a legközelebb a szívéhez, és persze a spontán együttlétek, mint ahogy arra jó példa volt az asztalosműhelyben bemutatott örömzene. Pénteken délután a kapolcsi Ilona-malom asztalosműhely, manufaktúra biztosította a helyszínt egy remek hangszeres performansz számára. Magát a főként játszótéri fajátékokat készítő üzemet Kocsis Csaba alpolgármester, az Ilona-malom és manufaktúra tulajdonosa mutatta be, majd Márta István irányításával egy egészen különleges koncert vette kezdetét a műhelyben lévő eszközök alkalmazásával.

A gyerekeknek léceket vágtak fel, amelyeket a karmester irányításának megfelelően, adott pillanatban összeütöttek, tikfa (ritmusfa) módjára. Karácsony János metalofonként használt játszótéri fém elemeket, Kárász Eszter fúróval és egy kalapáccsal zenélt, Gryllus Vilmos két festékes fémdobozon, Hoppál Mihály talicskán, Zombor Levente rönkfán, Bata István körfűrészlapokon, Márta István pedig a karmesteri feladat ellátása mellett két, hulladékfa tárolására szolgáló műanyag hordón járult hozzá a nem mindennapi produkcióhoz. Igazi örömzene volt, kreativitással és a spontán szerveződés ellenére professzionális előadással. A Kapolcska kisfesztiválon résztvevő zeneiskolás gyerekek a vajdasági Topolyáról, az erdélyi Nagyváradról, a kárpátaljai Péterfalváról, a felvidéki Alistálról érkeztek, s maradandó élménnyel távoztak.