Így nyaraltak íróink, költőink a múlt században a Balatonnál

Németh László (1901-1975) Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, műfordító neve mára már kezd feledésbe merülni, pedig fontos regényekkel (Gyász, Iszony, Égető Eszter), drámákkal (II. József, Galilei, A két Bolyai) gazdagította irodalmunkat. Utolsó alkotói korszakában a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét, 1961-ben Sajkódi esték címmel esszékötete is megjelent.

Az 1950-es évektől működött alkotóházként Szigligeten a Puteani-Esterházy-kastély, ahol a Kádár-korszak szinte minden jelentősebb írója vagy költője eltöltött valamennyi időt.

Sokat elárul az alkotóház atmoszférájáról az 1961-es fotó, amelyen Görgey Gábor (1929- ) író, költő (jobbról) és Csurka István (1934-2012) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus múlatják az időt egy kutya társaságában:

Az alkotóház vendége volt Zelk Zoltán (1906-1981) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró is, akit az 1956-os forradalom leverését követően háromévi fogságra ítéltek, de amnesztiával másfél év után, 1958. október 15-én szabadult. Ez azonban nem tölthette el örömmel: felesége egy héttel szabadulása előtt elhunyt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, és másnapra meg is halt. Zelk életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály).

Persze a nyár, a Balaton közelsége a legkomolyabb irodalmárokat is ellazította, amint ezen az 1962-es felvételen is látható:

Ketten az 1964-es vendégek közül: Kolozsvári Grandpierre Emil író, műfordító és kritikus (népszerű regénye A törökfejes kopja), illetve Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró (sikeres színdarabja az Adáshiba).

A magyar irodalom és képzőművészet kiemelkedő alakja, Kassák Lajos (A ​ló meghal, a madarak kirepülnek – ki ne ismerné?) is megfordult Szigligeten 1965-ben, látható, hogy a fotós a komoly irodalmárt szerette volna megörökíteni, könyvvel a kezében, aztán valahogy a könyv mellé felzárkózott egy malteros lapát is (szimbolizmus?):

Ismert és kevésbé ismert arcok 1965-ből, még mindig a Szigligeti Alkotóházból:

Jókedvű négyfős társaság látható az alábbi, 1966-ban a Szigligeti Alkotóház parkjában készült fotón:

Egy másik, ugyanott és ugyanakkor, de közelebbről készült képen jobbról a második úrban felismerhetjük Fekete Istvánt (1900-1970), számos ifjúsági könyv és állattörténet (Vuk, Tüskevár, Bogáncs) szerzőjét, aki 1929-es esküvője után Ajkára költözött és vezető gazdatisztként vállalt állást:

Az 1972-es fotón hajóskapitányi sapkában Illyés Gyula (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő látható Tihanyban. Illyés tihanyi háza legendás irodalmi találkozóhely volt, 1943-tól haláláig itt töltötte ideje nagy részét. Itt született híres verse, az " target="_blank" rel="nofollow noopener">Egy mondat a zsarnokságról is.

1975-ben Sorstalanság címmel megjelent egy regény, amelynek szerzője ugyanabban az évben a Szigligeti Alkotóház vendége volt. Persze akkor még senki nem sejtette, hogy Kertész Imrét (1929-2016) 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal fogják kitüntetni.

Ugyanebben az évben volt az alkotóház vendége Göncz Árpád (1922-2015) író, műfordító, későbbi köztársasági elnök is. Ő ültette át magyarra Tolkientől A Gyűrűk Urát (Réz Ádámmal), Arthur C. Clarke-tól a 2001 Űrodüsszeiát, Faulknertől A hang és a tébolyt, Doctorow kiváló regényét, a Ragtime-ot, Updike Szegényházi vásárát – és még rengeteg egyéb művet, többek között Agatha Christie néhány krimijét is.

Fejezzük be összeállításunkat egy „all star” fotóval, amely 1975-ben készült Tihanyban, és amelyen olyan hírességeket láthatunk, mint Amerigo Tot (Tóth Imre) szobrászművész (balról a második), mellette Lakatos István író, jobbra Illyés Gyula író, költő és Sinkovits Imre színművész:

Forrás: wikipédia, fortepan