Vármegyénk nevezetességeinek felfedezése

37 főnyi csapatunkkal buszt bérelve kezdtük meg a felfedezést. Hajmáskéren Omász Istvánné Irénke helyi túravezető férjével együtt várt bennünket, hogy bemutassák a katonavárost, aminek története az osztrák-magyar monarchia idejére nyúlik vissza.

A 2100 katona és az 1000 ló számára készült létesítmények avatása 1911-ben történt. 60 épülete, 12 közvilágítással ellátott utcája, hatalmas parkja, vízvezetékrendszere, 2 víztornya, jéggyára, húsüzeme, színháza, kórháza, kisnyomtávú vasútja szolgálta a gyakorlatokon megfáradt tüzérek kényelmét. A luxusra jellemző, hogy a lóitatók is márványból készültek. Ma viszont csak néhány komolyabb létesítmény működik, Szép az iskola, a volt lovardából lett értékes tornaterem, a közösségi ház, a múzeum. Sajnos a gyönyörű tornyos kastélyszerű épületet az összedőlés fenyegeti. Az orosz-idők (is) megtették a maguk negatív hatásait.

Sólyon folytattuk az utunkat. Bikádi László református tiszteletes úr humorral is fűszerezett előadásából az Árpád-kori, gyönyörűen restaurált, kis templom, és a község történetét ismerhettük meg. A fából készült szabja, a távolból megtekintett kálvária, a felemlített papírmalom után már Várpalotán voltunk.

A modernre alakított, elég zajos Trianon Múzeum kiállításai után, a veszedelmes melegben hűtőzés a fagylaltozóknál. A szabadjára engedett csapat egy része a Thury várat rohamozta, mások az éppen aktuális Picasso-Dali és társai tárlatot célozták meg.

Legközelebb távolabbi vidékre megyünk, és a Pilis-Visegrádi hegységben gyűjtjük az élményeket.

Káldi Géza szervező