József Attila azt kérdezte: miért nem én?

Veres András és Tverdota György szerkesztésében jelent meg nemrég József Attila 1930 és 1937 között írt értekező prózájának kritikai kiadása. Az irodalomtörténész elmondása szerint az 1958-as, Szabolcsi Miklós által készített kritikai kiadás – bármennyire is bátor volt ideológiailag – nem felelne meg a mai követelményeknek a szöveggondozás módját illetően. A most megjelent kritikai kiadásra mégsem elsősorban ezért, hanem azért volt szükség, mert a nyolcvanas években új József Attila-szövegek kerültek elő, melyeket bele kellett illeszteni a korpuszba. Tverdota György irodalomtörténésszel, a kiadás egyik szerkesztőjével a Nullahategy készített interjút.

Állítólag nem minden szövegét fejezte be József Attila.

József Attila nagyon erős töredékgyártó volt.

Sok cikkbe belekezdett, amelyeket aztán valamiért félbehagyott. Rengeteg szövege sehol sem jelent meg, az akkori közvélemény nem ismerhette meg őket. Ezért is határoztuk el Horváth Ivánnal, hogy a friss kritikai kiadás elkészítése nem várhat sokáig, minél előbb el kell, hogy kezdődjön a nem kis feladatot jelentő munka. Hanem éppenséggel a rendszerváltás küszöbén álltunk, és akkoriban a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában lévő Szabad-ötletek jegyzéke megjelentetése vált sürgető feladattá: Botka Ferenc, az intézmény akkori igazgatója, észlelve, hogy a szigoráról hírhedt Aczél György egyre több engedményt ad kulturális téren, úgy határozott, megjelentetik az addig féltve őrzött szövegeket, és a feladattal Horváth Ivánt és engem bízott meg, ezért egy időre félre kellett tennünk a tervbe vett kritikai kiadást. A Szabad-ötletek jegyzéke, amit Stoll Béla rendezett sajtó alá, 1992-ben jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában.

Korábban a kutatókon kívül senki nem férhetett hozzá a Szabad-ötletek jegyzékéhez?

Jóval korábban egy kanadai emigráns folyóirat megjelentette, tele hibával, illetve a Vajdaságban is jelentek meg belőle részletek.

Hogy juthattak hozzá a nagyközönség szeme elől elzárt kéziratokhoz?

Kering egy olyan legenda, mely szerint Vezér Erzsébeten keresztül jutott ki az intézményből gépirat formájában, kíméletlen mennyiségű, a félreolvasásból eredeztethető hibával.

A kilencvenes évek közepén ismét felvették a kritikai kiadás fonalát, és hamarosan meg is jelent.

Igen, valamint egy másik kötetben jegyzeteket fűztem hozzá, amit aztán az Osiris Kiadó adott ki. A megjelenés után jóval nagyobb figyelmet vártam volna, a remélt lelkesedés elmaradt, azt hiszem, alig néhányan vették tudomásul a kritikai kiadás megjelentetését a szakma részéről. Az okok közt említhető, hogy a kilencvenes évek elején felerősödött egyfajta elméleti boom, és az újabb elméleti divatok jobban érdekelte az irodalmárokat, mint egy több évtizeddel korábban élt szerző elméleti szövegei. Akkor és ott egy időre elment a kedvünk a folytatástól. Később nagyobb érdeklődés mutatkozott a kritikai kiadás iránt, és belevágtunk az 1930 és 1937 között írt szövegek gondozásába. Egy József Attila-kutatókból álló kutatócsoport volt a magja ennek a kollektív munkának: Agárdi Péter, Bókay Antal, N. Horváth Béla, Tverdota György, Veres András. A szövegkritikai munka legnagyobb része Sárközi Éva munkája. A kiadványt Veres Andrással ketten szerkesztettük.

Az évek alatt milyen gondolkodásbeli változáson ment át József Attila?

Horváth Ivánnal egységesen gondolkodtunk arról, hogy 1930 őszén radikális váltás történik József Attila gondolkodásában. Az Irodalom és szocializmus című szöveg elkészítése a határ, a most kiadott kötet is ezzel veszi kezdetét. A költő akkortájt lép be a kommunista pártba és mélyül el tüzetesebben a marxista műveltségben.

Korábban nem érdekelte annyira?

1923-ban a szegedi szociáldemokrata párttal vette fel a kapcsolatot, míg bécsi és párizsi tartózkodása alatt inkább az anarchisták közé sorolta magát. A marxista műveltsége ekkoriban még felületes és szeszélyes volt. A pártba lépést követően azonnal beleveti magát a tanulásba, szinte minden marxista gondolkodót elolvas, igyekszik annak rendje és módja szerint tájékozódni, bővíteni az tudását. Idővel már olyan komolyan veszi Marxot, hogy kritikus véleményeket fogalmaz meg vele szemben, ezidőtájt fordul Freud elméletei felé.

A marxizmusnál észlelt hiátust a pszichoanalízissel pótolta.

József Attila: Amit szivedbe rejtesz

Freud nyolcvanadik születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

sziveddel várd ki azt.

A szerelembe – mondják -

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek

és anyaölbe vágy.

Ölnek, ha nem ölelnek -

a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,

akit pusztítanak

a növekvők s míg vérez,

nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen

talpadba tört tövis.

És most szivedből szépen

kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,

kezeddel fogd meg azt.

Akit szivedbe rejtesz,

öld, vagy csókold meg azt!

1936. május

Ebből az időszakából melyik szöveget tartja a legérdekesebbnek?

A művészet kérdése és a proletárság című írás messze kiemelkedik a többi közül. Korábban szerepelt már a Szabolcsi-féle változatban, azonban megcsonkított formában. Az újonnan előkerült változat, noha bővebb, szintén töredéknek tekinthető.

A marxizmus eredendően determinista, és József Attila egyrészt pont ennek a felfogásnak fordít hátat:

megkérdőjelezi a determinizmus egyetemességét, másrészt kétségbe vonja a dialektika érvényességét a természetben. Állítása szerint a dialektika a gondolkodás törvénye, tehát bizonyos dolgokhoz a dialektikán keresztül sikerül eljutnia. Az Eszmélet írója tagadja, hogy a természet dialektikus lenne, több ponton szembefordul tehát a hivatalos marxizmussal.

Kerül a költő önmagával ellentmondásba?

A költő az előbb említett írás első részében a művészet: termelés alapgondolata mellett foglal állást. Az íróknak piacképes, eladható könyveket illik írnia, a mű nem önmagában létezik, a mű törvényszerűen a társadalom szolgálatába kell, hogy álljon. A szöveg második részében már azt hangsúlyozza, hogy a művészet önkifejezés, azon kívül egyéb célt nem fogad el. József Attila két definíciót ad közre ugyanarról a fogalomról. Az évek során ezt a nála kialakult kettős művészetelméletet igyekszik minél e hozni egymáshoz.

József Attila gondolkodóként is eredeti, vagy inkább olyan költő, aki a filozófiában is némi jártasságra tesz szert?

Ebben a vitában két szélsőséges álláspont ismert. Az egyik vélemény szerint József Attila elsősorban költő, a gondolkodói mivolta másodlagos, nem túl eredeti. A másik vélemény – hasonlót vall Lengyel András irodalomtörténész is – gondolkodóként is zseniálisnak tartja őt. Én a köztes állásponttal értek egyet:

József Attila értekező prózáján keresztül jobban megismerhetővé válik a költészete.

Azonban az is elfogadható álláspont, hogy gondolkodóként is üzenettel szolgál a mának.

Lehetnek még kallódó, elveszettnek hitt József Attila-szövegek?

Szántó Judit több szöveget megsemmisített. Azonban elvileg lappang még egy szöveg, a Miért nem én? című. Akkor írta, amikor a Szovjetunióban rendezett írótalálkozóra Illyés Gyulát és Nagy Lajost küldték. Az írást József Attila szerette volna publikálni, el is vitte Rubin Lászlónak, a Láthatár című folyóirat szerkesztőjének. Rubin tartott attól, hogy rosszul veszi ki magát, ha egy ilyen típusú szöveg megjelenik, ezért a cikket Illyés Gyula akkori feleségére bízta. Hogy Illyés hagyatékában megvan-e, nem lehet tudni, mint ahogy azt sem, nem kallódik-e valamelyik orosz levéltárban, mert egy időben azt rebesgették, hogy annak idején a cikk még Moszkvába is eljutott. Az eddigi kutatások valószínűsítik, hogy nagy mennyiségű leletre már nem számíthatunk.

Pár éve jelent meg az író, költő, kritikus, Kafka-kutató Németh Andorról írt monográfiája. Hozzá szintén József Attilán keresztül jutott el?

Németh Andor neve már egyetemista éveim alatt fogalom volt számomra. Fokozatosan került az érdeklődésem középpontjába, kezdetben József Attila legjobb barátjaként és legjobb kritikusaként könyveltem el, aki nem mellesleg Kosztolányival, Karinthyval és Kassák Lajossal szintén szoros baráti viszonyban volt. Úgy látom, egyre nő a presztízse: egyik doktoranduszom épp belőle ír szakdolgozatot, és Lengyel András egy tanulmánykötetet szentelt a munkásságának.

A borítókép forrása: elteonline.hu