Zöldségleves és aranymetszés

Január 9.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Mimi Thorisson az új Nigella Lawson. Nem mintha Nigella elhanyagolná a rajongótábort, de kétségtelen, hogy a szakácskönyvek piacán megjelenő trónkövetelők közül Mimi Thorisson az egyik legizgalmasabb karakter. Azt ugyan nem tudom, hogy televízióban vagy más csatornákon jeleskedik-e, de nyomtatásban gyors egymásutánban két könyve is megjelent magyarul. A torinói tartózkodását gasztronómiai szempontból felölelő olasz melójáról már írtam, és azóta a kezembe került a Francia ízek is. Itt vetném közbe, hogy Márait állítólag könnyen ki lehetett hozni a sodrából a francia konyhával, de ő a naplói tanúsága szerint amúgy is elég kritikus szemléletű ember volt, ám ettől még nem tartjuk Krúdy-epigonnak, sőt kimondottan szeretjük, így hát térjünk is vissza Mimihez. Francia-kínai szülők gyermeke, hongkongi cseperedés, skandináv férj, öt gyerek, számtalan kutya és állandó főzés, miközben majd elfújja a szél, és rengeteg izgalmas lakóhely, amelyek közül ezúttal az egyik francia vidék konyhája kerül terítékre. Nem Provance, ezt fontos megjegyezni, kevésbé felkapott, sokkal eldugodtabb, ahol bor van bőven, de lehet, hogy kenyérért utazni kell egy kicsit, már amennyiben nem süti meg magának az ember ugye. Médoc, ez a hely. Erdők, mezők, egyebek, és mindegyik tartogat némi szezonális meglepetést. Ez, mármint hogy szezonális, ugyanolyan kulcsszó lett a gasztronómiában, mint a ropogós, tehát egy picit rosszul vagyok tőle, mint minden túltolástól, mint amikor például Jamie Oliver még a citromra is citromot facsart, de esetünkben ez indokolható. A könyv szerkezete és egyben struktúrája ugyanis az évszakokban gyökerezik, ezáltal is segítve a kedves felhasználót az eligazodásban, jelesül abban, hogy például ne szívóskodjon januárban eperrel, mert annak ilyentájt egészen megmagyarázhatatlan íze van, már amennyiben van neki egyáltalán. Magam egy zöldségleves pistouval elnevezésű tartalmas és gazdag átmelegítővel kezdtem a receptek gyakorlatba ültetését, és nem bántam meg azóta sem. Ez egy tipikus határ menti étel, az olasz minestronéből eredhet, pesto helyett pistouval, ami azt jelenti, hogy miután elég ideig gyömöszöltük a mozsárban a bazsalikomot és a fokhagymát olívaolajjal, parmezánnal és durva sóval, kifelejtjük belőle a fenyőmagot. Ami nem is olyan nagy baj, mert marha drága. Mimi Thorisson viszont megéri a pénzét.

Január 10.

A születésnapom. Egy bizonyos kor felett ezt már nem annyira ünnepeljük, mint inkább hálát adunk. Ki másnak, mint a Jóistennek, hogy szerencsés esetben egyedül is ki tudunk mászni az ágyból, meg ilyenek. David Bowie viszont pont ezt a napot választotta arra, hogy elhalálozzon. Hogy ez már hét évvel ezelőtt történt, az nem más, mint az idő rettenetes repülésének ékes bizonyítéka. Bak volt, mint magam is, nyilván erőteljes Vízöntő-beütéssel, és egy méter hetvennyolc centi magas. Olyan nyomot hagyott, mint kevesen. Hatása a rock and rollra, a divatra és a társművészetekre felbecsülhetetlen. Veszem hát a bátorságot (tényleg kell hozzá), és megnézem a Lazarus című dal videóklipjét, ami egy elképesztő leszámolás a földi léttel. Nem mondom, hogy jól alszom, de magamnak kerestem a bajt, és meg is találtam. Jobb lett volna a Heroes, de most már mindegy.

Január 11.

Az egyik nap ilyen, a másik meg nem. Hanem inkább olyan. Hol arra ébredek, hogy máris ragyog a napocska, hol meg farkasok üvöltenek a kéményben és szakad az eső. Ez van. Az állandó és az örök keresgélése közben rábukkanok Komáromy Zoltán Szakrális geometria című könyvére. Aranymetszés, Szent Korona, Országház. Tér és formák titkai. És persze a Fibonacci-számsor, ami jó ideje már a feleségem története, de kezd engem is behúzni. Mint megtudom, a szerző már több mint tíz éve tart tanfolyamokat és előadásokat a szakrális geometria tárgykörében, szemlélődik és kutat, most meg ebben a kötetben rendszerez. Jól teszi, mert számomra ez az utóbbi évek egyik legizgalmasabb szellemi kalandja. Annyi minden van, amibe egy bizonytalan korban az elbizonytalanodott ember keservesen kapaszkodik, de ez kivételesen jónak tűnik.