Aszal, befőz és kenyeret süt: Bojtorné Pados Mária visszatért a természethez

Takaros ház, buja zöld növények sokasága fogadott minket a szentkirályszabadjai termelőnél, Bojtorné Pados Máriánál, akit csak Manóként ismernek a rokonai, barátai, ismerősei és a környéken élők. Világos, rendezett konyhájában foglaltunk helyet, érkezésünkkor éppen kovászt etetett.

– Egyik hobbim a kenyérsütés, süteménykészítés. Nem használok élesztőt, helyette rozs- és fehér kovászt teszek a tésztákba. A tapasztalatok szerint a kovásztól a glutén „előemésztődik”, így az abból készült pékáru nem terheli meg a hasnyálmirigyet. Könnyebben emészthető élelmet kapunk – avatott be minket.

Persze kenyeret sütni nem olyan könnyű, Manó is számtalanszor próbálkozott, többször feladta, ám nem hagyta nyugodni a dolog, ezért újra és újra nekiveselkedett. Úgy fogalmazott, a kenyérsütés ősi dolog, a misztériumába csak azok kapnak betekintést, akik alázattal viseltetnek iránta. Végül tucatnál is több próbálkozás után sikerült az első igazi kenyeret megsütnie, amire azóta is nagyon büszke.

– A pandémia alatt sok ember nekilátott a kenyérsütésnek. Mindenkit támogatok, örömmel segítek, kovászt is bárkinek szívesen adok. A receptemet bárkivel megosztom, nem akarok semmit titokban tartani. Azt szeretném, ha mindenki egészséges, tartósító- és vegyszermentes táplálékot fogyasztana. Úgy is mondhatnám, szeretném, ha végre ébrednének az emberek! – hangsúlyozta.

Az egyik konyhaszekrény alatt több tucat rekesz befőttesüvegekkel, mindegyik gondosan felcímkézve. Füge, őszibarack, szilva – csak néhány azokból, amit elolvastam. Ezekben tárolja Mária az aszalt gyümölcsöket. Rögvest elő is kapott közülük párat, tányérra pakolva kínálja a finomságokat. És aki eddig azt mantrázta magában, hogy nem szereti az aszalt gyümölcsöt, az itt fejezze is be. Ezek az ínyencségek ugyanis egyáltalán nem hasonlítanak a boltban kapható gumis, alig rágható aszalványokhoz. Ezek illatosak, könnyűek, meg­idézik a nyarat, visszaadják a gyümölcs zamatos ízvilágát.

– Előző munkahelyemen beteg emberekkel foglalkoztam, ám egyre több jelet kaptam testileg és lelkileg is, hogy ki kell lépnem, más munkát kell keresnem. Olyan elfoglaltságot szerettem volna, amely mellett a családomra is tudok figyelni, az időmet én magam oszthatom be. Már régóta foglalkoztatott, és bevallom, bosszantott is, hogy az emberek kertjében hiába roskadoznak a gyümölcsfák, a termés legtöbbször lerohad a fáról, nem fogyasztják el. A természet azért adja, hogy éljünk vele. Ekkor vettem egy aszalógépet, és a kertünkből kezdtem aszalni és befőzni a sok gyümölcsöt: meggyet, barackot, szilvát, cseresznyét, szedret, almát – idézte fel a kezdeteket.

Aztán a gyümölcsöket szeletelve vagy leturmixolva kezdte aszalni. A bogyós gyümölcsöket almával összekeveri, és hajszálvékonyan megkeni vele a sütőpapírt, aztán 40 fokon 16-18 órán keresztül aszal. Ezekből aszaltgyümölcs-lap és csipsz készül. Manó szerint a lapokat rendkívül sokrétűen fel lehet használni, például süteményekbe is kiváló, hiszen a krémektől kapott nedvességtől felpuhul, és csodálatos ízegyveleget alkot.

Nem használ cukrot, állati eredetű zselatint, tartósítószert. Úgy véli, ezek betegítik meg az emberiséget. Szerinte így is lehet hosszan elálló élelmiszereket készíteni. Problémái miatt fordult a holisztikus és kínai orvoslás, a természet felé. Meg akarta ismerni, miként működik az emberi szervezet, a test és a lélek hogyan képes egyensúlyba kerülni.

Hét évig tömték antidep­resszánsokkal egy fiatalkori probléma miatt. Zombiként élte napjait, és az orvosok szerint élete végéig szednie kellett volna ezeket a gyógyszereket. Aztán várandós lett első gyermekével, és elhatározta, leszokik a készítményekről. Hatalmas küzdelem volt, hétről hétre, napról napra, óráról órára szembe kellett szállnia a félelmeivel, ráadásul a függőség miatt egyéb testi gyötrelmek is kínozták. Végül kitartása meghozta gyümölcsét. Ez húsz éve történt, azóta rendbe jött, és kerüli a gyógyszereket.

– Inkább a természetes gyógy­módokat keresem. Sajnos kiveszett az emberekből a jó értelemben vett egyszerűség, és aki úgy gondolkodik, mint én, arra azt mondják, nem normális. Szeretném, ha többen lennénk mi, nem normálisak. Eltávolodtunk a természettől, pedig az megad nekünk mindent: élelmet, orvosságot egyaránt. Itt a lehetőség az életünkben – mutatott körbe. – Csak élni kell vele!