Üldöztük, kerestük a szeleket a Kékszalagon- Czittel Lajos is versenybe szállt

Huszonkettedszer állt rajtvonalhoz kedvencével, a Siroccóval, a 75 méteres balatoni cirkálóval. A versenyt a balatoni hajózás nagy ünnepének nevezte.

-Abszolút elégedett vagyok az eredménnyel, kitűnő hajóval és kitűnő csapattal – Zentai Istvánnal, Körtvélyessy Andrással, Varga Máriával, Varga Kornéliával, Bánoczi Mátyással, Kovács Lászlóval, ifjabb Szűts Péterrel, Bitó Tamással, Bitóné Szalay Tündével, és a vendég hajóssal, Szenttamási István Tamással – indultunk el, kevés szélben, illetve szélcsendben, értékelte a versenyt a hajóépítő mester és kitűnő vitorlázó. Úgy vélekedett, hogy a Kékszalag a balatoni vitorlázás nagy ünnepe, örömhajózás, felvonulás, teljesítménypróba is egyben, nem beszélve a hagyománytiszteletről! Idén ugyanis 50. alkalommal hirdették meg.

Czittel Lajos a Siroccóval huszonkétszer, a Nemere II-vel háromszor vett részt a Kékszalagon, egyébként harmincnál is több alkalommal kerülte meg a tavat kikötés nélkül. –A legelső versenyt a barátom Buli nevű hajójával teljesítettük, huszonévesen, akkor nagyon jó szél volt, most visszasírtuk, emlékezett.

Aztán hozzáfűzte, a mostani viadalon huszonhetedik befutóként, pénteken hajnali öt óra után értek célba. A kérdésre, hogy milyen emlékeket őriz az útról, felidézte: az ilyenkor jellemző hatalmas rajtvonalnál nagyon nehéz belőni a jó rajtot. Aztán szokatlan volt az is, hogy reggel inkább keleti szél szokott fújni, most pedig délkeletről érkezett, a füredi hajógyári öböl meg nyugati szeles volt. Czittelék az indulási helyszínen, északi irányú biztonsági rajtot választottak, aztán a Balatonkenese előtti vízterületen megállt a szél, a szélcsendben rengeteg katamarán is vesztegelt a fűzfői öbölben. Így tulajdonképpen mindegy volt a rajt, ugyanis Fűzfőnél összetömörült a hajóstársaság.

-Aztán a kenesei és siófoki bóját eseménymentesen vettük, akkor átfordult nyugatira a szél, a tihanyi vízfelületet egészen jó sebességgel hajóztunk, majd ugyanitt, a hajózási útvonalban megállt a szél, és ez volt a tihanyi-csőben is. Mindeközben kerülgettek minket a kompok, hat-hét is elmehetett mellettünk, utalt az izgalmakra. Aztán hátulról utolérte őket a mezőny, és kezdődött a második nekifutásuk, egész jó tempóban jutottak el Badacsonyig, amikor a szélcsend miatt ismét megtorpantak. Czittel Lajos úgy fogalmazott, hogy itt kicsit rájuk jött a mezőny, de szerencsére kedvező, északnyugati irányú szél is érkezett, ami simán elvitte őket a Keszthelyi-öbölig. Onnan a bóját megkerülve ugyancsak jó széllel tudtak tovább menni Zánkáig, ott mintha falnak ütköztek volna, a korábbi négyes erősségű szél egy másodperc alatt lenullázódott: a vitorlák beestek, tökéletes szélcsendes zónában vesztegeltek. Látták, ahogy a mögöttük levő hajók dagadó vitorlái egymás után sorban, hirtelen szintén mind beestek. A Siroccóval aztán befogták a maradék szeleket, amik fújtak nyugatról és délről, azzal menekültek tovább, és így jutottak el visszaúton a tihanyi-csőbe, nyakukon a rengeteg hajóval. A cső keleti oldalára egy óra alatt rágták át magukat, innen kellett újrakezdeni az egészet. Ügyeskedéssel, de szerencsére sikerült némi szelet találni, úgy, hogy nagy riválisuk, a Lillafüred előtt másfél perccel sikerült befutniuk a balatonfüredi célba.

Czittel Lajos utalt arra is, hogy klasszikus nagyhajós bizottságokban a verseny előtt felhívták a figyelmet a hajósokra, akik a Kékszalag tömegét adták idén is, illetve azokra, akik mások mellett a legtovább tartózkodnak a vízen, és utaltak arra, hogy ők is figyelmet érdemelnek a díjazásnál. A vitorlás szövetségnek javasolták, hogy a katamaránokat biztonsági okból olyan motoros kísérje, amely képes velük lépést tartani gyorsaság és műszaki tekintetben is.

Czittel Lajos, aki kedvencével, a Siroccóval kelt útra idén is a Kékszalagon felidézte: a hajót 1945-ban kezdték építeni a Balatonfüredi Hajógyárban, 1947-ban eladták, ezután nevezték el Big Boynak. Később leúsztatták a Sió-csatornán, mert az egyiptomi királynak referencia hajónak szánták. Időközben váratlan esemény történt, elkobozták Szekszárdnál a hajót, mert úgy gondolták, hogy a nagy tőkesúly aranyat rejt, ezért aranyhajónak is hívták. A balatonföldvári pártüdülőbe került sétahajónak, majd nagyobb felújításra szorult, végül Balatonfüreden kötött ki, ahol a parton vesztegelt. Aztán Zánkára akarták vinni, hogy virágládának elvágják háromfelé. Ezt Boros Béla üzletember megakadályozta, ő nevezte el Siroccónak, afrikai meleg szélnek, ugyanis a párja, a Nemere II. neve hideg erdélyi szelet jelent.

Cittel Lajos hajóasztalos, hajóépítő mester munkájával és irányítása mellett született újjá a Sirocco, és testvérhajója, a Nemere II is.