A kisapáti szupernagyi – A gyerekek mindig számíthatnak rá

Erzsike fiatal nyugdíjasként a helyi nyugdíjasklubot vezeti, miközben manapság a korábbinál is több hárul rá mint édesanyára és ötszörös nagymamára. Főképpen, hogy néhány éve még tanított. A Szent György-hegy oldalában élő Erzsike azt mondja, sok pofont kapott az élettől, de megtanulta, hogy mindig fel kell állni és menni tovább. Ha nem így tenne, saját egészsége is veszélybe kerülne.

– Voltam beteg már eleget, a gerincemmel négyszer műtöttek. Kétszer lebénultam, újra kellett tanulnom járni, a nyakamat titángolyók tartják össze. Mostanra egy kegyetlen betegségben elveszítettem a férjemet. Szerencsére édesanyám itt lehet mellettem, ő és a gyermekeim, unokáim adnak örömet. No és a klub, ahol rengeteget nevetünk. Két éve működik, azóta sokat kirándultunk, többek között borkóstolókon és gyógynövénykertekben jártunk, meg forraltbor-főző versenyen, újévi koncerten, operettesten, színházban, moziban. Előadásokat szerveztünk, táncoltunk, farsangoltunk, ünnepeltünk. Kipróbáltuk a jógázást, tanultunk kosarat fonni, csuhézni, megismerkedtünk az időskori táplálkozás alapjaival. Kéthetente összejövünk, a kultúrház jól felszerelt konyhájában pogácsát sütünk és teát főzünk. Remek a csapat, mostanra jól összekovácsolódtunk a sok programnak is köszönhetően – mondja Erzsike.

Komolyan veszi az idősek szórakoztatását, a fia­talok tanulását nemkülönben. Annak idején elvégezte a kereskedelmi főiskolát, könyvelőként dolgozott az ÁFÉSZ-nál, majd szakoktató lett Tapolcán az akkori kereskedelmi iskolában. Munka mellett végezte el a gazdasági főiskola kereskedelmi szakoktatói szakát, és német nyelvvizsgát tett. A Széchenyi István Baptista Középiskolában kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tantárgyakat tanított, onnan ment nyugdíjba. Tudja, mi fán terem az e-napló, és a Kréta programban is otthon van. Aktívan használja az internetet, a gyerekekkel, unokákkal a közösségi oldalakon is tartja a kapcsolatot.

– A legnagyobb unokám most érettségizik, a legkisebb tízéves. Öten vannak, egyikük vendéglátást tanul, neki a szakmámból kifolyólag is tudok segíteni. Most, hogy távoktatás van, különösen fontos melléjük állni. A szülőknek nagyon nehéz dolguk van. Nem biztos, hogy egy negyvenes éveiben járó felnőtt tud tanulni általános vagy középiskolás gyerekekkel. Nagyon jó a távoktatás, bele lehet jönni, főként, ha sok a sikerélmény. De rengeteg a tananyag és sok a kérdés.

Hogyan lehet számonkérni a tanultakat? Miként segíthet a szülő? Ott kezdődik a gond, hogy nincs minden családban számítógép. Az okostelefon segíthet, de azon nem lehet dolgozatot írni. Na és mi van akkor, ha nem ért hozzá a szülő, vagy a diák se? Ha a szülőnek otthon kell dolgoznia, mikor van ideje a gyerek mellett állni tanárként is? Ha meg például a szülő egészségügyi vagy kereskedelmi dolgozó, akkor bizony nem tud ránézni a tizenéves gyermekére – sorolja a felvetődő nehézségeket Erzsike.

– Valljuk be: a pedagógusok között sincs mindenki otthon a számítástechnikában. Szóval a volt kollégákat sem irigylem, nem egyszerű megoldani, hogy minden gyerekhez eljusson a tananyag és senki ne maradjon le. Kihívás ez mindhárom félnek, nagy szerepet kap most az emberség, az összefogás. Az én unokáim szívesebben vannak kint az udvaron, mint a számítógép előtt. Eddig azt mondtuk, hogy ez milyen jó, na de most, amikor bent kell maradni, ők most is szívesebben mennének ki játszani. A lányom munkahelyre jár, a menyem otthon dolgozik. Eddig is tanultak a gyerekekkel még szombatonként is, de most a vasárnap sem maradhat ki, különben nem érnék utol magukat. Amit tudok, én is segítek nekik, innen a karanténból, mert kimenni nem engednek – mondja nevetve Erzsike.

Szerencsére egészséges, és a gyerekek is közel, a szomszéd falvakban laknak, ez most mégis nagy távolságnak tűnik. Naponta többször folytatnak videóbeszélgetéseket, látják és hallják egymást, Erzsikének sokat jelent a ragaszkodásuk. A nagymamára számíthatnak a tanulásban, és az optimizmusa is segít átvészelni ezt a nehéz időszakot.

– Amikor dolgoztam, sokszor kellett vizsgáztatnom. Bízom benne, hogy mindenki, köztük az unokám is jól veszik majd az akadályt. Az első osztályosoknak sem lehet könnyű, de összefogással menni fog, hogy jól zárják a tanévet. A távoktatás újdonság a gyerekeknek, és ők fogékonyak, mindig odafigyelnek az újdonságokra. Optimistának kell lenni, különben sok betegséget bevonzunk. Most emberségből kell vizsgáznunk. Remélem, sikerül, ahogy a gyerekeknek is a vizsgák sora – hangsúlyozza Erzsike.