2021.04.01. 14:00
Költőodúkat helyeztek ki a Veszprémi Állatkertben
Az állatkertben évek óta kiemelt hangsúlyt kap a természet, illetve a bennünket körülvevő világ védelme. Az állatkerti állatok mellett odafigyelnek a vadon élő állatok sorsára is.
Fotó: Molnár Sándor/Napló
Ennek jegyében idén is számos költőodút helyeztek el a nagyobb méretű fákon a Veszprémi Állatkert Fejes-völgyi részén. Az akció során figyelembe vették Liker András professzor és Csizmadia Károly zoopedagógus szakmai útmutatásait is.
Bár az állatkert már öt hónapja zárva tart, idén sem szerették volna, hogy elmaradjon a már hagyományos odúkihelyezési akció, amellyel az állandóan itt lakó, a költözésből visszatérő vagy új „honfoglaló”, illetve a környékről belátogató madaraknak segítenek.
A Veszprémi Állatkert már egy évtizede együttműködik a Pannon Egyetemmel a madárvédelem kapcsán, ezért természetes volt, hogy most is kikérték Liker András egyetemi tanár véleményét a madárodúk kihelyezésekor.
Legnagyobb számban „B” típusú odúkat helyeztek el a fákon, amelyeket főleg a széncinegék, a csúszkák, a háziverebek és a légykapók használnak. A szűkebb nyílással rendelkező odúkba a kisebb barát-, illetve kék cinegék költöznek, míg a legnagyobb méretű odúkat a seregélyek használják az állatkert területén – tudtuk meg a Pannon Egyetem professzorától, akinek vezetésével ökológiai kutatásokat is végeznek a hallgatók Veszprémben, a mérnöki kar természettudományi központjában.
Csizmadia Károly zoopedagógus elmondta, hogy az állatkert környezete, a növénytakarójával, szikláival, lejtőivel kiválóan alkalmas madárélőhelynek, hiszen itt mindenféle erőforrás a rendelkezésükre áll: vannak búvóhelyek, ivóhelyek és költőhelyek is, és az utóbbi 10 évben mintegy hat-hétezer cserjét, fát ültettek el, ami tovább bővítette a lehetőségeket. Ezeknek köszönhetően nagyon gazdag az állatkert madárfaunája, és így az oktatóházba járó gyerekek közvetlenül megtapasztalhatják a madarak viselkedését. A tanodából kilépve pedig játékos formában ismerkedhetnek meg például az állatok hangjával.
Karcsi bácsi örömmel mesélte el, hogy a gyerekek az oroszlán bőgése és az elefánt trombitálása mellett már felismerik a fekete- vagy sárgarigó, illetve a szajkó hangját is.
– A legfontosabb az, hogy a gyerekek természetérzékenyebbé válnak. Megszeretik, megismerik a természetet, és közülük nagyon sokan majd átörökítik ezt a szemléletet a saját gyerekeikre is – fogalmazott a zoopedagógus.