Tegyen el vitaminokat befőttekkel!

Befőttet már a nagymamáink is készítettek, a cukorral történő befőzés viszont csak az I. világháború idején vált ismert eljárássá.

Elsősorban azért, mert így a gyümölcsök a nyári hónapokon kívül is elérhetőek maradnak a számunkra. Befőttjeinket hőkezeléssel is tartósítjuk, ezáltal megőrzik az üvegbe zárt friss gyümölcs ízét, zamatát. Ugyanígy hőkezeléssel tartósíthatjuk a kíméletes technológiával előállított lekvárokat. A bevitt energia csökkentése érdekében készítsünk édesítőszeres befőtteket, illetve cukor hozzáadása nélkül lekvárokat.

Kevesen tudják, hogy a cukor nem pusztán édesítőszer, hanem a mézhez hasonlóan tartósítószerként is használják a lekvárbefőzés során. De vajon mennyire kell aggódnunk a cukortartalom és a kalóriák miatt?

A cukortartalom a befőttekben nagyon minimális. A friss meggy természetes cukortartalma 14–17 százalék közötti, az enyhén cukrozott befőtteké pedig 18-as, tehát nem hatalmas mennyiségű cukor hozzáadásával készülnek, illetve édesítőszerrel. Ezzel szemben a lekvárok cukortartalma felmehet 50 százalékig is. Ma már azonban egyre több befőtt készül cukor helyett édesítőszerrel, így például meggy- és almabefőtt is. Ilyenkor a lekvárfogyasztás sem lehetne aktuálisabb, hiszen a süteményeket, például a linzert is feldobhatjuk egy különleges lekvár hozzáadásával, a klasszikus sárgabaracktól az áfonyalekvárig.

A kíméletes technológiával, friss gyümölcsből készült lekvárok nemcsak az édességekhez passzolnak, hanem a húsok remek kiegészítői is lehetnek, akár szósz formájában is. Az áfonyalekvár édes-savanykás íze a vadhúsokhoz és a rántott camembert-hez is tökéletesen illik, míg a kisebb cukortartalmú szilvalekvár a sertés- vagy csirkesültek ki­egészítője lehet akár kéregként, akár töltelékként is.