Nagy Patrik még sosem adott fel versenyt

A veszprémi Nagy Patrik versenyzőként, edzőként és tanárként is bizonyít, ami azért – valljuk be – ritka trió. A fiatal testnevelő gyerekként több sportágon keresztül jutott el az atlétikáig, majd innen egyenes út vezetett az edzőségig és a tanításig. 2012 óta közel nyolc évet töltött a felsőoktatásban, a testnevelő–edzői után elvégezte az egészségfejlesztő–testnevelő, majd a gyógytestnevelés mesterszakot is. Képezte magát, igyekezett többféle ismeretet megszerezni, közben pedig gyakorlatban is tudta alkalmazni a tanultakat. Jelenleg a veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskola tanára, egyben az 5. b osztály büszke, újonc osztályfőnöke.

– Simonyis diákként fociztam, illetve tornáztam Szalai Tamás bácsinál, ami remek alap volt. Nemcsak fizikailag, hanem a kitartást tekintve is, hiszen általános iskolásként reggel hét órára jártunk kemény edzésekre, melyeket nem mindig tudtam megcsinálni. Sokszor kaptam szidást, ha ellógtam, de ez is kellett, ma már abszolút megértem. Ötödikes koromban elkezdtem tájfutni, ami közel tíz évig tartott. Futásban mindig is jobb voltam, mint a tájékozódásban, az erdőben nem volt esélyem a legjobbakkal szemben, a városi sprintszámok jelentették az én terepemet. Anikó néni (Stupián Anikó atlétikaedző, a Sportolj Velünk SE vezetője – a szerző) felfigyelt néhányunkra, és elkezdtem járni hozzá edzésekre. Egy ideig párhuzamosan tájfutottam és atletizáltam, aztán utóbbi egyre jobban megtetszett és fokozatosan áttértem rá, végül csak az maradt. A fő távom az 1500 és a 800 méter volt, de 200 métertől félmaratonig mindent futottam – foglalta össze sportos előéletét Nagy Patrik, aki hozzátette: sosem volt olyan szinten, hogy országos bajnoki címekre pályázzon, de mindig igyekezett jobban és jobban teljesíteni.

Nemcsak a versenyeken, az edzéseken is rendkívül motivált volt, hiszen ahogyan ő fogalmaz: buzgott és ma is buzog benne a versenyszellem.

– Számos sikerélményem volt, mert szerettem „kis” célokat is kitűzni, és mindig jó akartam lenni. Például motivált, hogy az adott gyakorlat jobban menjen, mint az edzőtársamnak, vagy megjavítsam a saját időmet. Ami a versenyeket illeti, büszke vagyok az országos bajnoki hatodik helyezésemre, vagy arra, amikor az U23-as négyszer 400-as váltóval aranyérmesek lettünk.

Patrik az általános iskolát követően építész szakon tanult tovább a Táncsics-iskolában, de hamar belátta, hogy ez a pálya nem feltétlenül az ő asztala. Ennek ellenére becsülettel végigcsinálta az öt évet.

– Amit elkezdek, azt nem hagyom abba, egyetlen futóversenyről sem álltam még ki, pedig volt, hogy nagyon szenvedtem. Ezzel is így voltam.

Az érettségit követően már egyre inkább a testnevelés felé kacsingatott, nem kis részben a korábbi tanár, Szalai Tamás hatására.

– Megjelöltem a testnevelő szakot Szombathelyen, és végül hat ponttal lecsúsztam az állami finanszírozású képzésről. Így fizetősre mentem, ami egyfelől pech, de nézhetjük arról az oldalról is, hogy nagyon jól jött nekem, hiszen extrán motivált lettem: gürcöltem, hogy átvegyenek államira. Ha valamiből négyest kaptam, rohantam a tanárhoz, hogy lehet-e javítani. Az évfolyamból egyedül nekem sikerült átkerülnöm, és erre nagyon büszke vagyok.

A diploma megszerzését követően Csopakon kezdett tanítani, majd a Kossuth-iskolába került. Emellett edzőként segíti az SVSE munkáját, illetve az Éles Kézilabda Iskola növendékeit. Ugyanakkor a versenyzés sem szorult nála háttérbe, szokott futóversenyeken indulni (nyáron például tíz kilométeren győzött Várpalotán, nem akármilyen idővel), de a figyelme az utóbbi években egyre inkább az akadályfutás felé fordult.

– Amikor először rendeztek Eplényben Spartan-versenyt, kimentünk megnézni és engem egyből elkapott a gépszíj. Azt mondtam, ezt én is meg tudom csinálni, még a legjobbak között is helytállnék. A következő magyarországi versenyen el is indultam, nyilván nem úgy sikerült, ahogyan én azt nagyképűen elképzeltem.

Persze nem ő lenne, ha annyiban hagyta volna a dolgot: lépegetett előre, mígnem egy visegrádi Spartan-viadalon (a második legjobb magyarként) ötödik helyen végzett az elit kategóriában, ami nagyon komoly eredmény. Ezt később sikerült megismételnie még egyszer Szlovákiában is. A pozícióval kvalifikálta magát az amerikai világbajnokságra, de anyagi okok miatt ott nem állt rajthoz.

– Amikor Veszprémben rendeztek versenyt, nagyon meg akartam mutatni, de elszúrtam. Először rendkívül csalódott voltam, de ebből is tanultam. Várom, hogy visszatérjen a városba a versenysorozat.

Patrik másfajta terepakadályfutó-megmérettetéseken is indul, sokszor készül együtt a veszprémi falmászókkal az iszonyatosan kemény versenyekre, azért, mert ott is komoly tervei vannak. Időközben megismerkedett az ökölvívással, amelyben szintén szeretne magasabb szintet elérni és egyszer ringbe lépni. Persze mindezek mellett nem hanyagolja el a tanítást és az edzőséget, sőt, sok energiát képes meríteni belőlük. (Ma már egy országos bajnok tanítvánnyal is büszkélkedhet.)

– A gyerekekkel való foglalkozásom mozgatórugója, hogy imádom őket, az őszinteségüket, és azt, hogy rengeteg olyan apró dolognak tudnak örülni, aminek a felnőttek már nem feltétlenül.

Jókedvűek, mosolygósak, kivéve, mikor kemény az edzés vagy a tanóra, de ez vele jár. Engem is motivál, hogy felnéznek rám és példát látnak bennem. Az iskolában a feladatomnak azt tekintem, hogy mindenki hozzászokjon és megszeresse a mindennapos testmozgást. Esetleg megkedveljen egy-egy sportágat, és lehetőség szerint el is járjon edzeni. Az edzéseken már más a lényeg: egyre jobb teljesítmény nyújtása, fejlődés, motiváció és célok kitűzése egyénre szabottan. És ami a legfontosabb, a siker elérése az egyén, a gyermek számára. Ha nem érzi magát sikeresnek egy gyermek, nehezen tartja meg a motivációját. A jó közeg és a barátságok kialakulása legalább annyira fontos, mint az edzés. Egy jó környezetben edzeni már fél siker, és öröm mind a gyerekeknek, mind nekünk, edzőknek.