Nálatok laknak-e állatok?

Kedves olvasónk kérdésére önmagának kell megadnia a választ, de remélem, hogy gondolataimmal segítem a döntésében. Mostanában egyre hangzatosabb kifejezésekkel illetik a kutatások az öregedés folyamatát. „Aktív öregedésnek” nevezik, míg mások az „optimális öregedés”, „produktív öregedés” kifejezést alkalmazzák. Ezek a beszélő szóösszetételek gyakran kapcsolódnak össze a kisállattartás előnyeivel: „…azok a 65 év feletti személyek, akik legalább öt éve osztották meg életüket egy társállattal, jobban teljesítettek a kognitív teszteken, szívesebben  kommunikáltak, mint „kisállatmentes” kortársaik. Hemingway szerint „az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.” Azt már én mondom, hogy a kutya sem. Max kutyám őrző-védő szerepét minden értelemben betölti. Vigyáz fizikai és lelki egészségemre, mentális állapotomra azzal, hogy aktivitásra késztet, napirendet és folyamatos kommunikációt igényel. Neki is köszönhetem, hogy nem vagyok magányos. Jó, ha pontosan tudjuk, az állatoknak sajátosságaik, személyes tulajdonságaik, szükségleteik vannak, amelyek vonzzák, de taszíthatják is az embert. Érdemes a felelős állattartás problémáira is gondolni, mert a jó szándék gyakran vall kudarcot, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk. Fiatal rokonait és olvasóinkat is óvnám attól, hogy meglepjék idős hozzátartozóikat egy eleven kis lénnyel anélkül, hogy erre elő- és felkészítenék őket. Láttam már kétségbeesett, nehezen mozgó kortársamat a póráz végén loholni egy virgonc kölyökkutya után, cseppet sem volt szívderítő látvány. Érdemes Rónay György gondolatait megszívlelni: „Mondd, szereted az állatokat?” Akkor „vidd közelebb az állatokhoz az embereket."

Pap Katalin gyógypedagógus, családterapeuta