Vedd be Csókakő várát!

Ugyan Fejér vármegye egyik várát mutatjuk be, ami azonban a 8-as, majd a 81-es főúton autóval könnyen megközelíthető. A meredek sziklatornyon álló páratlan érték a falu fölé magasodva szemet gyönyörködtet, közelebbről, megmászva határozottan izgalmas kalandokat rejt, főleg ma, hiszen nincs még három évtizede, hogy egy példaértékű összefogással megmentették a végső pusztulástól az utókornak. Azaz nekünk.

A középkori vár messziről szembetűnik, mondhatni, monumentális erőd. Használták már a török időkben, de pusztulásáért nem a középkori harcok, nem is a későbbi Habsburg várrombolási hullám felelős – egyedül az enyészet. A pusztulást viszont sikerült megállítani, a várat megmenteni, később elmeséljük ennek történetét, de előbb röviden a várét.

Csókakő a 13. és a 16. század között élte fénykorát, mint hatalmas területre kiterjedő váruradalmi székhely centruma. Szerepét kedvező földrajzi adottságainak köszönhette, hiszen a Móri-árok fölé magasodó szikla alkalmas volt egy fontos ősi útvonal, a Jeruzsálembe vivő zarándokút szemmel tartására. Megépítése a Csák nemzetség hatalmi törekvéseinek fontos eleme volt, a Vértes környék urai Előd fia, Szabolcs vezér utódai voltak, akiknek itteni uralma az államalapítás idején formálódott ki. A Képes Krónika szerint Csókakő a 13. században vette át Csákvár korábbi szerepét, amikor a Csákok hatalma visszaszorult.

A vár alatt fekvő falu – korábban Váralja, ma Csókakő település – északi része felett elnyúló sziklaháton épített erődöt nyugatról sziklaárokkal, szurdokkal határolták, megerősítve a védelmet, ezzel újabb kőanyaghoz is hozzájutottak. A vár fő pontja az északkeleti sarkán álló, háromszintes öregtorony, tetejéről éber őrszem vigyázta a környéket. A toronyhoz kapcsolódott egy lakócélra alkalmas palota, délre pedig a várudvar terült el. Biztonságos, csak nagy áldozatok árán bevehető erődnek számított a kis vár, mely a mainak csak töredéke. 1326-ot írtak, amikor Károly Róbert – felismerve az erőd szerepét – megszerezte a Csákoktól, ekkor lett királyi vár.

Igazi nagy fejlesztést a 15. század közepén hajtottak végre, amikor a területet megduplázták, kiszolgáló építményeket és egy alsó várat építve. Kétszer került török kézre a vár, ekkor új ágyúállásokhoz szükséges kerítőfallal toldották meg, és újakat emeltek. Még később a Hochburg-Lamberg grófi család birtoka lett, az 1800-as évekig viszonylag épségben állt, ez után indult pusztulásnak.

Most pedig ugrás a közelmúltba, az 1990-es évekbe, ekkor ugyanis már nem lehetett látogatni a romokat, majd Fülöp Gyulának, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum egykori igazgatójának egy összefogást sürgető cikke programadónak bizonyult. Nem sokkal később Sörédi Pál iskolaigazgató – az idővel mozgalommá terebélyesedő kezdeményezés motorja és lelke – találkozót hívott össze a teendők megvitatására. Ennek folyományaként a Csókakői Várbarátok Társasága polgári önszerveződéssel alakult meg 1995-ben, lerakva egy példaértékű vállalkozás alapjait. Aztán a következő tavaszon valami elkezdődött: társadalmi munkával megtisztították a romok környékét, felvezető utat építettek, közműveket juttattak fel a várig.

A régészeti feltárások a kilencvenes évek végén folytatódhattak a fellegvárban, és újabb falszakaszokat építettek. Feltárták a kaput, az előudvart, a barbakánt, majd a hétszáz éves várfennállási évfordulót a falu lakóival közösen már az ősi várban ünnepelték, pontosan huszonöt éve. Egy kultúrtörténeti kötetet is kiadtak, 2001-ben pedig elkészítették a vár makettjét, mely vizuálisan segít eligazodni a romok között. A Csókakői Várbarátok Társasága nagyszabású várjátékot is rendezett, melynek aztán hagyományai lettek, évről évre folytatják.

Az összefogás és a rengeteg munka meghozta gyümölcsét, évről évre rengetegen látogatnak fel a csókakői várba, hogy az eredményt megszemléljék. Miért is ne tehetnénk ezt meg mi, Veszprém vármegyeiek? Akár télen is, naponta 9 és 17 óra között.