Bencés szerzetestanár volt a pápai beszélgetéssorozat első vendége

A Pápai Művelődéstörténeti Társaság által kezdeményezett Pápa, a sokhagyományú város című beszélgetéssorozat második évada kezdődött el az Esterházy-­kastélyban.

A Katolikus Pápa – pápai katolikusok című, az Esterházy családdal visszatérő témaként foglalkozó beszélgetéseket Áldozó Tamás polgármester nyitotta meg. Köszöntőjében felidézte, a sorozat a református intézmények vezetőivel indult a Pannonia Reformata Múzeumban, s örömmel üdvözölte az új évadot, mely alkalmat teremt az érdeklődőknek a városban folyó katolikus hitéleti, szervezeti, intézményi közösségi élet megismerésére.

– Talán többeket megszólít majd, hogy keressék a kapcsolatot a szervezetekkel, körökkel. Illetve a vallási tolerancia, egymás megértése, a másik gondolkodása iránti nyitottság csak erősödhet ezen beszélgetéseknek köszönhetően – jegyezte meg a városvezető.

Az első alkalom vendége Kerekes Károly Hubert bencés szerzetestanár volt, akivel a sorozat szerkesztője, Mátyus Aliz író, szociológus, a Szélesvíz folyóirat főszerkesztője és volt osztálytársa, Mayerné Pátkai Tünde, a református gimnázium igazgatóhelyettese beszélgetett többek között pápai identitásáról, emlékeiről, hivatásáról, Eszterházy Károly püspökről.

Kerekes Károly pápai születésű, már felmenői is itt éltek. A helyi katolikus általános iskola, majd a Türr István Gimnázium elvégzését követően tanári diplomát szerzett. Éveken át a pápai városi könyvtárban dolgozott, melynek akkor még a mostani beszélgetés színtere, a várkastély adott otthont. 2001 óta bencés szerzetes.

Később a pannonhalmi gimnázium tanára és prefektusa. 2012-től a győri gimnáziumban tanít történelmet és hittant. 2015-ben szentelték pappá, első szentmiséjét a pápai bencés Nagyboldog­asszony-templomban mutatta be. Nemcsak homíliákat, prédikációkat, óravázlatokat ír, hanem novellákat is.

– Teljesen ajándékszerűen kapjuk az életünket, aztán valahogy belenövünk. Idővel a létező világ mögött valami többletértelmet kerestem, hitbeli elindulásomnak ez az indítéka. Később hívő emberek terelgettek, mutattak példát, akiknek az életbiztonsága ragadott meg leginkább. Hogy nem érzik magukat kiszolgáltatottnak, mert van egy nagyobb erő, ami fenntartja őket. A szerzetességben a közösségi lét, valamint a nevelés mint evangelizációs tevékenység vonzott egy tanító­rendbe – nyilatkozta Hubert atya.