Varga Csaba jutott a legmagasabbra oxigénpalack nélkül

Egy tomboló hóviharból sikerült megmenekülnie, hogy elhelyezze azt a márványtáblát, amit Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére vitt magával a hegyre – olvasható a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

Elindulni, vagy megérkezni jobb?

Mind a kettő másért jó. Az indulásban még ott az ígéret, hogy sikerülni fog, a megérkezésben pedig az a bizonyosság, hogy élve lejöttem a hegyről és hazaértem. Egy sikeres mászás után persze nagyobb az elégedettség, de az, hogy sikeres mászás, nem mindig azt jelenti, hogy sikerült a csúcsra felmenni. Sőt, igazán ez úgy van, hogy az még csak a siker fele. Le is kell jutni. A siker most az volt, hogy életben maradtam.

Életveszélyben volt?

Tomboló hóvihar volt a hegyen. A csúcstámadás utolsó szakaszában döntöttem úgy, hogy visszafordulok, 8000 méteres magasságban voltam. Hárman voltunk, akik tiszta mászással, vagyis oxigén és sherpák nélkül próbálkoztunk, azonban mindhármunknak vissza kellett fordulni a hideg miatt. Voltak olyan pillanatok, amikor így is úgy éreztem, hogy ugyanarra a sorsra jutunk, mint az előző két magyar hegymászó, Kiss Péter és Erőss Zsolt.

Az időjárás nem engedte, hogy megmássza ezt a hegyet. Nehéz döntés visszafordulni?

Nagyon sok volt a hó és rettenetes a hideg. Én mindig mindent megteszek, hiszen tudom, hogy mennyi munka és erőfeszítés van abban, hogy addig eljut az ember, hogy ott van a hegyen. Adott esetben a csúcs közelében – ezért aztán nem könnyű, de van egy pont, aminél tovább nem lehet menni, mert onnantól nincs biztonság. Egész addig megyek, ameddig lehet. Most eddig lehetett.

A Kalifa Himalája Expedíció 2018 célja volt az is, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére és tiszteletére, emléktáblát és koszorút helyezzen el a hegyen. Ismerte őket személyesen?

Kiss Pétert nem ismertem, csak az eredményeiről hallottam. Zsolttal utoljára fél évvel a tragikus expedíciójuk előtt, egy élménybeszámolón találkoztam, amit Nagyváradon, a Líceumban tartott. Mászni nem másztam vele, de az eredményei és a dicsőség, ami körülvette, rám is hatással volt. Ő egy ikon volt. Nem mondom, hogy miatta kezdtem el mászni, azt nélküle is elkezdtem volna. Erős Zsolttól álmokat kaptam. Inspirált. Az életútjának az volt az üzenete, hogy Gyergyóból is bárhova el lehet jutni, még egy olyan célt sem reménytelen kitűzni, hogy a világ legmagasabb hegyét is megmászom, ez nagyon sokat jelentett nekem. Éppen ezért volt célom, hogy a tiszteletemet kifejezve, elviszem az emléktáblájukat arra a helyre, ahol odavesztek.

Hegymászó miért lett?

Főleg kíváncsiságból. A sport, a teljesítmény, a természet mindig része volt az életemnek. Szüleimmel Biharfüreden nyaraltunk, s nagyon érdekelt, hogy mi lehet ott a település felett messze a hegyen. Nekivágtam és egyedül mentem fel arra a hegyre, amiről utólag kiderült, hogy a Mezőhavas csúcs, és egyébként 1670 méter magas. Azt hiszem, ott fogott meg valami végleg ebben az egészben.

Erőss Zsoltnak célja volt, hogy a Magyarok a világ nyolcezresein projektjét befejezze. Ebből a K2 és a Sisapangma volt még hátra, amivel ugyanebben az expedícióban most Klein Dávid próbálkozott, Ön korábban megpróbálta a K2-t. Van olyan cél, hogy befejezze, amit Erős Zsolt elkezdett?

Nem, azok az ő céljai voltak és az ő története lezárult. Annak persze nagyobb hírértéke van, ha olyan hegyre jut el az ember, ahol még előtte nem jártak magyarok, de engem nem ez mozgat, amikor célokat keresek. Ilyenkor különben is korai még arról gondolkodni, hogy mi lesz a következő hegy. Annyi szép hegy van még a világban, ahol nem jártam, de az sem biztos, hogy valaha fogok. Lehet, hogy nem is lesz több expedíció, nem tudom mit tartogat a jövő? Hegyek nélkül is sok magas célom van az életben, gyerekek, munka, a hegymászás csak ezután következik.

Építészként min dolgozott utoljára?

Egy kápolna koncepcióterveit készítettem el, mielőtt elindultam.

Van közös, a két szenvedélyében, az építészetben, ami a munkája és a hegymászásban?

Két nagyon külön világ, de ott mindenképpen összeérnek, hogy mindkét esetben álmokból épül fel egy fizikai teljesítmény. Ebben hasonlítanak, de a hegyre azért az idealisztikusabb énem visz, miközben a tudatosságomnak nagyobb a tétje a hegyen.

A mostani egy nehéz mászás volt, azt mondta. Ekkora hegyeken, mitől lehet bármi könnyű és mitől lesz nehéz?

Mondjuk a K2 – annak a csúcsára magyarok még nem értek fel – az egy nagyon nehéz mászás volt. Az nagy álmom. De ha igazi hegymászásról beszélünk, akkor az olyan, ami nem a szokványos. Nehezebb úton, vagy olyan új utakon jut fel a csúcsra, amit más még nem próbált, vagy másnak nem sikerült. Ez az, amivel hozzá lehet tenni a hegymászáshoz. Ha valaki csak saját magáért mászik, ha azt akarja megmutatni, hogy neki ez is sikerült, az nem az igazi. Egy hegymászó céljai akkor derülnek ki, ha megnézzük a választásait és ha azokhoz valódi teljesítmény szükséges, csak akkor nem egoizmus, amit csinál.

Önnek mi a célja azzal, hogy mászik?

Csak azért, hogy az erőmet fitogtassam, már nem biztos, hogy csinálnám. Minden csúcshódításra magammal viszek egy magyar zászlót, Nagyvárad felirattal. Ez, városunk magyar közösségének létezését és élni akarását tükrözi. Azért csinálom, hogy a határon túli emberek ebből is erőt meríthessenek a hétköznapokhoz. Engem igazából ez a cél és nem a csúcsok tesznek elkötelezetté.

Ez egy küldetés?

Inkább egy figyelemfelhívás, ami arról szól, hogy igaz ugyan, hogy az elmúlt 20 év alatt 70 000 főből több mint 20 000 magyar eltűnt Nagyváradról, de elfogyni nem fogunk, mindig leszünk, meg kell maradjunk. Saját példámmal azt az üzenetet hordozom, hogy hiszek ebben. Amikor felérek egy hegy tetejére, erre szeretném felhívni a figyelmet. Meglengetem a magyar zászlót, mert magyar vagyok, én ezt vállalom és hirdetem, azért, hogy mások is tegyék ezt meg abban, amit csinálnak: éljenek magyarként.

Névjegy:

Varga Csaba

1982-ben született Belényesen, a bihari hegyek lábánál.

Tanulmányait a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építészeti Karán folytatta, ahol 2007-ben diplomázott.

Eddig három sikeres nyolcezer méter feletti hegyet meghódító expedíciót tudhat maga mögött. Ebben az évben a magyar hegymászók közül ő jutott legmagasabbra oxigénpalack használata nélkül.

Példaképe, Jerzy Kukucska lengyel hegymászó, akinek 11 év alatt sikerült megmásznia a Föld mind a 14 nyolcezres csúcsát úgy, hogy közülük sokat télen vagy egyedül teljesített, esetleg járatlan úton és természetesen oxigén nélkül.

Az öt halálos kincs

A 8586 méter magas Kancsendzönga a Mount Everest és a K2 után a világ harmadik legmagasabb hegye. Öt csúcsból áll, a neve is innen ered, jelentése „A hó öt kincse”. 1905-ben már megpróbálták meghódítani, de csak 6500 méterig jutottak, majd 1929-ben egy német expedíció a 7400 méteres magasságot érte el. Elsőként George Band és Joe Brown 1955. május 25-én jutott fel a csúcsára, bár – tisztelve Szikkim lakosságának vallását, akik számára a csúcs szent – megálltak néhány méterre a tényleges csúcstól. A legtöbb sikeres hegymászó azóta is követi ezt a hagyományt. Erőss Zsolt és Kiss Péter 2013 márciusában indult a csúcs megmászására, május 20-án el is érték, ám már nem tudtak visszaereszkedni a 4-es táborba. A sikertelen keresés után eltűntnek nyilvánították őket. A Kancsendzönga veszélyes hegynek számít, amit az is mutat, hogy az összes nyolcezres hegyen folyamatosan javulnak a halálozási statisztikák, a Kancsendzönga az egyetlen, ahol az utóbbi évtizedben ez az arány 20 százalékról 22 százalékra emelkedett. Ennek oka elsősorban az, hogy nincs jól kipróbált, könnyű út felfelé, a terepviszonyok miatt nem lehet biztonsági köteleket kifeszíteni, így itt tényleg „mászásról” van szó, mindenféle biztosítás nélkül. Ráadásul nagyon hosszú a csúcsmászás időtartama, mert a négyes tábort 7500 méteres magasságban lehet legmagasabban létrehozni, feljebb nincs hely a sátraknak. Így sokat kell egyhuzamban mászni, ami nagyon megterhelő, nehéz az akklimatizálódás, és korán kell indulni, hogy még aznap le is érjenek a csúcsról.

Borítókép: Varga Csaba erdélyi magyar hegymászó az utolsó akklimatizációs köre teljesítése közben körülbelül 7000 méteres magasságban látható 2018. május 1-jén.

MTI