Gumicsizmára cserélte a tűsarkút az ország egyetlen bio- és vegán pincészetének borásza

Ha kell, mínusz két fokban spaklival takarítja a tartályokat, gumicsizmában dolgozik az ültetvényeken, aztán tűsarkúban kóstoltatja a finom nedűket Veres Zsuzsanna, az ország egyetlen bio- és vegán pincészetének szőlész-borásza. Szőlészetük nemrég Balatonfüred különdíját nyerte el több borával is.

– A vendéglátásban dolgoztam, főként Budapesten, ahol 18 éves koromtól éltem. Mindig szerettem a pörgést, a feladatokat, de éreztem, valami hiányzik az életemből – árulja el az akkori időkről Zsuzsanna, miközben simít egyet Vali, a keverék kutyus fején a cseresznyefa alatt, a lenyűgöző környezetben levő füredi Gyukli Pincészetnél.

Életében a nagy változást Zwack Izabella borkereskedővel egy véletlen találkozás hozta el, aki meghívta a tokaji szüretre. – Senki nem gondolta komolyan, hogy másnap korán reggel másodmagammal ott állok a tokaji ültetvénynél. Mondta is a borász, tényleg Budapestről jöttetek szüretelni ebben a hidegben, sárban? Na, igyatok egy pálinkát, aztán menjetek el sétálni a környékre! – nevet nagyot a fiatal nő. Zsuzsa így folytatja, aztán mindenki nagyot nézett, amikor még késő este is ott dolgoztak a sárban, gumicsizmában, cipelték, mosták a ládákat, és még az utolsó adag szőlőt is jókedvvel öntötték a dézsába. Mindvégig őrültnek nézték őket, holott magával ragadta mindkettejüket a szőlő, a bor, a munka, a hangulat.

– Másnap megmutatták a Királydűlőn az ültetvényt, és a hárslevelűk között sétálva elvesztem! Emlékszem, fáradtan sütött a nap, a levelek még zöldek voltak, az enyhe szélben mindez szürreálisan gyönyörűnek tűnt! Akkor már biztosan tudtam, ezt szeretném csinálni egész életemben! – emlékezik.

Először egy neves budapesti borbárban dolgozott, ott megtanulta, mi a különbség a fajták között, milyen jegyek jellemzőek egy új-zélandi és egy francia sauvingon blanc-ra.

A nagy pillanat akkor jött el, amikor volt férjével vásároltak egy területet a Tagyon-hegyen, ahol korábban kivágták a szőlőültetvényt. Elhatározták, hogy újratelepítik a szőlőt, akkor Zsuzsanna elvégezte a szőlész-borász technikumot, és – ahogy fogalmaz – egy életre szóló szerelembe esett ezzel a hivatással, ami a passziója is egyben.

A kérdésre, mi volt az oka annak, hogy csinos nő létére felváltotta a pezsgő fővárosi életet a vidék csendjére, az ültetvényeken, pincékben végzendő kemény munkára, úgy mondja, a természet közelsége, amiben Verőcén felnőtt. Imádta a vizet is, úszott, kajakozott, a szüleivel kétévesen megmászta a Nagy-Hideg-hegyet. Gyermekkorától ezt az életérzést kereste. Így aztán nem okoz gondot neki, amikor mínusz két fokban kaparja spaklival a borkövet a tartály faláról, amiből úgy lehet kimászni, ha az ember küzd, mint a pocok. Ha ki akar jutni belőle, felhúzza, majd kitolja magát erővel. Máskor gumicsizmában dolgozik az ültetvényen, fagyban, sárban, hőségben, ha kell, a legfelső lépéstől kezdve az utolsóig mindenből kiveszi a részét.

Szívesen húz körömcipőt is, amikor borokat mutat be, amelyekről szívesen beszél. Nagyon büszke arra, hogy az élete úgy hozta, tavaly szeptembertől a Gyukli Pincészet szőlész-borásza, ahol bio, illetve vegyszermentes műveléssel, vegán módszerrel, azaz mindenfajta állati termék mellőzésével készítik a borokat, ami teljesen megegyezik a életfilozófiájával.

– Mitől jó egy bor? Amikor a zamatot, ízt, aromát harapni lehet! – mondja sok érzelemmel. Zsuzsanna a karakteres borokat, így egyebek mellett az olaszrizlinget kedveli nagyon, mert elveszik a sokszínűségében, legyen édes vagy száraz. Ez a fajta képes arra, hogy friss, üde, lendületes bort adjon, mint a BalatonBorok, máskor karakteres, mint egy hegybor, és képes arra is, hogy töppedjen, aszúsodjon, és édes bor legyen belőle.

Zsuzsanna munkája rendkívül változatos, energiával tölti fel, számára a növény, az ültetvény önmagában szakrális. Fontos, hogy az ember lássa, észrevegye a csodát, ami körülötte van, célokat tűzzön maga elé, és azt mondja, sikerülni fog! Kényelemből soha ne keressük a kifogásokat!

– Amikor elkezdtem magamat figyelni, hogy mire vágyok, és Tokajban hagytam, hogy ragadjon magával az érzés, ami elkapott, utána engedtem az életemet ebbe az irányba menni. Amikor ezt elhatároztam, az életem elkezdett felfelé hasítani. Ez egy kőkemény, férfias szakma, de meg lehet csinálni! A legszebb, amikor elégedetten kóstolnak, addig izgulok – avat be érzéseibe a szőlész-borásznő, aki a legbüszkébb egy késői szüretelésű, 2017-es olaszrizlingre, amit Tagyonban készített.

Naponta kiment az ültetvényre megnézni, nincs-e darázs, hangya, vadkár, nem rothad-e, nem ecetes-e a szőlő, a szőlőt lehálózta, kilevelezte.

– Nagyon szeretek kint lenni a solaris-ültetvényen Aszófő és Füred között. Amikor megáll az ember a kőhalom tetején, és körbenéz az ültetvényeken, távolban a Balatonon, szíven üti, szakrális helyen áll. Mindegy, hogy tűz a nap vagy hideg van, és mennyi munka vár, az ember azt érzi, másképp rezeg a föld.