Régi kerthelyiségek, elegáns vendéglők - Ezek voltak a legnépszerűbb vendéglátóhelyek Veszprémben

Törzshely címmel új akciót indított lapunk online változata, a veol.hu. Ebben olvasóinkat arra kérjük, szavazzanak kedvenc éttermükre, kávézójukra, presszójukra, cukrászdájukra. A játékkal kapcsolatban arról kérdeztük Márkusné Vörös Hajnalkát, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnökét, hova jártak egykor legszívesebben a veszprémiek. Elmondta, hogy a város legrégebbi szórakozóhelye a Korona, amely előkelő vendéglátóhelyként üzemelt, a mai Mackó cukrászda, a korábbi Hungária épületében. 

Éttermi részének beren­dezése mértéktartóan elegáns volt, asztalokkal, Thonet-­székekkel, nagy pálmákkal és az ablakokat keretező bordó brokátfüggönyökkel. Ehhez a környezethez a mennyezetről lelógó fehér búrák illettek. A nagyteremhez délről kávéházi rész kapcsolódott, fedett verandával. Az 1934-ben kiszélesített teraszon kellemes zene mellett lehetett szórakozni. Az Óvári utcai szárnyon az udvarban egy 80 négyzetméteres polgári sörözőhelyiséget alakítottak ki, amely tavasztól őszig várta a sörkedvelőket. 

RÖMI, TAROKK, TISZTISZOLGA

A kaszinó helyiségei a helytörténeti kutató szavai szerint a színház és a Korona közötti hajlat emeleti részén kaptak helyet. Megközelíteni a földszinti tánciskola előteréből nyíló lépcsőházon keresztül, az árkádos emeleti teraszról lehetett. A formailag nyitott, de gyakorlatilag zárt társaskörhöz a helyi polgárság, a vármegye és város hivatalnok értelmiségének tagjai, az egyház képviselői tartoztak. A kaszinóba belépést nyerni társadalmi rangot jelentett. Parkettás szobáiban fotelok, kanapék, posztóval bevont asztalok és hatalmas könyves­szekrények álltak. A kártyaszobában esténként whist kártyajátékot és rummyt, azaz römit, máskor tarokkot játszottak. A másik teremben két karambolasztalnál biliárdoztak. Voltak, akik esténként újságot és könyvet szerettek volna lapozgatni, de mivel külön olvasószoba nem volt, a kártyázók és a biliárdozók zavarták őket. A kaszinó helyiségeit a Korona üzemeltette.

A földszinten lakó tisztiszolga kínálta esténként a bort és a pezsgőt, tartotta rendben a termeket. 1944 decemberében német katonákat szállásoltak el itt. Egy láncos bomba telibe találta az épületrészt, és az megsemmisült. 

MÁRVÁNY, THONET-SZÉK ÉS TÜKRÖK 

A veszprémi kávéházak közül a legelegánsabbnak az Elit számított, amely a mai Hangvilla és parkja helyén állt. A város tehetősebb rétegének, ügyvédeknek, bíróknak, katonatiszteknek volt kedvelt szórakozóhelye. Tulajdonosa, Böhm Jenő 1915-ben vette meg az üzletet, ahol bécsi tapasztalatait felhasználva mutatós környezetet teremtett az ott időzőknek. Márványlap asztalos, Thonet-székes berendezésére az osztrák fővárosban tett szert, amelyhez a falakra ragyogó háttérül hatalmas velencei tükröket szereltetett. A kávéház egyik fülkéjében íróasztalt helyezett el, hogy vendégei lebonyo­líthassák levelezéseiket. Beszerezte számukra a Pallas nagylexikont. A biliárdozók kedvét is kereste: mindegyikőjüknek külön dákót biztosított, amit elzárhattak. A kiváló kül- és belföldi italok mellett jeges kávét, va­lamint fagylaltot szolgáltak fel nekik. 

CÍMEREK, SZERSZÁMOK A SÖNTÉSBEN

A mai Kossuth Lajos és Brusznyai utca sarkán állt a Hungária Söröző. Tulajdonosa, Kovács Lajos a vendéglő belső tereit 1938-ban a Szent István-év gondolatköréhez iga­zodva átalakította, hogy sörözője legyen Veszprém jellegzetes, a város különlegességeit feltáró vendégfogadója. A söntésben a veszprémi mesterségek címereit, szerszámait jelenítették meg kovácsoltvasból kialakítva. „Ha volt valami titkos vágyam, az nem volt más, mint szerettem volna törzsvendég lenni valami megbízható étteremben. 

Törzsvendég, akinek saját asztala, gyűrűbe csavart szalvétája, evőeszköze és pohara van, keresztnevén szólítja az éthordót, a pikolót és a főurat, s ez utóbbi nemcsak az ételek minőségéről adna bizalmas felvilágosítást, hanem meg lehetne vele beszélni a világ fontosabb dolgait éppúgy, mint a személyes ügyeket. Ilyen törzs­vendég volt nálunk a Hungáriában például Bokrossy úr, a művészetpártoló csemege- és gyar­matáru-­kereskedő” – írta Kutasi-Kovács Lajos édesapja vendéglőjéről. 

FARAGOTT BOKSZOK, RÓZSÁKKAL

Márkusné Vörös Hajnalka elmondása alapján a jeruzsálemhegyi iparosok és a Petőfi Kör tagjainak találkozóhelye Zámbó János Ács utcai vendéglője volt, ott, ahol ma a Gesztenyés söröző található. A család meleg ételt csak alkalmi rendelésre készített, a vendégeknek az italhoz szalámit, házi sonkát, kolbászt, kenyeret kínáltak. A Petőfi Körnek külön terme volt, ahol a könyvtárát őrizték, ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Alkalmas volt bálozásra is. A tágas udvaron nyáron tánc­mulatságokat, tekeversenyeket rendeztek. Ma egyetemisták találkozóhelye. 

Kedvelt szórakozóhelynek számított a mai sétálóutcán, a posta helyén a Balaton cukrászda. Kossuth utcai bejárata a presszórészbe nyílt, innen lehetett belépni a nagyterembe, amelynek északi részében sejtelmes világítást adó táncterem várta a szórakozókat. Ebből nyílt a kerthelyiség, melynek fából készült lugasait bakonyi fafaragások díszítették. Nyáron futórózsabokor díszítette a bokszokat. 1979-ben bontották le az épületet. 

FORRALT BOR A SZÁNKÓZÓKNAK

A Betekints-völgy távoli hajlatában, festői környezetben fekszik az egyik legromantikusabb vendégfogadó, a Kiskuti csárda. Déli oldalán egykor veranda futott végig, a söntésből a domboldal gyomrába nyílik pince. Az épületet kocsiút választotta el a hársfákkal, feketefenyőkkel beültetett kerthelyiségtől, ahol keményfából faragott asztalok és lócák várták a megpihenni vágyó kirándulókat. 

Nyáron sörözésre és szalonnasütésre volt lehetőség, télen a szánkózókat melegítette fel Hosoff Ági néni forró teája és forralt bora. A város központjában, a Cserháton, a mai idősotthon helyén működött egy favázas vendéglő, melyet Fatehénnek neveztek. Olcsó, közkedvelt hely volt. A kilencvenes évek végén bontották le – sorolta a helytörténész.