Van még remény az egykori veszprémi gyerekkórház számára

A kulturális negyed déli területhatárán áll az egykori Heim Pál Gyermekkórház épülete. A központi épületet Ybl Miklós és unokaöccse, Ybl Lajos tervei szerint építette meg Csomay Kálmán veszprémi építőmester. A kórház épülete helyi védett épület, Veszprém épített örökségének jelentős emléke.

1901-ben, Széll Kálmán belügyminisztersége idején született egy gyermekvédelmi törvény, miszerint az államnak jelentősen ki kell vennie a részét az árva gyerekek ellátását illetően. A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely egy év alatt épült meg, a veszprémi gyermekmenhelyhez telket báró Hornig Károly veszprémi püspök adományozott a külső püspökkertben, és 1904. október elsején Cseresnyés József igazgató-főorvos irányításával kezdhette meg működését. Az épületet az akkoriban még nagy szónak számító villanyvilágítással is felszerelték.

„Épült: az örök emberszeretet nevében…” – ez áll a lépcsőház falán lévő táblán.

Az akkori Veszprém, Fejér, Győr és Komárom megyéből bekerülő ellátandó gyermekek létszáma 1104 volt, mely 1912-re 4155-re nőtt. Az első világháború következményeként 1915 és 1927 között 2189 hadiárvát vettek fel a veszprémi gyermekmenhelybe. 1944 őszén az egészséges gondozottakat Ikervárra, majd Németországba szállították, de a betegeket és a fogyatékosokat itt, ebben az épületben hagyták hátra.

A front elől menekülve 1944 novemberében a kassai gyermekmenhelyről, majd Rimaszombatból és Pécsről érkeztek csecsemők, anyák és gondozónők. Gaál István kassai igazgató-főorvost 1945. január 23-án bízták meg a veszprémi intézet vezetésével. A szovjet bombázások ellenére a menhely belső kórtermi felszerelése nagyrészt épségben maradt. A városi kórház viszont több „telitalálatot” is kapott, a gyermekosztály pedig teljesen megsemmisült, így a későbbiek folyamán a menhely épületébe helyezték át a gyermekosztályt.

1954. január elsején nyitotta meg a kapuit a Heim Pál Megyei Gyermekkórház, amely a második világháború és a ’60-as évek között – állami támogatással – nagy fejlődésen ment keresztül. Ez volt az első kórház az országban, amely Heim Pál nevét kapta. Gaál 1963-as halála után Török János került a kórház élére, aki Szegedről magával hozta a gyerekek „mindenek fölöttisége” elvét, tudományosságát, profizmusát és műveltségét. Ekkoriban kezdett a kórház szakosodni, és több szakmai újítást is elsőként alkalmaztak az országban.

1977. január elsején megszűnt az akkor 154 ágyas gyermekkórház önállósága. Attól kezdve a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház gyermekosztályaként működött tovább, amíg el nem készült az új, ultramodern épületszárny. 1995. július 12-én a Heim Pál Megyei Gyermekkórház végleg bezárta kapuit.

Hogya György helytörténet-kutató, aki 32 évig dolgozott az intézményben, így emlékszik vissza a viharos időszakra: „Nem volt ivóvíz, felütötte a fejét a tífusz, fertőzések tizedelték a lakosságot. A menhely kórházzá nyilvánítása fordulópontot jelentett az intézmény életében: megkezdődött az épületek újjáépítése és a beteg gyerekek gyógyításában új távlatok nyíltak. A sok szörnyűséget elnyomják a csodálatos pillanatok, melyeknek részese lehettem. A kórházhoz köt életem első nagy szerelme, melynek az emlékére akácfát ültettem az épület mellett, és amely még ma is áll. Telente együtt ünnepeltünk a gyerekekkel, disznótoros vacsorákat tartottuk, és együtt énekeltünk, mint egy nagy család. Az egyik legmeghatóbb történet, amelyre még most is a könnyeimmel küszködve gondolok, egy koraszülött hármas ikerpáré.

1952-ben nem voltak inkubátorok, így a fejletlen csecsemőknek nem sok esélyük volt az életben maradásra. Gara Margit főnővér azonban nem adta fel, külön helyiségben ápolta az alig másfél kilós csecsemőket, akikhez senki más nem mehetett be. Éjjel-nappal vigyázta őket hónapokig. Szenzációnak számított, hogy mindhárman életben maradtak.”

Az épületet és történelmét semmi sem védte. A korábban épen maradt főkönyvek, dokumentumok és tablók mára széttépve, szétdobálva terülnek szét a folyosókon. A padláson üres borítékok címzései jelzik, hogy volt egykor kinek üzenetet küldeni ebbe az épületbe, éltek itt gyermekek, dolgozók, orvosok.

Ezek a régi épületek, melyekbe időről időre betérünk, hogy felderítsük őket, azzal kecsegtetnek, hogy titkokat találhatunk odabent, rejtett ajtókat, lépcsőket, termeket, ahol a múlt emlékei érintetlenek maradhattak, ahol az épület történelmének kutatása új szintre emelkedhet. Ez a gyermekkórház esetében elmaradt, nálunk hamarabb érkeztek olyanok, akik nem tisztelték ezt a misztikus, tudással felvértező dokumentumhalmot, így csak széttépett papírcafatok megsárgult darabjai maradtak az őszintén kíváncsiaknak.

Csak óvatosan szabad rálépni a vastag üvegszilánkszőnyegre, amely az épület belsejét és külső részeit borítja. Habár a kitépett kábelrengeteg és a megmaradt, egymásra borult bútorzat is életveszélyesnek tűnhet elsőre, legnagyobb meglepetésünkre az épület stabil. Bátran ugrálhattunk a csodásan kiépített, hatalmas erkélyeken, és nagy magabiztossággal lépkedhettünk a tetőszerkezeten is, egyetlen mozgó, billegő építőelemet sem találtunk. Büszkén tartja magát az épület, biztonságot sugároz a monumentális falak és a végeláthatatlan lépcsősorok keresztmetszete. A falból, földből kiálló éles fém és üveg azonban minden biztonságérzetünket eltünteti, „elég egy rossz lépés”, szokták mondani, és megtörténhet a baj: ez itt is érvényesnek látszik.

A veszprémi polgárok között évtizedek óta beszédtéma a „szellemkórház”, sőt, már országosan is híre ment. Az elhagyatott épületek és városok szerelmesei kalandot látnak a magára hagyott falak között, míg az itt lakók nosztalgiát és szomorúságot, amiért a régen olyannyira patinás épületegyüttes mára már horrorfilmbe illő díszletként álldogál az Egyetemváros kiemelt pontján.

Nem volt hiábavaló a veszprémiek évtizedes aggódása, az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében megújul ugyanis a volt gyerekkórház épülete Veszprémben. Müller Péter szavai jutnak eszembe: „Megsemmisülés nincs, csak örökös átváltozás.” A veszprémiek ragaszkodnak a közbeszédben elterjedt elnevezéseikhez, így remélem, a megújított épület és az új funkciója nem feledteti majd a Gyermekkórház elnevezést, Heim Pál nevét, illetve a régi történeteket, amelyek ehhez az épülethez kapcsolódnak.

Az épületegyüttes jelenleg nagyon leromlott állapotú, megközelítése balesetveszélyes. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretein belül az infrastrukturális beruházásoknál arra törekedtek az illetékesek, hogy olyan veszprémi épületeket újítsanak meg, amelyek rossz állapotúak és régóta kihasználatlanok. Az egykori gyermekkórház épületét így felújítják, a város közösségi, művészeti életét szolgálja majd ki a fejlesztés után, míg szomszédságában korai fejlesztőközpontot hoznak létre. Porga Gyula polgármester szerint leghamarabb 2021 tavaszán kezdődhetnek meg a munkálatok.