A koronázási palást misztériuma

Kádártai otthonában fogadott minket Merencsics Tibor, az ország egyik legjobb középiskolájának tartott Lovassy László Gimnázium korábbi tanára, a Pannon Egyetem mesteroktatója. Dolgozószobájába lépve egyik ámulatból a másikba estünk. A régi, nemesi házak könyvtárszobáit idézte a helyiség, rengeteg könyv, régi bakelitlemez, CD-k sokasága, a polcokon, kisszekrényeken kisebb-nagyobb szobrok, fejszobrok, különleges ereklyék, a dolgozóasztalon egy szoptatós édesanyát és gyermekét ábrá­zoló, meghittséget, gyöngédséget sugárzó rajz, amelyet évtizedek óta finomít.

– Amikor elvégeztem a Képzőművészeti Főiskolát, a mai, modern világ érdekelt. Előtte annyi minden szerettem volna lenni: régész, szobrász, építész, keramikus, néprajzkutató. Rövid ideig a filmezéssel, az operatőrködéssel is kacérkodtam – kezdte visszaemlékezését hatalmas és kényelmes bordó kanapéjára lehuppanva.

– Aztán egyre inkább megcsapott, magával ragadott a történelem szele. Ma már úgy látom, sokan azért kicsinylik le csodálatos kultúránkat, mert nem ismerik. Egy időben néprajzot is taníthattam a gyerekeknek. Igyekeztem megmutatni nekik Lükő Gábor szellemiségében, hogy az örökségünk gyönyörű, amelynek nem szabad a feledés homályába vesznie. Addig a rövid ideig, amíg itt vagyunk a földön, felelősségünk átadni a legjobb tudásunkat, hagyományainkat a következő generációknak. Nekik pedig átvenni és gazdagítani. Különben megszakad az évezredes lánc… Hiszen milyen lesz a jövőnk, lesz-e hazánk, ha nem ismerjük a múltunkat? – tette fel a kérdést Merencsics Tibor, aki olyan tanítványokkal is büszkélkedhet, mint például az Oscar-díjra jelölt M. Tóth Géza filmrendező, vagy Lévai Tamás, aki a kínai világkiállítás magyar pavilonját tervezte.

De mit is jelent, hogy Merencsics Tibort megcsapta a történelem szele? A Lovassy-gimnáziumban hét éven át dolgozott a diákokkal egy nagyméretű szekkón. 1996-ra, a honfoglalás millecentenáriumára készült el a Fal. A 10 méter széles, 2,5 méter magas, népvándorlás kori motívumokat ábrázoló alkotás egyedülálló szépségű és értékes munka, amelyet többek között az országszerte elismert, Magyar Örökség-díjas művészettörténésszel, Pap Gáborral terveztek, majd ő avatta fel Szemadám György képzőművész és Praznovszky Mihály irodalomtörténész társaságában.

– Beszippantott, magával ragadott a történelmünk. Szeretném, ha az emberek, mind, akik itt élnek Magyarországon, jobban megismernék legfontosabb lelki forrásainkat és tárgyi ereklyéinket. A gimnázium falait több nagyobb méretű, a magyarság szempontjából fontos képpel díszítették önképzős diákjai. A tanítás utolsó éveiben jött az ötlet egy utolsó nagy közös alkotómunkára, amit sajnos már nem tudtunk elkezdeni. Veszprémiként bántott, hogy legszebb és legféltettebb kincsünket, a koronázási palástot alig vagy csak felszínesen ismerik az emberek. Elérhető restaurátori források alapján (A magyar királyok koronázási palástja, 2002) megpróbáltam az eredeti szerkesztési elvek alapján rekonstruálni a levágott részeket a paláston. A harangcasula eredeti látványa vonzott, amely sokkal izgalmasabb, érdekesebb kutatómunka, mint azt bárki gondolná – fogalmazott.

Állítása szerint sosem szerette az informatikai vívmányokat, ám aztán felbecsülhetetlen segítséggé váltak. Miután ugyanis beszkennelte kedves tanítványával, Jakabfi Györggyel a palástról készült, arannyal festett, feleakkora méretű, részletgazdag képet, ezután nemcsak fel tudta nagyítani a kívánt mértékben, hanem valóságos csodát is átélhetett.

– A program segítségével képes voltam rekonstruálni az eredeti bizánci alapselyem színét, mintáját a hímzőrámákon előre hímzett különböző alakokkal, feliratokkal és egyéb motívumokkal. A technika segítségével gyakorlatilag eredeti pompájában úgy láthattam a szétvágás előtti koronázási palástot, ahogyan nagyjából 800 éve senki, 3D-ben forgatva – mondta.

A koronázási palást, a közhiedelemmel ellentétben, nem I. István királlyá szentelésére készült, azt első királyunk soha nem viselte. Több elmélet is létezik, valójában kinek készült. Az egyik szerint Gizella királyné készítette Imre herceg királlyá avatására, ám végül ő soha nem viselhette, hiszen tragikus körülmények között, vadkanvadászat során életét vesztette, épp a koronázása előtt. Gizella királyné így Ottó és István fia után Imrét is elvesztette.

A másik, uralkodó hipotézis szerint viszont I. István és Gizella adományozta a székesfehérvári Mária-templomnak 1031-ben miseruhaként, amelyet később alakítottak palásttá. A palástnak, ahogy a többi koronázási jelvénynek is, igencsak hányattatott sorsa volt, a történelem folyamán többször eltűnt, majd megkerült, végül 1978-ban a koronával együtt kapta vissza hazánk az Egyesült Államokból.

A pusztulástól a szakértők szerint az védte meg, hogy az amerikaiak egy zárt alumíniumdobozban tárolták. Megtudtuk, a palást eredetileg sokkal nagyobb volt, azonban évszázadok alatt toldozták-foldozták, levágtak belőle. Nemrég műtárgyaukción került elő egy kisebb darabja, amelyen egy levágott madárfej vehető ki, és a párta három igazgyöngyéből is került rá.

Most a tanár úr arra is próbál rájönni, hogy a palástból mennyit és mit vágtak ki. Két fontos részletet sikerült visszaszerkeszteni. Az elsőn a mandorlatöredék alapján Jézus színeváltozásának kompozícióját és latin szövegét. Nagy valószínűséggel itt a királyi pár is megjelenik. A másik fontos kivágott rész rekonstrukcióján a keresztre feszített Jézus képét kapjuk vissza. A palást készítésében feltehetően Gizella is részt vett. Beazonosíthatóan sokkal finomabban hímezték I. István kezdőbetűit és Gizella nevét. Az is biztos, hogy az aranyfonalakkal hímzett figurákat több kisebb darabból varrták össze, ezt az eltérő stílusú hímzésmódok és hibák bizonyítják.

A palást hátsó alján a királyi pár között nemcsak Imre herceg, hanem valamelyik korán elhunyt gyermekük is rekonstruálható. A palást gallérjáról is érdemes szót ejteni. Ennek stílusa teljesen eltér a palásttól. László Gyula professzor szerint női házi pártakorona volt. Utólag helyezték a palástra, valószínűleg ereklyeként.

Merencsics Tibor most úgy tervezi, 2023 végére elkészül a teljes munkával. Utána szeretné a palást méretarányos, kinyomtatott változatát a nyilvánosság elé tárni.

A rendkívül aprólékos, komoly igényességgel, lelkiismerettel végzett rekonstrukciós munka mellett – amin már ötödik éve dolgozik – egy másik érdekes gondolat foglalkoztatja. Úgy véli, méltatlan Imre herceghez és a királyi családhoz fogadalmi helye, a Szent György-kápolna jelenlegi állapota. Vágyálma a két kápolna maradványa fölött ragyogó aranymozaik vagy freskó.

– A koronázási palástot, ami Imre hercegnek készült, nem kaphatta meg. Sosem viselhette édesanyja arannyal hímzett ajándékát, a keresztény világ modelljét, a palást így mégis bearanyozná azt a helyet, ami neki is és nekünk is szent. Nem messze attól a helytől, ahol Gutheil Jenő szakértő szerint Gizella királynőnk nyugszik – zárta gondolatait a Naplónak nyilatkozva Merencsics Tibor.