Összeköti őket a tánc szeretete

– Rajtunk kívül nagyszerű tanárok is dolgoznak a táncosokkal – mondja beszélgetésünk elején Nóri, aki kéri, írjuk le a táncoktatók nevét – Bozsoki Luca, Eleven Kitti, Horváth Regina, Iker Bianka, Kubus Kíra, Mitsch-Baranyai Erika és Pék Krisztina –, hiszen nélkülük nem lenne együttesük az, ami. 
– Modern, kortárs tánccal foglalkozunk, melynek fontos alapja a balett mellett az improvizáció – hangsúlyozza. – A fővárosban inkább 16-18 év felettiek járnak hozzánk, míg a régióban inkább gyermektáncoktatásról beszélhetünk, de vannak húszesztendős tanítványaink is. Az ovisoknak esztétikus testképzést, játékos táncelőkészítő foglalkozást tartunk. Arra törekszünk, hogy szeressék meg a táncot, mozogjanak, megismerjék és megszeressék a testüket, és már ebben a korban elkezdjék kibontakoztatni a képzeletüket a kreativitást fejlesztő játékokon keresztül. 
A gyermek korosztálynál már komolyabbra fordulnak a dolgok, ott már tréningóra csakúgy van, mint kreatív tánc és koreográfia. Nóriék rendkívül fontosnak tartják a kreativitás, a problémamegoldó képesség fejlesztését. Hasonló metodikával ismerkedhetnek meg a juniorok és a felnőttek is. Érdekes tény, de többen járnak hobbiszerűen táncolni a FootNotes Dance Companyhoz – sorolja Nóri.

– Ez az irányelvünk is. Az, hogy figyeljünk a gyerekek lelki egyensúlyára, feltöltődésére, ám nem szabunk gátat, ha valaki komolyabban gondolja – magyarázza Nóri. – Itt jönnek képbe a versenyzők, akik versenyzőcastingon vesznek részt. Természetesen fontos a tánctudás, de a legfontosabb a hozzáállás. Az, hogy ezt ki mennyire szeretné, és mennyire tudnak együttműködni. 
A májusi casting után júliusban elkezdődnek a nyári felkészítő táborok. Vannak technikai és koreográfia edzőnapok, amin mindenki részt vesz, és vannak magán koreográfiatáborok, ahol az új koreográfiák készülnek, amivel a következő szezonban fellépnek a táncosok – akár szólók, duók vagy triók. Érdekesség, hogy vannak fellépések, bemutatók, azonban a versenyszezon tavasszal indul. 
– Sokan vagyunk, ugyanakkor látjuk azt is, hogy a felfogás, amit képviselünk, sokak számára még kevésbé ismert – mondja a táncegyüttes alapító-vezetője. – Tizennyolc éves voltam, amikor elkezdtem tanítani, és érdekes megfigyelni, hogy kifutott nálam egy generáció, akik leérettségiztek. Van, aki folytatja, van, aki nem. Az egyik tanítványom marad, továbbképzi magát és tanít. Más befejezi. Sokan középiskolásként csatlakoznak hozzánk, ami nagyon jó. A FootNotes órái egyfajta táncterápiaként is felfoghatók. 
Elhangzik: Nóri most nem tanít, teljes mértékben a kislányára fókuszál. És mindaz, amit most szülőként megtanul a gyermekek lelki fejlődéséről, arról, hogyan nevelhetünk önmagukat kompetensnek érző gyerekeket, még többet hozzátesz ahhoz, ahogy a gyermektáncoktatásról gondolkodik. És minden visszaforog abba, amit a FootNotesban képviselnek. 
Ahogy a világ változik – gondolva itt a nehézségekre –, egyre nyilvánvalóbb, hogy a poroszos nevelési és oktatási módszerek elvesztik aktualitásukat. Nóriék hisznek benne, hogy a jövő jó irányba forgatásához minél inkább szükség van rugalmasan ellenálló gyermekek nevelésére. És ez az, amit a táncteremben is képviselnek a gyerekek ötleteinek meghallásával, a csoportmunkával, az érzelmek táncban való megélésének lehetőségével, a kreatív játékokkal és gyakorlatokkal, önreflexiókkal. 
Megtudom, eddig a veszprémi Hangvillában lehetett őket megtalálni, viszont a kulturális központ felújítása miatt áprilisban egy kicsit nehézkesek voltak az órák, így ideiglenes helyszínre költöztek, azonban szeptembertől vissza tudnak térni a Hangvillába. Természetesen saját helyet szeretnének, de nehéz ügy egy olyan terem bérlése, ami megfelelne a táncegyüttesnek. Dolgoznak a megvalósításon. 
– A három városban közel másfél százan vagyunk – válaszolja kérdésünkre. Közben elhangzik az is, hogy a pandémia után végre élőben lehetett próbálni és fellépni. 
– Idén januárban volt egy nagyszabású színházi előadásunk a Hangvillában – újságolja –, majd a Lenti Táncfesztiválon mutattuk meg magunkat, úgy érzem, nagy sikerrel. A tanároknak és a táncosoknak hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hogy végre élőben versenyezhettek. A Lenti Bajnokai elnevezésű műhelydíjat is megszerezték táncosaik nemrég. 
– Úgy érzem, ez azért nagy eredmény, mert nagyon sokan voltak a kategóriákban – mondja. – Ez nagyszerű visszajelzés, hogy jól működünk a tanárokkal. Hiszen, amikor régen elkezdtük, csak ketten voltunk. 

Tervek? Nóri ismét hangsúlyozza, nem versenyistállót igazgatnak, de biztosítják a versenyzőknek azt, amit szeretnének. Mondja, például olyan igény érkezett a táncosoktól, hogy szeretnének akrobatikából fejlődni. Így ezt is igyekeznek fejleszteni. 
– A Pannon Várszínház művészeivel voltak közös munkáink, amit a pandémia akasztott meg. Remélem, sikerül visszatalálni egymáshoz – mondja. 
Ám addig is nagyon készülnek az évadzáró előadásukra, ami július 2-án lesz az Agórában. 
– Mi nem az a kiabálós, szigorú tanár nénis tánccsoport vagyunk. Nagyon figyelünk a gyerekekre, ők a legfontosabbak, az ő lelkük – emeli ki búcsúzóul.