Már a Forma–1-ben is ismerik a balatonfüredi séf tésztacsodáit

A Balatonfüreden élő Remsperger Attila már gyermekként lángossütőkben szorgoskodott, és noha keramikusként végzett, több mint két évtizede a határainkon túli vendéglátásban dolgozik: konyhai kisegítőként kezdte, ám volt már konyhafőnök is. Két éve a Forma–1-es Red Bull-istálló szakácsa is, futamonként kétszáz embernek majd’ ezer adag ételt szolgálnak fel. 

Nemrég zárult a száguldó cirkusz idei szezonja, ahogy az előző években, az energiaitalgyár tulajdonában lévő, a sorozatban 2005-ben debütált Red Bull Racing most is dominált: a Milton Keynes-iek hetedik egyéni és hatodik konstruktőri vb-címüket gyűjtötték be. A cég idényenként több száz millió dollárt fordít a csapatra. Jóllehet, a futamokon világsztárok és celeb-hírességek serege fordul meg a házuk táján, a pilóták nem engedhetik el magukat, sok más mellett a táplálkozásukra is figyelniük kell, mert a sikereikhez az is hozzájárul. 45 éves főhősünk esetében hosszú út vezetett odáig, hogy a sportolók alaposan kidolgozott étrendjüket kövessék.

– Képzőművészeti szakmunkásképzőbe jártam, keramikusnak tanultam, s bár kreatív emberként jó kézügyességem volt, osztálymásodikként másfelé sodort az élet – mondja, aztán feleleveníti, hogy balatonudvari lurkóként már tóparti lángosozókban sürgött-forgott, ott nyaranta mindig akadt valamilyen teendője. De szeretett is a tűzhely mellett lenni, ráadásul a munkájáért pénzt is kapott. A nagymamájától örökölte a főzés, a tészták iránti szeretetét, nála fiatalon sokat időzött. – Emlékszem metélt tésztáira, amelyeket cipősdobozokban szárított, vagy a nagybátyámnak sütött diós süteményére. 

– teszi hozzá a fiatalon édesapának „állt” Remsperger Attila, aki az ezredforduló után külföldre ment szerencsét próbálni, kell-e mondani, anyagi megfontolásból. Kint aztán autodidakta módon sajátította el a különféle fortélyokat. – Dél-Tirolban egy háromcsillagos szállodában kezdtem, mindenes voltam a konyhán, majd rájöttem, ha papírt szerzek gyarapodó tudásomról, akkor többet kereshetek. Ahogy másutt, ott is megálltam a helyem, igaz, hat év után úgy éreztem: „kinőttem” a helyet, ezért eljöttem. Pedig a tulajdonos próbált marasztalni. Vendéglátóipari kapcsolataimnak köszönhetően hamar új állásra leltem, ott már egyedül voltam szakács, a levestől a desszertig mindent csináltam. Itt is elégedettek voltak velem, de mert mindenhol sokat tanultam, mindig magasabbra vágytam. Idővel, ám már másutt konyhafőnök-helyettes, majd konyhafőnök lettem. Merano és Bolzano környékén jó mentalitás „ragadt rám”, de mivel ma is él bennem a patriotizmus, eldöntöttem, hogy a pénzemet idehaza fogom elkölteni – jegyzi meg, miközben leszögezi, hogy a tanulás sosem fejeződik be az iskola elhagyásával, a szakmájuk is olyan, hogy új ismeretek megszerzése nélkül nincs továbblépési lehetőség.

Hét éve a családi értékeket követve elhatározta, hogy a hagyományos tészták készítése mellett kísérletezni kezd, s elsőre szokatlan anyagokat használ fel fogásai megalkotásához. Úgy volt vele, szépet mindenki tud csinálni, ő viszont különlegességeket akart alkotni. Ma is természetes alapanyagokból készít tésztákat, igazi látványosságokkal nyűgözi le a vendégeit. Mint megtudom, a színek a tésztába kevert zöldségeknek, nemritkán fűszereknek tulajdoníthatók. A zöldségeket megfőzi, pürésíti, átpasszírozza, majd hozzákeveri a nyers tésztához. Tojássárgája, cékla, édesburgonya, zöldborsó, pisztráng, lazac, sajt, spenót, sárgarépa, paradicsom, sütőtök, gomba és bazsalikom ad színt széles metéltjének, raviolijának. A tésztáinak így lesz sárga, zöld, vagy épp piros színük. Ám fontos a minőség és az íz is. 

Én a mamámtól látott ütemben dolgozom vele, nem túl gyors mozdulatokkal, hanem erővel és alaposan nyújtom. Ahogy hajdanán ő, én is a tisztaság és a pontosság híve vagyok – húzza alá, de arról már másoktól értesültem, hogy töltött tésztáinak sincs párja. S ezt már a Formula–1-ben is tudják.

– Tavaly a Michelin-csillagos olasz szaktekintély, Egon Heiss ajánlott be az osztrák licenccel induló Red Bullhoz, azzal, hogy két futamon – Mogyoródon és Spielbergben – kellene séfként segítenem, amiből az évad végéig hat lett. Idén pedig öt viadalon vettem részt – közli, majd elárulja, hogy a Mercedesnél van hasonló munkakörben hazánkfia. Kiderül, hogy minden pályán vannak olyan helyiségek, amelyek alkalmasak konyhák működtetésére. Ide a felszerelések – a hűtőgépektől a tányérokon át a poharakig – kamionokon érkeznek. Az első nap, általában szerdán berendezik a konyhát, majd a futamok után, hétfőn együtt pakolnak vissza a teherautókba. Miként Attila rámutat: ilyenkor együtt sírnak és együtt nevetnek, mindenki csinál mindent, a legmenőbb szakácsoknak sincsenek sztárallűrjei, ha kell, ők is „sikálnak” edényt. Mindenki a maximumot adja, nem számít, honnan jött. A munkájukat persze valamennyi istállótag tiszteli, hiszen rendre minőséget produkálnak, naponta 14–16 órát iparkodnak a színfalak mögött. Az idejük percre pontosan be van osztva, de ez nekik nem furcsa, ráadásul Gábornak tetszik, hogy fiatalabbak között lehet, illetve nem csupán a Red Bullt, hanem a testvéristálló Toro Rossót is ellátják mindenféle jóval. 

A Red Bull konyhája egyébiránt kétszintes, alul egy úgynevezett alap-, felül pedig egy látványkonyha van. Előbbi helyen a szerelők, a mérnökök, míg utóbbin a VIP-vendégek, a vezetők és a versenyzők esznek. Így sztárok is megkóstolják a főztünket. A választék mindig bőséges, a klasszikus fogásoktól a legújabb street food-ételekig minden megtalálható. Gyakoriak a roston sültek, a saláták, a gyümölcsök, és vannak ínyencségek is. Egyes futamokon az adott ország specialitásai is asztalra kerülnek, hazai nagydíjunkon kínálunk pörköltet és lángost is. Ha tehetném, 2024-ben mindegyik európai állomáson ott lennék. Így is gyönyörű helyekre juthatok el, amiért mások fizetnek. Az ausztriai Spielberg a kedvenc helyszínem, Monacóban pedig az jut eszembe, hogy míg egyesek a fennmaradásukért küzdenek, addig sok ottani embernek csak megszületni volt nehéz. A versenyeket rendszerint televízión követjük nyomon, de az ünneplésből mi is kivesszük a részünket, olyankor a pilótákkal együtt energiaitalban fürdünk. Mindenhol van lehetőségünk az adott ország, város életébe bepillantani. Ha pedig véget érnek számomra a versenyek, visszatérek az alpesi „szállodámba”, és ismét főzök a turistáknak.

A pilóták nem ehetnek mindig azt, amit szeretnének, többnyire külön rendelnek, meg van ugyanis szabva, hogy mi kerülhet eléjük. Attiláéknak figyelniük kell többfogásos menüik elkészítésére, külön gondot fordítanak a sózásra, borsozásra és olajozásra. – A 26 éves Verstappen az aszfalton a maximumot adja, így a konyhában mi sem tehetünk másként. A holland vb-első és csapattársa, a mexikói Sergio Perez minden futam után megköszöni a munkánkat. Max közvetlen és barátságos, mindamellett, hogy mindenütt be van táblázva az ideje. Jó fej, hovatovább úgy beszélget velem, mint bárki mással. Mindenkihez van egy kedves szava – újságolja a szakács, 

Már vásárolt is egy félhektáros területet, ahol saját maga telepített szőlőt. – Ha van egy kevés szabadidőm, azt ott töltöm. A hely egyelőre csak a képzeletemben létezik – a vendégek a szőlősorok közötti asztaloknál ülnek, és a tésztáimat eszik –, kis lépcsőfokokkal haladok a cél felé. Hiszem, hogy a hely üde színfoltot jelentene, mint ahogy abban is, hogy egyszer ott lesznek a keverő- és tésztagépeim, s megmutathatom az oda érkezőknek, hogy mivel foglalkozom és mit szeretek a legjobban csinálni.

Ott aztán odafigyelhetne a vendégeire, azok igényére, s nem utolsósorban kiélhetné saját szakácsfantáziáját.