Magyarországon is van Gyilkos-tó, ráadásul itt a Bakonyban

Van a Magas-Bakony rengetegében egy különleges hely, amely egyszerre vad, romantikus és sejtelmes. A mozdulatlanságba dermedt facsonkok úgy meredeznek ki a víztükörből, mint a híres erdélyi Gyilkos-tónál.

A Hubertlaki-tó, vagy ahogy a helyiek hívják, a bakonyi Gyilkos-tó víztükrét – erdélyi rokonához hasonlóan – meg-megtörik a vízből kiálló halott fák csonkjai. Népies elnevezését innen, az Erdélyben található Gyilkos-tóról kapta.

Bakonybél északi végénél csatlakoztunk a kék kereszt jelzéshez, majd a Gerence-patak mentén jutottunk el az Odvaskő Hotel parkolójánál lévő pihenőig – olvasható a Turistamagazin cikkében. Aki kényelmesebb, az a műúton a pihenőhelyig autóval is érkezhet. Bár kár lenne kihagyni ezt a 3,4 kilométeres, árnyas lombsátor alatt vezető, kis zúgókkal színesített sétautat a településtől a parkolóig, mert remek ráhangolódást biztosít az erdei túrára.

A parkolótól továbbhaladunk a kék kereszten, a Molnár-kút-árok széles erdei ösvényén, ahol – ha tavasszal járunk arra – a nedves talaj még őszszagú, de már a nyár illata tombol a levegőben. Mindenfelé zöld aljnövényzet burjánzik páfrányokkal, medvehagymamezőkkel. Fokhagyma- és virágillat keveréke, madárvijjogás a rengetegben. Majd egy meseszép bükkös erdő következik, néhol emelkedőkkel, kisebb kaptatókkal, aztán a gerincet elérve, jön a lejtmenet meg egy fára festett „Tó” felirat nyíllal, a leágazó utat jelölve.

Még 200 méter, és előtted a szinte a semmiből előbukkanó Hubertlaki-tó, amely úgy szunnyad a hatalmas fák ölelésében, mintha évszázadok óta arra várna, hogy felfedezze valaki. Emberek, turisták sehol. Tökéletes pihenőhely. A tükörsima tóból kiálló facsonkok időtlenül meredeznek, halottak, vagy mégsem, egyikből-másikból új élet sarjad, üdezöld növény tenyészik rajtuk.

A Hamuházi-séd forrásai által táplált, mesterséges gáttal elzárt völgyben található a tó, amely hivatalos nevét a közelben lévő Hubertlakról kapta, népies elnevezését pedig az erdélyi Gyilkos-tóról. Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Helyén egykor egy égeres állt, amiről napjainkban is tanúskodnak a víztükörből kiálló facsonkok. A völgyzáró gát mindkét oldalán padok, asztalok szolgálják a szemlélődést.