Elképesztő látványt nyújt a Rab Mária-forrás

Felkerekedtünk tehát, hogy megleljük a híres Rab Mária-forrást. Az egyik üzlet parkolójában áll egy irányítótábla, amelynek nyomán el is indultunk a „jutasi erdőbe”, amelyről szintén nem tudtuk ez idáig, hogy létezik. 

Története az 1920-as évek elejére nyúlik vissza. A számos legenda közül a leghitelesebbnek látszó szerint egy leányt (N. Mária) hiányos és téves tanúvallomások alapján – gyilkosság vádjával – életfogytiglani fegyházra ítéltek. A veszprémi rabkertészetben dolgoztatták, s ő hordta a vizet a közeli forrásról rabtársainak. Itt gyakran imádkozott a Szűz Máriához, hogy fény derüljön ártatlanságára. Ez rövidesen be is következett, s felmentették. Mivel nem tudta másként leróni háláját, a fogságban töltött nehéz napok emlékére megfestette a Szűzanyához való könyörgését, a képet pedig a jelenlegi kegyhelyen egy fára akasztotta.

1929-ben rendszeres zarándoklatokat tartottak a forrásvizek mellett található kegyhelyhez, s egy idő után kultusz alakult ki körülötte, 1937-től a Magyar Királyi Veszprém-Jutasi Honvéd Altisztképző Intézet növendékei, egészen 1944 végéig gondozták a helyet. Nekik köszönhetően a forrás 1941-ben újjáépült, az átalakított helyet Kisasszony napján (szeptember 8-án) szentelték fel. Egy kis hídnál fára erősített Mária-szobor is látható volt, alatta pedig a történelmi Magyarország térképe fából kifaragva, amelyet az altisztképző növendékei ajándékoztak.

A kommunista időszakban a forrás körüli műtárgyakat teljesen lerombolták, ottjártunkkor viszont már szépen elrendezett zarándokhelyet találhattunk ismét. A kitáblázás az erdőn belül is folytatódik egyébként, így a kevésbé magabiztos túrázók is fellelhetik az eldugott helyszínt. Érdemes kilátogatni, elképesztő látványt nyújt, a vízcsobogás hangja igencsak megnyugtató, a buja, zöld környezet pedig mintha megelevenedett képeslapokból állna össze. A szúnyogriasztót ne felejtsük otthon, jó túrázást!