A bajszok játszották a főszerepet a Kőfeszt zárónapján

Bár az egerek bajuszáról szóló előadást elvitte a szinte szakadatlanul szakadó eső, a gólyalábas fel- és bevonulást azért sikerült megtartani, és természetesen magát a versenyt is a kővágóörsi Botond-pajtában. Amelyben különféle kategóriákban mérettek meg az arcszőrzetek, szakállal vegyesen és szólóban, pödörve és pödöretlenül, különös tekintettel az autentikus magyar bajuszra. 

A mezőny nemzetközivé nőtte ki magát, a zsűrinek bitang nehéz dolga volt, de legalább két dolog bizonyosnak látszott. Az egyik, hogy a rendkívül szórakoztató program a Kőfeszt számtalan telitalálatának egyike, a másik meg az, hogy a bajuszhoz többnyire mosoly társul. A viselőjénél és a szemlélődőnél egyaránt. És ez rendkívül fontos, így lesz a Kőfeszt a nyugalom fesztiválja mellett a nevetésé is. Ugyanis a humor életet ment és hosszabbít. 

Ami pedig az eredményhirdetés után történt, az maga volt a csoda. A zseniális (esetünkben sajnos nincs más szó) Dresch Mihály és fiatal népzenészekből álló zenekara olyan előadással gazdagította az egybegyűlteket, amitől – szakállal vagy anélkül – leesett az állunk.