válaszol a pápai szakpszichológus

2018.03.03. 07:30

Hány éves korra kellene kitolni a felnőttkor kezdetét?

Huszonnégy éves korra kellene kitolni a felnőttkor kezdetét, mivel a fiatalok ma már tovább tanulnak, későbbre halasztják a házasságot és a gyermekvállalást, ráadásul a fejlődési folyamatok sem érnek véget a 19. életév betöltésével - fejtették ki véleményüket a szakemberek a The Lancet Child & Adolescent Health című folyóiratban.

Polgár Bettina

A kamaszkor viharos, törékeny, szenvedélyes időszaka az életnek. Már nem életkori kérdés, hanem állapot Illusztráció: Shutterstock

Az MTI beszámolt róla, hogy a szakemberek szerint biológiai érvek is szólnak a serdülőkor definíciójának – intervallumának – módosítása mellett. Az emberi agy „érése” például 20 éves kor után is folytatódik: gyorsabban és jóval hatékonyabban dolgozik. Sokaknak pedig még a bölcsességfoga sem nő ki 25 éves kora előtt. A fiatalok ezenkívül később házasodnak és később vállalnak gyereket. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal angliai és walesi adatai szerint az először házasodó férfiak átlagéletkora 32,5 év, a nőké 30,6 év volt 2013-ban, ami nyolc év növekedést jelent 1973-hoz képest.

- Noha a felnőttséggel járó jogok nagy része 18 éves kortól illeti meg az embert, a felnőttszerepek és a felnőttséggel járó kötelezettségek be-épülése általában később alakul ki – mondta Susan Saw-yer, a melbourne-i Királyi Gyermekkórház serdülőkori egészséggel foglalkozó központjának igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. Mint fogalmazott: manapság a 10- 24 éves kor közötti időszak jobban lefedi a serdülőkort.

Hegyiné Mráz Erika pápai tanácsadó szakpszichológus
Fotó: archív

Hegyiné Mráz Erika pápai tanácsadó szakpszichológus szerint a természeti népeknél a felnőtté válást egyértelmű rítusok jelezték, jelzik. – A beavatási szertartások, párválasztó rituálék során a fiatalok fokozatosan lépnek át a felnőttkorba. Bár ezeknek a szakrális ünnepségeknek a maradványai, mint a szalag-avató bál és az érettségi, megtalálhatóak a nyugati kultúrában is, de inkább csak külsőségekben hordozzák a felnőtté válás jeleit, mintsem, hogy segítsék a fiatalok mentális átlépését a felnőttkorba. Az érettségit egyre kevésbé tekinthetjük a felnőttkor küszöbének – fejtette ki.

- A kamaszkor mindig is viharos, törékeny, szenvedélyes időszaka volt életünknek. A test, a kapcsolatok, az érzések változóban, valami új pedig születőben van. Mostanra a kamaszkor már nem életkori kérdés, hanem állapot. Míg régebben nagyjából 14-18 éves korig lezajlott, manap-ság 10-11 évesen kezdődik és akár 21-24 éves korig is kitolódik – magyarázta a szakember. Rámutatott, a kamaszkor egy rövidke periódusból egy, másfél évtizedes életszakasszá vált, azonban az élettartam is jelentősen megnőtt. Így nemcsak a serdülőkor, de ezzel párhuzamosan valamennyi életszakasz hossza arányosan növekszik.

- A mai kamaszok tehát jóval hamarabb kezdenek biológiailag és fizikailag érni, ami azt is jelenti, hogy korábban szembesülnek szexuálisan érett testükkel, és ez nem kis feladat. Ránézésre többnek tűnnek, mint ahány évesek. Rendkívül hatékony önérdek-érvényesítő megoldásaik vannak, ügyesen érvelnek, abszolút tisztában vannak jogaikkal, és amikor csak lehet, ezeknek hangot is adnak. Ez megtévesztő lehet, hiszen érzelmileg közel sincsenek ugyanilyen mértékben felvértezve – emelte ki a tanácsadó szakpszichológus.

A kamaszkor viharos, törékeny, szenvedélyes időszaka az életnek. Már nem életkori kérdés, hanem állapot Illusztráció: Shutterstock

- Míg nagyszüleik idejében természetes volt, ha egy húszéves vagy még fiatalabb „gyerek” önálló életvitelt folytatott, dolgozott, illetve gyermeket nevelt, ma teljesen természetes, ha a hasonló korú fiatal a szüleivel lakik, keresi az útját, a tőlük kapott zsebpénzből megy bulizni. Sokaknál a tanulás miatt kezdődik később a felnőtté vá-lás, a családalapítás. Másoknál pedig a kényszer okozza, hogy sokáig függőségi viszonyban maradnak a fiatalok, mivel nem tudják ellátni magukat, munkát vállalni, családot alapítani – ismertette a szakember. Hozzátette, napjainkban később megy végbe a szülőkről való leválás, pedig ez a felnőtté válás egyik kulcsfontosságú ismérve.

- Ha valakinek egyértelmű a pályaválasztás, vagy például biztosan a családi vállalkozásban fog dolgozni, akkor kevésbé csapja meg a „kapunyitási pánik” szele, és nem tolja ezt ki minél későbbi időpontra. Ha valaki bármi lehet, ugyanakkor a világban semmi sem biztos, semmilyen célhoz vezető út nem egyértelmű, akkor érthető, hogy igyekszik – amennyire csak lehet – felkészülni, képzettségben, lelki strapabírásban, egzisztenciálisan fejlődni. A meghosszabbodott kamaszkorról, különösen, ami a felnőtté válás kitolódását illeti, mint nem kívánatos jelenségről szoktak beszélni, pedig ez igazából se jó, se rossz, egyszerűen így van. Nyilván aggasztó, ha a kamasz tartósan megrekedt, de annak egyéni elakadás az oka – magyarázta.

Hegyiné Mráz Erika hangsúlyozta, önmagában abban, ha egy húszas évei elején járó „kamasz”még otthon lakik és egy kicsit még élvezi a szü- lei gondoskodását, és megvan vele a napi kapcsolat, semmi rossz nincs. Az sem tragédia, ha az élet fontos kérdéseiben – mint a munka, a házasság, a gyerek – nem tizennyolc-húsz évesen, hanem csak később köteleződik el.

- A felnőtté válást azonban nagyban befolyásolja, hogy a környezet mit vár el tőlük, milyen feladatokkal szembesíti őket. Ha nem kényszerülnek arra, hogy bizonyos dolgokhoz felnőjenek, nem is fognak felnőni. Ne várjuk el, hogy felnőttként viselkedjenek, ha gyerekként kezeljük őket! Hiába idősebb valaki, ha az életformája ugyanaz, mint gyermekként, akkor nem fog a gondolkodása és az

érzelmi élete megváltozni.

A felnőtté váláshoz ugyanis nemcsak a belső kognitív és testi fejlődés szükséges, hanem a megfelelő környezeti kihívások is – hívta fel a figyelmet a tanácsadó szak-pszichológus.

Megjegyezte, nem feltétlenül kell ölbe tett kézzel nézni, hogy egyre később nőnek fel a gyerekek, elő is lehet segíteni a felnőtté válást. A mai serdülők ugyanúgy képesek bármit megcsinálni és rendelkezni saját maguk felett, mint szüleik vagy nagyszüleik ennyi idős korukban. Kérdés, hogy ezt megköveteli-e tőlük a környezetük, és ha nem, akkor akarnak-e élni ezzel.

Hozzátette, Nagy-Britanniában a serdülőkor – legalábbis pszichológiai szempontból történő – kiterjesztésével azt próbálják elkerülni, hogy a jogilag felnőtté váló fiatalok ne hulljanak ki az egészség-ügyi és oktatási rendszer résein. – Ez Magyarországon is valós veszély, mert hiába tolódik ki a serdülőkor, sok pszichés problémával szakemberre szoruló fiatal nem jut megfelelő ellátáshoz. Az OEP sok kezelést csak 18 éves korig finanszíroz. Például az ingyenes egyéni pszichoterápia felnőttkorban csak igen korlátozottan elérhető szolgáltatás, míg gyermekkorban a pedagógiai szakszolgálatok (nevelési tanácsadók) és sok más intézmény is tud ilyen jelle-gű segítséget nyújtani – zárta Hegyiné Mráz Erika.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában