Veszprémi hölgy lett idén az Év coacha

Ki a coach és mi a coaching?

– A coach egyéneket, csoportokat, szervezeteket támogató és fejlesztő szakember. A coaching alapvetően egy tudatosító, önismeret-fejlesztő folyamat, amely segít egyrészt megérteni az ügyfélnek, miként hat a viselkedése másokra, másrészt, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésére ahhoz, hogy hatékonyabban irányítsa az életét. A coaching célja, az erősségek feltérképezésén keresztül, képessé tenni az ügyfeleket arra, hogy amikor véget ér a folyamat és visszatérnek a hétköznapokba, már sokkal tudatosabban szervezzék az életüket. Mindezt úgy, hogy mi közvetlen nem adunk tanácsot, csak támogatjuk az ügyfelet abban, hogy ő maga jöjjön rá a megoldásra. Ez egy folyamatosan fejlődő szakma. Magyarországon először a 90-es években jelent meg a for profit környezetben, egy teljesen új szervezeti kultúra létrehozásának eszközeként. 2005-2010 közt volt azonban az igazi áttörés idehaza. Ma már a legtöbb modern gondolkodású vállalat alkalmazza a coaching módszereket és képzi is a kollégáit, sőt, a coaching már a magánéleti és ifjúsági területeken és az iskolákban is megjelent.

Hogy lehet valakiből az „Év coacha”?

– A díjhoz egy jól sikerült coaching folyamatot kellett leírni, amit egy 7 fős szakmai zsűri szigorú szempontok alapján bírált el. Nekem idén volt több ilyen is, de egynél különösen úgy éreztem, hogy ezt meg kell mutatnom másnak is. Ebben a folyamatban egy magas pozícióban lévő vezető felettese keresett meg azzal, hogy leendő ügyfelem túl nagy nyomás alá helyezi a kollégákat, nagy elkötelezettséget, kifogástalan munkát vár el, aminek ők nem mindig tudnak eleget tenni. Hármasban folytatott első beszélgetésünk után azt a célt határoztuk meg, hogy ügyfelem megtanulja eljuttatni a beosztottakat a sikerig úgy, hogy ők közben ne égjenek ki, és higgyenek saját eredményeikben. Ez a történet nemcsak attól lett sikeres, hogy benne alakult át valami, hanem attól, hogy bennem is megváltoztatott valamit.

Mi volt ez?

– Meglehetősen maximalista és szabálykövető vagyok. Meg kellett tanulnom elengedni, hogy kompetens coach vagyok, aki minden helyzetben a legjobbat, a legtöbbet nyújtja, mindig megfelel. Nekem is félelmetes volt megmutatni a gyengeségemet a sebezhetőségemet. Erről az összetett folyamatról írtam egy esettanulmányt, ami szerepel majd az ICF honlapján is.

Miért kell szövetség a coachoknak?

– Ez egy minőségbiztosítási szervezet is egyben, szigorú etikai norma- és szakmai követelményrendszerrel, melynek célja a coach szakma folyamatos fejlesztése és a tagok magas színvonalú képzése, minősítése. Ahhoz, hogy valaki az ICF minősített coach-a lehessen, nagyon komoly vizsgát kell teljesítenie. Alapelvei között szerepel az is, hogy coach-ként vállalom, hogy folyamatosan fejlesztem magam. Ez számomra nem jelent nehézséget, mert én folyamatosan képezem magam. Azért, mert ilyen vagyok, és mert mindig van hová fejlődni. Szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim is egyben. Persze ennek van hátránya is, mert amikor le kellene állni, ki kéne kapcsolni, akkor ezt néha nehéz megtennem. Most már sikerül, de ebben sok munka van. Korábban, ha elutaztunk mindig szakkönyveket vittem magammal, ma már nem teszem. Ez a probléma gyakori az ügyfeleknél is, ha valaki a munkájának él, nehezen húz határt a munka és a magánélet közé.

Általában ilyen problémákkal keresik meg?

– Ügyfeleim nyolcvan százaléka az üzleti világból érkezik, és valamilyen munkaerőpiaci problémával keres meg. Korábban HR-es voltam és jól megtanultam az embereket illeszteni a munkához, eldönteni, hogy kinek mi való, kinek mi az erőssége és ez milyen munkában teljesedhet ki. Mégis sokszor egy probléma nem tisztán üzleti, vagy magánéleti, így a „buisness” és a „life coaching” nem választható szét teljesen. A folyamatban egy ember van, akinek nincs két énje, nincs szakmai én és magánéleti én, egy ember van, akit teljes egészében kell nézni. Többször előfordult már például, hogy valaki időgazdálkodási problémával keresett meg, azzal, hogy szeretne hatékonyabb lenni a prioritások felállításában, több időt tölteni a családdal és így tovább. Ez üzleti jellegű feladatnak tűnik, de a folyamat közben kiderül, hogy nem az időbeosztásával van baj, hanem egyszerűen nem tud nemet mondani, önbizalomhiánnyal küzd és sok olyan feladatot is elvállal, ami más dolga lenne.

Akkor magánéleti és üzleti problémákkal is foglalkozik?

– Igen. Lehetne jobban szakosodni, de ez a szakma ma még eléggé Budapesten összpontosul, ott sokkal nagyobb a felvevőpiac, nagyobb az érdeklődés. Veszprém egy kisváros, ahol érdemes több dologra is koncentrálni, és úgy gondolom, mivel maga a coaching módszer minden esetben ugyanaz, miért is zárnék ki bárkit is, hogy részesüljön a szolgáltatásból. Végeztem ifjúsági coach képzést is, arra gondoltam, hogy ezt a saját családomban is kamatoztathatom majd. Tipikus ifjúsági téma a továbbtanulás, van is most két felvételi előtt álló fiatal ügyfelem. A szüleik azért kérték a segítségem, mert hatalmas nyomás van a gyerekeken, rengeteg stressz éri őket a továbbtanulással kapcsolatban. és ezt oldani kell valahogy.

Otthon is alkalmazz a coachingot?

– Óvatosan, de igen. Azonban az ember magát és a családtagjait nem tudja teljesen objektíven szemlélni, nem lehet függetlennek maradni, hiszen érzelmileg be vagyunk vonva, ezért néha például nagyon egyértelmű dolgokat nem veszünk észre. Ha úgy érzem, hogy nem boldogulok egyedül, én is segítséget kérek.

Mikor keresik fel általában az ügyfelek?

– Amikor fejlődni szeretnének valamiben, vagy amikor válaszút elé érkeznek az életükben. Általában a 40-es éveinkben jutunk el oda, hogy értékeljük az életünket, akkor jön a tipikus életközépi válság is. Ez egyfajta elakadás és döntéshelyzet. Bizonytalanság, hogy jól csináltam-e eddig, vagy sem. Azért azt tudni kell, hogy mi nem vagyunk pszichológusok, más módszerrel, más megközelítéssel dolgozunk, bár magában a folyamatban sok hasonlóság van, és gyakran mi is pszichológusoktól, terapeutáktól tanulunk, a tevékenységünk fókuszterülete mégis más. Ez egy tudatosító folyamat, ami kizárólag az egészséges embereknek segít rálátni az elakadásaikra és hozzásegíti őket a kivezető út megtalálásához.

Volt, hogy úgy érezte, nem tud segíteni?

– Igen, többször előfordult, hogy az adott probléma meghaladta az én kompetenciámat. Azért is veszek részt ennyi képzésen, mert ez segít felismerni, hogy ki az, aki már terápiára szorul. Nagyon fontos a szakma ismerete, a keretrendszer, amiben dolgozunk.

Hogy jutott idáig?

– Német nyelvtanár és humán erőforrás menedzser-szakmérnök vagyok, mindkét diplomám itt szereztem a Pannon Egyetemen. Két multinacionális cégnél is dolgoztam HR-esként, mellette gyerekeket tanítottam otthon. 2006-ban, amikor megszületett az első fiam, kiszálltam a multivilágból, és a férjemmel közös vállalkozást indítottunk. Egy munkaerő-közvetítő fejvadász céget építettünk, ahol toborzással, kiválasztással foglalkoztam. Aztán 2016-ban jött egy munkaerő-piaci válság, ami gondolkodásra késztetett, hogy milyen irányba menjek tovább. Eleinte tréningeket tartottam cégeknek, hogyan motiválják, hogyan tartsák meg dolgozóikat, hogy találják meg számukra a megfelelő munkakört. Közben elvégeztem a coach-képzést és kitanultam a hozzá kapcsolódó szakmai irányzatokat is. Tulajdonképpen pályám kezdete óta emberekkel foglalkoztam, és most is coach-ként, csak más szerepben. Most is emberekkel ülök szemben offline vagy online, és legtöbbször azt próbáljuk kideríteni, hogy miben jók, mire a legalkalmasabbak. Persze rengeteget tanultam, fejlődtem az évek alatt, de úgy érzem a coaching hivatás valahogy bekeretezte az elmúlt éveimet, és az emberi kapcsolatokban egy sokkal mélyebb, meghittebb szintre juttatott.