Lepényhal – huszonnégy éve a víz felszínén

Az említett szakasz a Peberholm nevet viseli, s felülről nézve olyan, mint egy megnyúlt lepényhal. Így is nevezik, de valójában rengeteg fontos funkciót tölt be. A csatorna vize alá vezeti a Dánia és Svédország közötti átkelő forgalmát, az utat, a vasúti pályát. A névadók nem tévedtek sokat, hiszen a lepényhal egyik fajtája az Atlanti-óceán északkeleti részén, különösen az Északi-tengerben fordul elő. Az pedig a kicsi ország, Dánia nyugati partjait mossa.

A zseniális műszaki konstrukció, tehát a híd és az alagút együttese 2000-ben készült el, napjainkban óriási forgalmat bonyolít le a két állam között, mely kapocs a kontinentális Európa és a Skandináv-félsziget országai között. Autóval átkelni rajt mindössze tíz perc, de mi vonattal tettük meg két nagyváros, Koppenhága, illetve Malmö között. A legnagyobb izgalmat természetesen a víz alá ereszkedés, illetve a felbukkanás jelentette, bár a szerelvényben teljes biztonságban éreztük magunkat. Koppenhágában a főpályaudvarról indult a vonat, melyre a pár kilométerrel odébb, a külvárosban lévő Dybbølsbro állomáson szálltunk fel.

Óriási nyüzsgés volt a vonaton, rengeteg ingázó utazott, sokan kerékpárral szálltak fel. Majd még két megálló a felszínen, közülük Ørestad megállóhelyet sikerült fotóznunk. A harmadik, Koppenhága-Kastrup reptér megálló már alagútban van, hiszen a vonat ekkor már elhagyja a felszínt, a kétszer két sávos autópályával együtt, hogy a felszín, majd a csatorna alatt folytassa útját. A lepényhalszerű építmény vége felé bukkan elő újra a föld, azaz a víz alól, s hídban folytatódik tovább. Az utazás egyébként alig tart tovább fél óránál, mire befutunk Malmö Central nevű állomásra, a város kétszintes főpályaudvarára, természetesen az alsó szintre.

A lepényhal, azaz az úton, vasúton való összeköttetés ötlete nagyon régen felmerült

Ha visszatekintünk az időben, azt látjuk, először 1865-ben merült itt fel vasúti alagút létesítésének gondolata, majd több másikkal együtt később is, de a megvalósítást elvetették, hiszen kompokkal jól megoldották a személy- és kereskedelmi forgalom átjuttatását a nem túl széles Øresund-szoroson. Amíg egyeduralkodó volt a vasút a szárazföldi közlekedésben, nem tervezték különösebben híd építését, de jöttek az autók, egyre nagyobb számban! 1935-ben már átadták a dániai Funen és Jütland régiókat összekötő Little Belt hidat, melyen vasúti sínek, autósávok és gyalogos járda vezetett.

A számos elgondolás, terv után a Koppenhágát Malmővel – a lepényhalon keresztül – összekötő fantasztikus létesítmény megépítése 1991-ben fordult célegyenesbe. Ekkor a két állam megállapodott az Oresund-híd megépítéséről. A pályázatot 1995-ben egy svéd-német-dán vegyesvállalat nyerte el, 2000-ben pedig átadták a hatalmas, látványával is lenyűgöző létesítményt. A kétszintes híd az alagúttal (felül a kétszer két sávos autópálya, alatta a dupla vágányú vasút) mérnöki és építészeti bravúr, egy nagyszerűen kihasznált, hasznos útvonal.

A vasútvonalat egyébként a két ország közösen üzemelteti, nemzetközi gyors- és tehervonatok is közlekednek a szakaszon. A malmői alagútból közvetlenül a kétszintes főpályaudvarra futnak be a vonatok. A lepényhalat, azaz a Perbelholm mesterséges szigetet vonatból nem, csak autóból látni. De a legjobb repülőgépről!

Az Oresund-híd (Øresundsbron) egy kombinált vasúti-közúti hidat, valamint alagutat foglal magában, tizenhat kilométer hosszú, kétvágányú vasút ötvözete a négysávos autópályával. A négy kilométer hosszú mesterséges sziget, Peberholm köti össze a hidat egy négy kilométeres víz alatti, Drøgen nevű alagúttal, amely Koppenhága partján végződik egy félszigeten.