2 órája
Nem kell nekünk szerénynek lenni – interjú Bartha Csabával
Az első hónapok tapasztalatairól beszélt nekünk Bartha Csaba, a Veszprém Handball Team Zrt. nyáron kinevezett vezérigazgatója. A veszprémi kézilabda idén már nyert egy klasszis edzőt Xavier Pascual személyében, egy nemzetközi trófeát, viszont elveszített egy leendő magyar sztárt, Fazekas Gergőt. Hogy értékel a klub vezetője és mit vár a szezon folytatásától?
A veszprémi kézilabdaklubnál nagy változások történtek idén, június elején jelentették be, hogy távozik Csík Zoltán, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója, a pozíciót pedig Bartha Csaba veszi át. A váltás már érett, a szurkolók tavasszal tüntettek a klubvezetés és a szakvezetés ellen: Csík Zoltán mellett Momir Ilics vezető- és Gulyás Péter másodedzőt kritizálták elsősorban.
Fotó: Fülöp Ildikó/Napló
Ebben a helyzetben érkezett az egyesülethez Bartha Csaba, aki nem sokkal később – Ilics és Gulyás távozását követően – a spanyol Xavier Pascualt nevezte ki szakvezetőnek. Az elmúlt hónapokban nemcsak a pályán zajlott kemény munka, hanem a klubvezetésben, ennek első tapasztalatairól kérdeztük most Bartha Csabát.
– Bemutatkozó interjújában említette, hogy sűrű időszak áll ön előtt. Hogy telt az első néhány hónap veszprémi vezetőként?
– Elsősorban azért volt sűrű, mert a Magyar Olimpiai Bizottság operatív igazgatójaként a párizsi nyári olimpián segítettem a magyar csapatot. Ezt a feladatot korábban elvállaltam, úgy volt korrekt, hogy maximálisan végigviszem, szerencsére ebben a tulajdonosi kör is a MOB is partner volt. Az ötkarikás játékokat követően azonnal folytattam a munkát Veszprémben. Az itteni munka természetesen már korábban elkezdődött, de száz százalékkal augusztus közepe óta vagyok itt. Számos feladat akadt az elmúlt időszakban, az idekerülésemet követő néhány napban például már vezetőedzői kérdésben kellett konkrét tárgyalásokat folytatni.
Itt megjegyezném, amit már korábban is elmondtam, szerintem tiszteletlenség a klubbal szemben, hogy egy veszprémi szintű kézilabdacsapatnál június közepén még edzőkérdés van.
Ez a korábbi szakmai stábbal szemben sem volt korrekt. Biztos vagyok benne, hogy az én vezetésemmel ilyen nem fordul majd elő. Ráadásul három játékos távozott az együttestől és csak egy érkezett. Egy olimpiai évben azért érdemes pluszemberekben gondolkodni, mert az esetleges sérülések mellett a rövid felkészülési idővel is számolni kell.
– Még tapasztalt vezetőként sem lehet könnyű átvenni egy ilyen nagy és komoly múlttal rendelkező egyesület irányítását kívülről. Volt esetleg olyan feladat, probléma, ami meglepetésként hatott, amire nem számított?
– Nagy megtiszteltetés nekem ez a munka, és igyekszem azt a tudást és tapasztalatot idehozni, amit elsajátítottam az évek alatt. Nem lepett meg igazából semmi, nagyjából tisztában voltam azzal, hogy a főbb stratégiai kérdésekben kell először döntéseket hozni. Ami nagymértékben összefügg azokkal a szakmai kérdésekkel, amelyek kellenek ahhoz, hogy megfelelő célkitűzések mellett eredményességi elvárásokat állíthassunk fel. Az elmúlt hetekben, hónapokban sikerült összehangolni a különböző területek munkáit, hatékonyan tudunk együtt dolgozni és a jövőt tervezni. Azt gondolom, jól állunk a következő szezont illetően. Feladat persze akad még bőven, de én nem izgulok ebben a tekintetben.
– Gyorsan meglett az első trófea a vezetése alatt, a csapat klubvilágbajnokságot nyert Egyiptomban. Hogy élte meg az eseményt?
– Nagyon örültem neki, főképp azért, mert a klubnak nem volt még aranyérme erről a tornáról. Lehet vitatkozni arról, hogy mekkora a sportértéke egy klubvébének, de azt kiemelném, hogy a Barcelonát és a Magdeburgot kellett legyőznünk a végső sikerhez. Sok idő eltelt a legutóbbi nemzetközi trófea megszerzése óta, más érmesnek, helyezettnek lenni és más győzelmet ünnepelni, úgyhogy erre a diadalra mindenképpen nagyon büszkék vagyunk.
Fotó: Fülöp Ildikó/archív
– Veszprémben nem szabad és nem is lehet megkerülni a messze földön híres szurkolótábort. Milyen a kapcsolata a drukkerekkel?
– Én a partnerek és támogatók közé sorolom szurkolóinkat, akik szerves részei a klubnak. Drukkerek nélkül nincs értelme a munkánknak, mondhatjuk, hogy minden értük van. Éppen ezért a legelső körben ültünk le egy asztalhoz a szurkolói csoportok vezetővel, meghallgattuk őket, megismerkedtünk egymás elképzeléseivel. Nagyon tisztelem a közönséget, amely saját szabadidejét és pénzét áldozza azért, hogy nekünk szurkoljon itthon és külföldön is. A klubvezetés részéről kötelesség, hogy meghallja a szavukat, hiszen ők sohasem akarnak rosszat. A szurkolók a csapatot szeretik, nem a klubvezetőt, és nekünk őket kell szolgálni. Korábbi munkáim során sem törekedtem arra, hogy én „jó fej” legyek a szurkolók szemében, hanem a kölcsönös tiszteletet tartottam szem előtt, ezt kérem és várom el a kollégáimtól is.
– A csapat eredményessége mellett a legnagyobb figyelem rendszerint az átigazolásokra vetül. Melyek a legfontosabb teendők ezzel kapcsolatban a közeljövőben?
– Én írom alá a szerződéseket és enyém a végső döntés, azonban nem szeretnék zászlóvivő lenni ezen a téren, mert van egy edzőnk és egy sportigazgatónk, akiknek a véleménye, tanácsa sokat nyom a latban. Ez egy csapatmunka, vannak átigazolási szabályok, stratégiai tervezés a közel és távolabbi jövőre vonatkozóan. A sokat emlegetett utánpótlással kapcsolatban kész terve van a vezetőedzőnknek, aminek rendkívül örülök. A november, december, január nagyon fontos időszak, aki itt lemarad időben, az lemarad játékosokról is. Tesszük a dolgunkat, Xavier Pascal, Nagy László és én hasonlóan gondolkodunk ebből a szempontból, elkötelezettek és lelkesek vagyunk abban, hogy minél jobb csapatunk legyen.
– Mennyire volt mélyütés Fazekas Gergő döntése, miszerint nem tér vissza Veszprémbe Lengyelországból, illetve ki lehet a legközelebbi magyar igazolás, aki alapemberré válik a csapatban?
– Azt gondolom, az ajtó bárki előtt nyitva áll. Amíg Gergő nem tájékoztatott minket a döntéséről, mi abban gondolkodtunk, hogy ő lesz jövőre az egyik belső ember. Sajnálom a döntést, de kénytelen vagyok elfogadni. Egy sajnálatos sérülés miatt adta volna magát a helyzet, hogy Fazekas Gergőt visszahozzuk, de a korábbi kölcsönadási szerződése miatt erre nem volt lehetőség. Én biztos nem adok úgy kölcsön játékost, akár fiatal, akár nem, hogy nem tudom visszahívni. Palasics Gergő szerződésében például ez a kitétel szerepel, ha sérülés van, vissza lehet hívni. Ez önös érdek, de én ezért a klubért vagyok felelős, nem a másikért. A Veszprém van olyan helyzetben, hogy tudja diktálni a feltételeket a nemzetközi piacon.
Nem kell nekünk szerénynek lenni, mi egy final fourba jutásra esélyes csapat vagyunk, hozzánk senki sem jön nyerni, és ezt nekünk is érzékeltetnünk kell. Ha szerénykedünk és hajbókolunk, nem lesz eredmény. Ez nem nagyképűség, hanem magabiztosság.
– Mivel, milyen eredményekkel lenne elégedett első szezonját követően?
– Ezzel a tulajdonosi háttérrel és ezzel a csapattal a minimális elvárás az, hogy jussunk be a Bajnokok Ligájában a final fourba. Ha ez nincs meg, az kudarc. A magyar bajnoki cím és kupasiker megvédése szintén cél, akkor leszek elégedett, ha megnyerjük a hazai megmérettetéseket. A Szeged valószínűleg erősebb lett az új stábbal és a felfrissült játékoskerettel, de természetesen szeretnénk őket újra legyőzni a pályán. Az viszont nem célkitűzés, hogy viaskodjunk egymással az asztalnál, már csak azért sem, mert kiváló kapcsolatot ápolok a Szeged vezetőivel. Visszatérve a final fourra, bejutni oda egy dolog, megnyerni egy másik. Utóbbit tanulni kell, például a Győr is rengeteget áldozott azért, hogy meglegyen a végső siker.
Győri után veszprémi kézilabda
Bartha Csaba tapasztalt sportvezető. A legtöbben onnan ismerik, hogy közel hat éven át volt a Győri ETO Kézilabda Club elnöke, irányítása alatt a hazai címek mellett négy alkalomból háromszor is elhódította a női kézilabda Bajnokok Ligája trófeáját az együttes. Bartha korábban labdarúgókluboknál dolgozott vezetőként, operatív vezetőként a Magyar Olimpiai Bizottság munkájában vett részt, emellett ő Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sportági Intézetének igazgatója, egyetemi docense.
