A magnetofonok történetével ismerkedhetünk meg a devecseri könyvtárban

Február közepén nyílt meg a különleges műszaki kiállítás, ahol megismerkedhet a közönség a magnetofonok történetével. Tóth Imre és felesége hozta el a mintegy 400 darabos, nagy gyűjteményből azt a 60 készüléket, mellyel szemléltették nemcsak a magnógyártás fejlődését, hanem gyűjteményük nagyszerűségét is. A készülékek mellett korabeli mikrofonokat, jó minőségű szalagokat, szakkönyveket is bemutattak a közönségnek. Nem kis figyelmet érdemelnek a tartozékok is, hiszen nélkülük (például szalag nélkül) nem ad hangot a műszakilag egyébként kifogástalan készülék. Otthonukban egy jól szigetelt, 60 négyzetméter alapterületű garázsban tartják az összegyűjtött értékeket. 

Tóth Imre gyűjtő elmondta, hogy már ifjúkorában igen kedvelte a magnetofonokat, s az első megvásárlására még OTP-kölcsönt is fel kellett vennie, mert a modern és márkás darabot nem adták olcsón. Ez a darab a mai napig megvan, és működőképes. A kiállított magnetofonok zöme magyar gyártmányú (Vörös Szikra, Erkel, Orion márkanevűek). Hazánkban, itthoni gyártással az első magnetofonok 1954-ben jelentek meg a piacon.

A világon először az 1900-as évek elején gyártották ezeket a szerkezeteket, ekkor még hatalmas, embermagasságú méretük volt, súlyuk miatt helyhez kötötten lehetett őket használni, terjedelmük betöltött egy kisebb szobát is. A technika fejlődésével a készülékek egyre kisebbek lettek, s egyre „többet tudtak”. Láthatunk a kiállított anyagok közt már egészen kicsi, tán egy kilót sem nyomó riportermagnókat is. (Most arról ne is beszéljünk, hogy a maiak a tenyerünkben elférnek, s az okostelefonok mindegyikében van hangfelvételi opció. Sok remek ember tudása, fejlesztése vezetett idáig.)

– Áttörést jelentett Európában az M11-es magnó megjelenése, ami kazettás és szalagos is volt egyben – mondta el Tóth Imre, aki végigvezette a megjelenteket a kiállításon. Nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel beszélt a kiállított anyag mindegyikéről, hiszen minden darabhoz egy-egy igazán kedves vagy különleges történet fűződik. Például kellemes élmény a magnóját eladni szándékozó tulajdonossal való megismerkedés, az országjárás, vagy éppen más országba való kalandozás. 2012-ben Ausztriából jutott hozzá több értékes darabhoz. S az osztrák úrral való megismerkedésből mai napig tartó barátság lett. Enikő nem nézi ferde szemmel férje szenvedélyét, hanem inkább segít neki, buzdítja, és mindig vele tart, ha új, értékes anyagról kapnak hírt. El ne felejtsük azt is megemlíteni, hogy Tóth Imre meg is tudja javítani a szerkezeteket. Egyik régi szalagjáról is kitűnő hangminőségben, hangerőben hallhattak kellemes zenét a kiállításon megjelentek. Füstös Zsuzsanna igazgatónő ezért nem is hívott zenészeket most a megnyitóra. Szolgáltasson zenét a gyönyörű, régi szerkezet. 

Tóth Imre szerint a számítógéphez is lehet csatlakoztatni az „öreg”, de kitűnő magnót! A közönség csak ámult e megállapításon is. De Tóth Imre szavainak hinni lehet, gyűjteményének nemcsak nagysága, hanem minősége, hozzáértése is ezt bizonyítja. Egy év híján, 20 éve tart a gyűjtőszenvedély! Ki tudja, meddig lesz elég a 60 négyzetméter a szerkezetek tárolására? 

A kiállítás március 29-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében. A látogatót a színes látványban eligazítják a feliratok, a falon található szakszerű tájékoztatók.

M. Mester Katalin