Pataki Szilvia: szeretném, ha szeretnének

Messziről hallom már a körömcipőjének kopogását, pár percet késik csak az interjúról, de láthatóan zavarja, hogy nem ért ide időben. Kéri várjak még egy kicsit, rágyújt egy cigarettára, majd a sűrű füstből karikákat rajzol az égre. Az utána marad hamvadó cigarettavég magányosan ül tovább a hamutálcán – írja a Vasárnap Reggel újságírója, Tarnóczy Orsolya, aki interjút készített a színésznővel.

Mióta dohányzik?

Jó pár éve. A kollégák fertőztek meg, a színházban szinte mindenki dohányzik. Gyerekkoromtól kezdve utáltam a cigi illatát, mégis magával rántott ez a káros szenvedély. Egy idő után úgy éreztem, hogy nem akarok kimaradni a körből, mentem a többiekkel a dohányzóba beszélgetni. Szó szót követett, és végül rágyújtottam. Egy tabu maradt: a mai napig nem dohányzom az édesanyám előtt.

Titkolja előtte?

Tisztában van vele, hogy kocadohányos vagyok, de előtte nem tudok elszívni egy cigarettát. A cigi egyébként kifejezetten jót tett a hangomnak.

Elmélyítette?

De még hogy!

Kicsit hasonlít Karády Katalin búgásához?

Megközelíti. Amióta őt próbálom az Ópiumkeringő című darabban, egyre jobban hasonlít hozzá. Karádynak mindenki ismeri a nevét, mégis alig tudunk róla valamit. Egy korszak ünnepelt sztárja volt, mégis kevés embernek jutott olyan sanyarú sors, mint neki. A filmcsillag mégsem tört meg soha, mert egy elsöprő szerelem mindenen átsegítette. Lengyel Ferenc színdarabja tulajdonképpen egy döbbenetes erejű Rómeó és Júlia történet sikerről, hűségről, emberségről, hazáról és mindenek fölött szerelemről, amit február 15-én mutatunk be a Magyar Színházban. A premier után a darabot szeretnénk utaztatni, elvinni az ország több pontjára.

Régi álma vált valóra, hogy az ünnepelt dívát alakíthatja a színpadon?

Nem álmoztam róla, de legutóbb a jelmeztervezővel arról beszélgettünk, hogy Karády valahogy mindig ott volt az életemben. Gyerekkoromban tele volt a polcunk az ő hanglemezeivel, harmincadik születésnapomra egy könyvet kaptam az életéről.

Látom az asztalán pihen egy dedikált fotó róla. Kitől kapta?

A Jézuska hozta. Ez egy eredeti kártya, amit Karády Katalin dedikált. Mindig velem van.

Erőt ad?

Rengeteget. Minden próbára viszek magammal valami kapaszkodót. Bemegyek az öltözőbe és telepakolom az asztalomat a kabaláimmal. Néha alig találom az ékszereimet.

Össze-vissza van firkálva a szövegkönyve. Ebben a kaotikus kuszaságban megtalálja az értelmet?

Mint ahogy az életben is. Azért firkáltam össze, mert rengeteg szöveget kell megtanulnom. Egyedül leszek a színen, de minden szereplőt én jelenítek meg. Ehhez egy sajátos nyelvrendszer fejlesztettünk ki az alkotókkal. Az előadás kicsit film, kicsit színház, mindennek a keveréke, az esszenciája lesz. Egy kamera végig közeli képet ad majd az arcomról, minden rezdülésemet látni fogják a nézők egy nagy kivetítőn. Közben folyamatosan szól a zene. A Modern Art Orchestra végigkíséri a tizenkét stációt, amelyben 13 dal hangzik el.

A Hamvadó cigaretta vég című klasszikus is felcsendül?

Az is, meg az Ópiumkeringő. De a zeneszerzőnk ezeket a régi klasszikus dalokat áthangszerelte, modern zenei köntösbe öltöztette.

A próba előtt elővett pár Karády filmet, csak kíváncsiságból?

Nem igazán. Nem akartam, hogy ezek a filmek befolyásoljanak. Ugyanis nem reprodukálni szeretnénk Karády Katalint. Ez nem egy időutazás lesz, nem egy életrajzi dráma. Ez a mi saját történetünk, egy eleven boncolás, amit a rendezővel, a zeneszerzővel és a dramaturggal álmodtunk meg.

Külsőleg mennyire hasonlít majd rá?

Vonásaiban igen, de mint említettem nem törekszünk a másolásra. Egyszer egy producer azt mondta nekem, hogy a természetem egy az egyben olyan, mint Karády Kataliné.

Milyen szempontból?

Az a fajta keménység és céltudatosság, ami őt jellemezte, nálam is fellelhető. Hihetetlen érzékeny vagyok, ahogy ő is. Illetve a félelem, az én életem jelentése – ezt el is mondom a darabban.

Mitől fél?

Sok mindentől, mint mindenki más. A démonjaimtól nehezen szabadulok. Az elmúlt évek alatt sokat formálódtam, alakultam. Nem akarok már megfelelni senkinek, csak saját magamnak. Ez persze a legnagyobb kihívás.

Milyennek látja magát kívülről?

Emlékszem egyszer bejött a színházi büfébe egy rendező, ahol éppen Lengyel Ferenc ült. Elkezdtek beszélgetni a Karády Katalinos darabról. Az illető kérdezte tőle, hogy ki fogja alakítani a dívát. Erre mondta neki, hogy én. Ő olyan rideg, nem?!- válaszolt erre. Furcsa volt, hogy a körülöttem lévők ilyennek látnak. Talán kicsit távolságtartó és kemény lettem. Elég trauma ért az elmúlt években.

Karádynak is meg kellett küzdenie azért, hogy elfogadják.

Olvastam, hogy nagyon sok támadás érte őt is. A kritikusok nem mindig tartották nagy művésznek. Vitatták a tehetségét, állandóan bírálták, és darabokra szedték. Velem kapcsolatban is gyakran megjelentek bántó kijelentések. Sok idő kellett, mire leküzdöttem a megfelelési kényszeremet. Most már szeretném, hogyha szeretnék Pataki Szilviát. Ne a kislány, Szilvikét, a kis ugrifülest. Hanem Szilviát.

Az elmúlt években sok csapás érte, úgy tudom, hogy elvesztette a nagymamáját, akit a legjobban szeretett.

Tavaly karácsonykor hagyott itt minket, ami nagyon megviselt. Nekem ő jelentette az origót. Az ő elvesztése megkeményített, mondhatni lelkileg megsemmisültem. Újra kellett építenem saját magamat is.

Ő támogatta ezen a pályán?

Nagyon féltett a színháztól, de amikor már látta a sikereimet, megnyugodott. Egy idő után, már csak azt kérdezte, hogy barackos alagutat vagy sajtos rolót készítsen a következő premieremre. Azt hiszem most kezdtem el felnőni.

Szakmai szempontból is mélypontra jutott?

Fél évvel ezelőtt még azt se tudtam mi lesz velem. Két éve szabadúszó vagyok, de nem tanultam meg „kilincselni.” Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Azon gondolkoztam, hogy mit kezdjek az életemmel. Bezárkóztam. Ekkor kopogtatott az ajtómon Lengyel Ferenc.

Feltette magának a kérdést, hogy miért kapja ezt a sok csapást?

Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy egy örvényben vagyok és nincs megállás. Aztán szépen lassan, ahogy a kút mélyére kerültem, elkezdett körülöttem kivirágozni minden. Jöttek a színházi szerepek, a televíziós felkérések. Csoda lett minden.

El van látva feladatokkal.

Abszolút. Nem panaszkodhatok. Hamarosan elkezdjük forgatni A 200 első randi című sorozat következő évadát. Ősztől egy teljesen új napi sorozatban leszek látható az egyik kereskedelmi csatornán. Közben folyamatosan ingázok a színházak között. Mi kell még?

Szerelem.

Most tényleg Karádyé az életem.

Ma este Legyen a feleségem című darabban játszik a Játékszínben, amit évek óta repertoáron tartanak. Mióta is?

Három éve megy nagy sikerrel, nagyon szeretem. Ez a darab igazi felüdülés, egy vérbeli vígjáték. A szerepet Oroszlán Szonjától vettem át, akkor költözött ki Amerikába. Szeretem ezt a feladatot, lubickolok benne.

Az M3-as csatornán egyre több régi filmeket is játszanak. Figyelemmel követi?

Televízióm van, csak nincs bekötve. Néha tornázok előtte, és közben klasszikus zenét hallgatok. A klasszikus zene ugyanis kisimítja a gondolataimat. A klasszikus zene révén jobb emberek lehetünk, mindenkinek felírnám gyógyszernek.