Együtt lépett sok bakonyi, hogy Örsi, a koraszülött kisfiú megtanulhasson járni

Senki nem tudja igazán átérezni azt, amit a tartósan súlyos beteg gyermekek szülei átélnek, csak azok, akik ugyanebben a cipőben járnak. Ezt azért merem leírni, mert én a saját bőrömön tapasztaltam meg ezt, és már tudom a legfontosabb tanulságot: az édesanya azzal tesz a legtöbbet sérült kicsinyéért, ha magára figyel. Ha ő nincs jól, akkor nem tud megfelelőképp segíteni. Márpedig testileg-lelkileg erőt próbáló feladatát maratoni távon kell teljesítenie. Ezt azért volt fontos leszögezni Örsi és a szülei, Anita és Bence története elmesélése előtt, mert az édesanya betegsége is gyógyíthatatlan, és az 1-es típusú cukorbetegség kezelése szigorú napirendet, időbeosztást, a vércukorszint állandó figyelését, korrigálását kívánja meg, és a pihenés hiányából adódó kimerültség, figyelmetlenség veszélyes helyzeteket teremthet.  

A két fiatal, Fehér Bence és Anita kilenc esztendeje ismerkedett meg, 2020-ban egybekeltek és Olaszfaluba költöztek. Nem messziről jöttek, korábban is a Bakonyban éltek, szeretik ezt a vidéket és szerettek volna olyan házat építeni, amiben külön szobát kaphat csemetéjük. Tervezgették a jövőjüket, ahogy a legtöbb szerelmespár, ifjú házas. A következő évben meg is született Örs, december 26-án, karácsonyi ajándékként érkezett, de februárra várták. Pár nappal a világra jövetele után már gyanakodtak az orvosok, hogy a koraszülött kisfiú fejlődése nem lesz zökkenőmentes, több vizsgálatot elvégeztek, de sok minden csak később derült ki. Anita elmondta, hogy Örsi értelmi fejlődése rendben van, sőt nagyon okos, érdeklődő, kis felfedező, amit úgy is mondhatunk, hogy rosszcsont, nehéz folyamatosan lefoglalni. Nála a mozgásfejlődés indul nagyobb hátrányból, de van remény a lassú változásra, s mivel a kétesztendősnél idősebb kislegény érti is, hogy a terápiás foglalkozásokon mit kellene csinálnia, óriási az akaratereje. Szeretne felállni, de ezt egyelőre csak segítséggel, speciális járókeretben teheti meg.

A nevetős fiúcska nagy szeretetben nevelkedik, apukája katonaként dolgozik, édesanyja csak vele foglalkozik, nem tud visszamenni a munkába. Komplex fejlesztés révén ugyanis a sérült agyi funkciók javíthatók, és a látásfejlesztést, a különféle tornákat korán elkezdték Örsinél. Anita nem tud elképzelni semmi fontosabbat, szeretne vele lenni mindaddig, amíg szükséges, és minden kezelésre eljuttatni, ami csak egy kicsi esélyt is adhat a javulásra, és vannak is már hatásai az eddigieknek. Ugyanakkor ez fárasztó, kiadásokkal, utazásokkal jár.  Veszprémbe, Solymárra, Zalaegerszegre, Budapestre is hordják kontrollvizsgálatokra a kisfiút, és a gyógykezelések közül több önköltséges, sőt külföldi műtétek is szóba kerültek. 

Az olaszfalui kisfiúnak, Fehér Örsnek nagy utat kell megtennie azért, ami legtöbbünk számára természetes: ahhoz, hogy maga tudjon járni. Több gyógykezelésre van szüksége, hogy ezt megtanulhassa, szüleinek pedig anyagi támogatásra.

Összefogott a családért Olaszfalu, a kezdeményezéssel még a múlt évben Boriszné Hanich Edit polgármester kereste meg szerkesztőségünket. Négyszázötven doboznyi sütit adtak el az összefogás délutánján Olaszfaluban. Majd a kezdeményezéshez több falu csatlakozott, jótékonysági licitekre tettek többen felajánlásokat, sportolók, kézművesek, fotósok is. Biztosan nem tudjuk mindet felsorolni, mert hosszú a sor szerencsére, és ez jó érzést vált ki a szülőkben, biztatást ad nekik. 

A csinos Anitának biciklizésre, amit annyira szeret, csak ritkán nyílik alkalma, akkor sem a párjával együtt mehet, mert mással rövidebb ideig sem nagyon marad meg Örsi, legalábbis egyelőre. Pedig mindenkinek kell a feltöltődés, magával, férjével is többet kellene törődnie az édesanyának. Segítsünk Fehéréknek, a két felnőttnek, hogy segíthessenek gyermeküknek!  Anita arra szokott gondolni, hogy egyszer mostani erőfeszítéseik már a múlté lesznek, fia szépen és nagyra nőve maga sétál és ő megmutatja neki a plakátokat, amiket emlékbe eltett, amik mutatják, mennyien fogtak össze érte, a lépéseiért kiskorában. Ez egyelőre még csak álom, de megvalósításához mindannyian hozzájárulhatunk.