Búcsú és falunap misével, faültetéssel

Kocsis Tamás plébános szólt Nagyboldogasszony életéről, az ünnep jelentőségéről a hívők számára. A misét követően a község egykori plébánosa, Somlai Péter által bevezetett szokás szerint poharas búcsút tartottak, a templom előtt egy pohár bor mellett beszélgettek.

A művelődési ház udvarán délben kezdődött az ünneplés. A jelenlevők felvételről meghallgatták a harangszót, amelyet a rádió is közvetített, majd az elszármazottak nevében az egykori hosztóti lakos, ma Székesfehérváron élő Tomsics Zoltán kapott szót, aki a falu történetéről szólva elmondta, hogy a művelődési ház közadakozásból épült. A közeli földeken gazdálkodó bérlők szövetségbe tömörültek, a bérleti díj összegénél többet fizettek be a közösbe, majd 1941-ben elkezdődött az építkezés. Azért, hogy téglához jussanak, a közeli Zalaszegváron vettek meg egy házat, lebontották, és a téglát átszállították Hosztótra. A gazdálkodók lakta településen még könyvtár és olvasószoba is épült, ami abban a korban ritkaságszámba ment. A falunak egy tantermes iskolája és a tanítónak szolgálati lakása is volt, melyek abban a korban korszerűnek számítottak.

Tomsics Zoltán az udvarában nőtt szilfát ültetett a művelődési ház udvarára, ahol a megjelentek jelképesen egy marék földet tettek rá, jelezve, hogy a gyökereik itt vannak, éljenek a faluban vagy bárhol az országban. Ide kötődnek, és szülőföldjük mindig visszavárja őket.

A település nevében Major Lajos polgármester mondott köszönetet Tomsics Zoltánnak és Kekk Zsuzsannának a munkájáért. Az önkormányzat mindenkit megvendégelt, majd délután a falunapi műsorban Sebestyén Tamás nóta- és operaelőadása, a Boróka néptáncegyüttes, Salamon Ferenc gitáros, valamint az Al-Ahram orientális tánccsoport szórakoztatta a vendégeket.