A nagyvázsonyi strucc-farmon jártunk – Házi kedvencnek is viszik a csibéket

Egy időben nagyon sokan belevágtak a kalandba és elkezdtek struccot tenyészteni hazánkban is. Az érdeklődés abszolút érthető volt a madarak iránt, hiszen szinte mindenük hasznosítható: a tolluktól kezdve az erős bőrükig. Ráadásul akár 1,5 kilogrammos tojásukból akkora rántotta készülhet, mint 20–25 tyúktojásból. A borjúéra emlékeztető húsuknak pedig nagy a vastartalma, ezért várandós anyáknak kimondottan ajánlott, alacsony koleszterin- és zsírtartalma miatt is kedvelik, főleg külföldön. A strucc felső és alsó combja a legértékesebb, de feldolgozzák a nyakát és a máját is, viszont érdekesség, hogy nincs mellehúsuk. A helyén egy „páncél” van, amelynek a segítségével, ha megriad, akármit fellökhet az akár óránkénti 70 kilométeres sebességre is felgyorsulni képes állat.

A struccoknak nagyon erős immunrendszerük van, és képesek bármely klímához alkalmazkodni. Nagyvázsony határában is jól érzik magukat a méretes madarak, melyeket Tóth Réka és Balogh Sándor gondoz. Egy rádióműsor keltette fel a fiatal pár érdeklődését a világ jelenleg élő legnagyobb madarai iránt öt évvel ezelőtt. Utánaolvastak a témának, meglátogattak struccfarmokat is, aztán belevágtak. Jelenleg nyolc hízót és négy tenyészállatot tartanak, emellett van még közel 30 csibéjük is az eredetileg Afrikában honos futómadarakból. A csibéket egyéves korukig nevelik, amikor elérik a vágósúlyukat, akkor eladják egy hazai felvásárlónak, aki külföldre viszi őket.

Sándorék a struccok három változatából (kék, vörös és szürke nyakú) a nyugodtabb vérmérsékletű szürke nyakú madarakat választották. Mint mondják, ha elkészült a kifutó és minden megvan a tartásukhoz, akkor már könnyebb elboldogulni velük. Mivel azonban mellékállásban foglalkoznak a struccokkal, így nagyon sok energiájukat és szabadidejüket elviszi a velük való törődés, ráadásul sajnálják is az állatokat, ezért nem foglalkoznak még több struccal, főállásban.

– Nekünk ez fejben okoz problémát, mi nem ebbe születtünk, hogy otthon levágjuk a tyúkot vagy a nyulat. Rossz érzés, hogy sokáig neveljük őket, aztán mennek a vágóhídra – meséli Réka.

A farmokon általában egy kakashoz két-három tojó tartozik. A nagyvázsonyi hím is bőszen őrzi a területét, a három tojót és a tojásokat. Óvatosan fotózom a kerítésen át, miközben folyamatosan szemmel tart és lassan közelít is felém. Próbálom megsaccolni, hogy ha kidugja a fejét a kerítés felett, vajon elérhet-e hosszú nyakával, mert nem szeretném, hogy megcsípjen a vehemens kakas, amelynek hatszor erősebb a rúgása, mint egy lóé. Izgalmas perceket élek át, miközben egy speciális fából készült segédeszközzel Réka kipiszkálja a gödörszerű fészekből a mai napi 1600 grammos tojást.

Kora tavasszal és nyár végén étkezési célra árulják a méretes tojásokat.

A köztes időben keltetőbe viszik őket, majd később visszavásárolják a körülbelül 30 centiméteres csibéket. A farmon kétnaponta tojnak a tojók, és a környéken mostanság nagyon kelendőek a strucctojások. Tekintélyes adag rántotta készülhet belőlük, amelyet családi rendezvényekre és csapatépítésekre is ajánlanak a tenyésztők.

A vázsonyi „óriás tyúkok” főleg búzát, napraforgót, zabot, kukoricát esznek, de táplálékuk kétharmad részét a szecskázott lucerna képezi. Nyaranta több munkával jár a táplálásuk, ilyenkor mindennap kaszálni és aprítani kell nekik a lucernát, mivel a hízók egész nap eszegetnek. Megtudom, hogy a nagyvázsonyi telet is jól viselik a madarak, amelyek csak estére fekszenek be a szalmával bélelt fedett etetőbe. Kiderül az is, hogy bezárni nem szabad őket, mert menekülő állatok. Ha valamitől megijednek, akkor átszaladnak mindenen. Márpedig ezek a nagy madarak képesek egy kisegértől is megrettenni.

A fiatal pár meséli, ha nem csapatban vannak a madarak, akkor jobban kötődnek az emberhez, ezért vannak, akik az udvarukban is tartanak struccot. Manapság egyre többen visznek tőlük előnevelt csibéket otthonra, házi kedvencnek.