Szabó Tibor az ország egyik legszebb galambállományával büszkélkedhet

– Ezek a madarak, mint a nevük is mutatja, igen nagyok, a hosszuk 45–50 centiméter, a kifejlett madarak súlya hímeknél 1–1,15 kilogramm, a tojók 95 dekagramm körüliek. Először a fehér színt rögzítették, később alakultak ki a különféle színek – a fekete, a sárga, a vörös, a kék, a kék kovácsolt és ezek hígított színei.

A magyar óriás nem hasonlít más fajtákhoz. Nagy fejű, rozettában végződő körfésűje van, 12–16 centiméteres lábtollai, nagy mérete miatt helyigényes. Korábban a tanyákon könnyen elfért, de mára a tenyésztés négy fal közé szorult. Egy párnak két négyzetméterre szüksége van – mutatja be a fajtát Szabó Tibor aranykoszorús mestertenyésztő, a Balatonalmádi Galamb- és Kisállattenyésztők Civil Társaságának vezetője.

A magyar óriás galamb nehezen tenyészthető nagy mérete és lábtollai miatt, rendszerint dajkagalamb költi a fiókákat. Míg más nagy fajtákat, például a francia mondain-t vagy az amerikai kinget több azonosítható fajtából alakítottak ki, a magyar óriás saját populációja zárt. Előbbi fajtáknál a vérfrissítés egy másik fajtával sokkal egyszerűbb.

– A magyar óriásgalamb gyorsan népszerű lett Európa-­szerte, és ez okozza a problémát is. A magyar ember mindig pénzszűkében volt, és amikor a tenyésztő 2000 forintos fizetésből élt, és jött a német vásárló, aki 100 márkát kínált a legjobb galambjáért, nem igazán tudott nemet mondani. Nekem egyszer egy arab úriember 12 000 eurót kínált egy pár galambért, de én nem adtam. Azt szoktam mondani, hogy nálam vannak nem eladó galambok is – meséli Szabó Tibor. A galambászat pénzigényes, drága hobbi, már-már úri passzió. Tibor azt mondja, felesége néha megemlíti, ha kocsmába járna, nem költene ennyit.

A megfelelő minőségű takarmány, a kiállításokon a részvétel többnapos elfoglaltság, sokba kerül. A kiállításokra való felkészítés pedig külön történet.

– A kiállítás egy szépségverseny, ott nem lehet koszosan, bozontosan megjelenni. A kiállítás előtt egy hónappal le kell fürdetni a madarat a csőrétől a farka végéig. Én samponnal mosom őket, aztán megszárítom. A törött lábtollakat ki kell húzni, mert így a kiállításra egy hónap alatt szépen visszanő. Én a fehér színt tenyésztem, amely különösen kényes, minden meglátszik rajta. Büszke vagyok rá, hogy gyakorlatilag nincs olyan kiállítás, ahol nem emelik ki a galambjaimat a tisztaságuk miatt – teszi hozzá.

Szabó Tibor nemcsak a madarak felkészítésére lehet büszke, hiszen szinte nincs olyan kiállítás, ahonnan ne hozna el egy fajtagyőztes címet. 2000-ben az országban elsőként aranykoszorús mestertenyésztő lett, ez azt jelenti, hogy 42 országos kiállításon lett 42 különböző fajtagyőztes galambja, hosszú ideig kiváló tenyésztői munkát folytatott. Eredményei alapján a kétszeres aranykoszorús és a gyémántkoszorús tenyésztői címet is kérelmezheti a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségénél.

– Én itt születtem a szomszéd házban, és a szemben lévő iskolaépületben mindig voltak galambok. Dalányi Józsi bácsiék laktak akkor az egyik felében, ő mindig adott nekem kisgalambot, de amikor az felnőtt, unatkozott, visszament a többihez. Aztán szereztem magamnak kingeket, de amikor elkerültem otthonról, édesanyám berontott a kaszával a galambólba. Akkor még mindenkinél volt kert a környéken, és ezek a szálló galambok nagyon szerették kicsipegetni a veteményt. Mindig azt hallgattuk, hogy a fene egye meg ezeket a galambokat. Édesanyám nem akart a szomszédokkal veszekedést, inkább levágta őket. Amikor később hazaköltöztünk, építettem egy galambházat, ahová a magyar óriások kerültek.

Szabó Tibor több mint harminc éve foglalkozik a magyar óriások tenyésztésével, és büszkén mondhatjuk, hogy itt, Szentkirályszabadján van az ország egyik legjobb állománya.