2020.09.26. 07:00
Veszprém megyében is több a szingli férfi, mint a nő
A tipikus magyar szingli átlagéletkora harminc év, 21 évesen kezdett dolgozni, 24 évesen költözött el otthonról, közép- vagy felsőfokú végzettségű – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal kutatásából. A tévésorozatok és a filmek által sugallt képpel szemben hazánkban a szinglik között több a férfi, mint a nő. Azt viszont a magyarországi adatok is alátámasztják, hogy a legtöbben nagyobb városokban laknak.
Forrás: pixabay
A KSH a 2001-es és a 2011-es népszámlálás, a 2016-os mikrocenzus (a lakosságnak csak egy részére kiterjedő népszámlálási adatfelvétel) adatait használta fel kutatásaiban és szakértője tanulmányok alapján szinglitérképet is készített. Több szinglidefiníció létezik, Rövid Irén szociológus, a KSH elemzője azokat tekintette szinglinek, akik a két népszámlálás idején a 20–39 éves korcsoportba tartoztak, még nem kötöttek házasságot, nem éltek tartós párkapcsolatban, nem született gyerekük, és egyedül éltek a háztartásban. Ezek alapján a legutolsó népszámlálás idején 201 ezer szingli élt hazánkban.
Érdekesség, hogy a fiatalabb egyedülálló férfiak közt szoftverfejlesztőből van a legtöbb, az idősebbek közt a lakatosból.
Az egyedülálló nőknél a 20-39 és a 40-49 éves korosztályban is a bolti eladó a leggyakoribb foglakozás. S a fiatalabb szinglik több mint fele többnyire boldognak érzi magát, az idősebbeknél e tekintetben megyénkként nagy az eltérés, van, ahol csak 18, van, ahol nyolcvan százalékuk érez így.
Kardos Klára veszprémi klinikai szakpszichológus tapasztalatai szerint is azok a munkájukban sikeres képzettebbek válnak szinglivé, akik egyedül is meg tudnak élni. Az anyagi nehézségek nem motiválják őket pártalálásra. Bekerülve a munka világába próbálják magukkal elhitetni, hogy mindent meg tudnak oldani maguk is, karrierjüket építik, szakmai előmenetelükkel foglalkoznak, energiájukat, figyelmüket ez köti le. Nem marad idejük ismerkedésre vagy úgy érzik, nincs rá szükségük, hogy többet törődjenek párkapcsolat kialakításával.
Szakértőnk szerint fontos tudni, hogy kétféle típusa van az egyedül élőknek. Létezik az önként vállalt szingliség és vannak kényszerszinglik. Óriási a különbség helyzetük között. Sokan görcsösen keresnek maguknak párt és már többször kudarcot vallottak e téren. Szomorúak a sikertelenség miatt, romlik az önbecsülésük. Az önkéntes szinglik, amíg maguknak választják ezt az élethelyzetet, szabadságnak élik meg. Lazán kezelik a társkapcsolatokat, egyéjszakás viszonyaik vannak. A tartós együttlét nehézségeit már nem akarják vállalni, az élet kényelmesebb oldalán hajóznak.
Mindaddig, amíg nem szembesülnek azzal, hogy elszálltak az évek és kifutottak az időből a családalapítás terén.
Nagy gondot jelenthet ez 35 év körüli korban, amikor erre rádöbbennek. A férfiak esete még ilyenkor sem reménytelen, a nőknek ez nagyobb probléma lehet, mert pánikszerűen igyekeznek megoldást, férjet találni, ettől a hozzáállástól viszont a férfiak menekülnek. Így elriasztják őket.
- A szingliségnek sok előnye van – szögezte le Kardos Klára. Vonzó a magas szabadságfok, hogy nem kell máshoz alkalmazkodni, nem a másik szempontjai szerint kell dönteni az élet számos területén. Hátránya viszont, hogy az ember mégis csak társas lénynek lett kitalálva. Jó csapat kell a gyermekneveléshez, összeszokott pár a hosszú távon működőképes kapcsolathoz. Meg kell tanulni alkalmazkodni egy társhoz. Ezért olyan veszélyes, ha valaki hozzászokik a szingliléthez – magyarázta el szakértőnk. Akik egyedül élnek, azoknak is van társaságuk, nem magányosak, kényelmesen élnek. Nehezen adják ezt fel. A párkapcsolatért viszont naponta meg kell dolgozni, hogy ne laposodjon el. A fogyasztói szemlélet – ami manapság annyira elterjedt – ezzel ellentétes megoldást sugall: ami kicsit is elromlik, azt nem érdemes megjavítani, ki lehet dobni, újra lehet cserélni. Azaz aki nehézséget tapasztal párkapcsolatában, könnyen továbbáll, ahelyett, hogy beszélne szerelmével az érzéseiről.
A kényszerszingliség hátterében sokszor gyermekkori traumatikus élmény rejlik.
Szülei rossz kapcsolatát láthatta a fiatal, s saját keserves próbálkozásai, csalódásai után önértékelési gondjai lesznek. Fél, mert már többször megégette magát e téren, félti magát egy újabb sérüléstől. Így viszont megóvja magát a boldogságtól is. Mi lehet a megoldás, a kiút ebből a helyzetből?
Kardos Klára szerint mivel ilyenkor az önértékelés borzasztó alacsony szintre kerül, az önismereten érdemes dolgozni. Ez persze nem mondjuk egy ötéves analízist jelent, hanem problémacentrikus megoldást. Érdemes megnyílni, őszintén beszélni gondunkról szakembernek vagy nálunk tapasztaltabb ismerősünknek, barátunknak, rokonunknak. Olyannak, akiben megbízunk. Hatásos lehet az is a pszichológus szerint, ha ilyenkor írásos leltárt készítünk magunknak az erősségeinkről. Írjuk le, miben érezzük magunkat értékesnek! Ha magunkra szívesebben nézünk, ha jobban szeretjük magunkat, akkor mások is így lesznek ezzel, könnyebben megszereznek minket, szívesebben néznek ránk. Feloldható az a görcs, ami akadályozza a pártalálást. Persze azoknak is igazuk van, akik szerint beszűkültek az ismerkedési lehetőségek. Emiatt sokan szenvednek. A netes felületek és a manapság népszerű programok jellemzően nem alkalmasak tartalmas kapcsolat kialakítására, inkább csak felületesekre. Aki nem talál magának tanulóévei alatt párt, annak ez komoly gondot okozhat később. Nehéz dolga lesz, mert lehetőségei korlátozottak.
A Veszprémi járás vezet
A 2011-es népszámláláskor csaknem ötezer 20–39 éves szingli élt Veszprém megyében. Számuk a 2016-os mikrocenzus adatai szerint a megyék többségéhez hasonlóan itt is csökkent, ekkor alig több mint négyezren tartoztak közéjük. A 20–39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népességen belüli arányuk is csökkent ebben az időszakban, 7,9-ről 7,3 százalékra. Veszprém megye ezzel az értékkel a megyék rangsorának középmezőnyében helyezkedett el. A szinglik többsége az országos jellemzőkhöz hasonlóan itt is férfi: száz szingli férfira 63 szingli nő jutott 2016-ban. Csaknem felük a Veszprémi járásban élt: 2016-ban a 20–39 éves még házasság előtt álló korosztály 13 százaléka, csaknem kétezer (1895) szingli volt.
A 2016-os mikrocenzus adatai szerint a 40–49 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népesség 12 százaléka, mintegy 1,6 ezer ember tartozott a szinglik közé Veszprém megyében. Akárcsak a húszas és a harmincas éveikben járó, úgy a negyvenes szinglik között is több férfi található, mint nő: száz szingli férfira 39 szingli nő jutott 2016-ban. A megyén belül fiatalabb társaikhoz hasonlóan a legtöbb 40–49 éves szingli is a Veszprémi járásban élt (423), az ebbe a korcsoportba tartozó, még házasság előtt állók 14 százaléka szingli volt.