Vajon mire kell a vadászpilóta?

Ezt a véleményt Kositzky Attila nyugállományú repülő altábornagy fogalmazta meg kérdésünkre.

A Balatonfüreden élő Kositzky Attila 43 évig repült rendszeresen, ebből 38 esztendőt vadászgép botkormánya mögött. Előadása címébe bele is fogalmazta a kérdést: minek a vadászpilóta?

– A polgári légi közlekedés biztonságát is szolgáló Chicagói Egyezmény az országok kötelességévé teszi a szabályokat megsértő repülőgépekkel szembeni fellépést. Szükség esetén akár földre is lehet kényszeríteni az ilyen repülőeszközt, ezért szükségesek a vadászgépek – adta meg a választ a tábornok, és példaként elmondta, 1988. augusztus 31-én egy légtérsértő osztrák kisrepülőgépet fogtak el a pápai repülőtéren. Ez azonban ritka, legtöbbször a bejelentkezés elmaradása miatt kell megközelíteni a „betolakodó” repülőt, amely az azonosítás után folytathatja az útját.

Az altábornagy úgy látja, a magyar légierő jelenleg 14 Gripen vadászrepülőgépével megfelelő módon látja el fel­adatát. Ráadásul a magyar légtér mellett napi szinten Szlovénia, valamint rendszeresen a balti államok felett is szolgálatot teljesítenek. Arra a felvetésre, hogy a vadászpilóták feladatát robotok, távirányítású eszközök, drónok vehetik át, Kositzky Attila úgy reagált, a repülési feladatok egy részét, például a bombázást és a távoli célpontok megsemmisítését már rá lehet bízni távirányítású eszközökre, ez napjainkban gyakorinak is mondható. Ezzel szemben a vadászrepülőgépek irányítása előre nem programozható.

– Légi harc közben sokszor látszólag logikátlan manővereket hajt végre a pilóta, hogy üldözője elől kitérjen vagy a célpont nyomában maradjon, ezekre a manőverekre jelenleg a robotok, a drónok nem alkalmasak, persze a fejlődés ebbe az irányba halad – mondta. – Emellett azonban azt az eshetőséget sem lehet kizárni, hogy a technika meghibásodik, és ilyenkor végül mégis csak az emberre lehet számítani.

A tábornok pályafutása emlékezetes eseményei között beszélt ufókalandjáról is. Ahogy fogalmazott, azon szerencsétlen pilóták közé tartozik, aki nem találkozott földönkívülivel. Ezzel szemben csodálatos égi jelenségeket láthatott, de mindre volt magyarázat. Különösen éjszaka csalókák a fények, ezt sokszor megtapasztalhatta, hiszen napszállta után 1399 alkalommal szállt fel és közel 73 órát töltött éjjel a levegőben. A különféle repülő eszközök, gépek, hőlégballonok, vagy épp meteorok, de még a földi világítás fényei is könnyen megtéveszthetik a szemlélődőket, különösen, ha még a felhők is játékosan szétszórják a fotonokat.

Így esett meg, hogy az 1989. november 24-én Pér közelében szálló hőlégballon és a pápai repülőtérről felszálló vadászgépek fényei ufóelfogási történetet alapoztak meg. Hiába próbálták tényekkel cáfolni, még könyvben is megörökítették e fikciót. Meg­esett, hogy Zalaegerszeg és Nagykanizsa térségében elfogást, rakétaindítást gyakorló vadászgépek utánégetőinek fényét nézték ufónak.

Kositzky Attila pályafutása alatt 28-féle gépen repült, 6665 felszállással 3369 órát töltött a levegőben. Hónapokkal a 16. születésnapja előtt, 60 éve, 1959. május 10-én emelkedett először levegőbe egy Koma típusú vitorlázógéppel, utoljára MiG–21-es vadászgéppel 1999. március 4-én szállt fel. Aznap, mint a Magyar Légierő vezérkari főnöke, altábornagyi rendfokozattal, Aranykoszorús vadászpilótaként vonult nyugállományba.

Az altábornagy elmondta, három éve még vezetett repülőgépet, valószínűleg ez volt az utolsó alkalom. Huszonkét kitüntetés birtokosa, köztük található az Egyesült Államok Legion of Merit érdemrendje. Négy könyvet írt, fotóiból több tucat kiállítást rendeztek.