Balázs Fecó: Két ember helyett is éltem!

Annak idején az apja és a tanárai ösztönzése ellenére választotta az útját, és az élet őt igazolta. Anya nélkül kellett felnőnie, két évtizeddel ezelőtt azonban nemcsak feleséget, de egy fiúgyermeket is kapott kárpótlásul – írja a Vasárnap Reggel legutóbbi száma.

Szeretsz játszani?

Gyerekkoromban tudtam és szerettem is sakkozni, ám csak annyi maradt ebből, hogy még felismerem a bábukat. Felnőttként már nem sakkoztam, nem kártyáztam. Semmiféle szerencsejátékot sem űztem soha, az én életemben csak a zenéé és a lányoké volt a főszerep! Utóbbi természetesen kizárólag a múltra vonatkozik, hisz régóta élek boldog házasságban.

Űztél korábban valamilyen fizikai sportot?

Megszállott focirajongó vagyok, majdnem annyira imádom, mint a zenét. Egy Nagyvárad térhez közeli, gangos házban laktunk, közel a Fradi-pályához, oda vitt ki apám először meccset nézni. A Bakáts téri zenei általános iskolába jártam, zongoraszakra, ezzel párhuzamosan évekig rúgtam a bőrt a Fradi kölyökcsapatában. Egyszer egy Vásárvárosok Kupája-mérkőzésre az Üllői úti stadionban került sor, és a nagy meccs előtt hangulatjavítás céljából pályára küldtek minket, kölyökcsapatosokat. Én az első öt percben ráestem a kezemre, ami azonnal eltört. Számomra ez lett a vízválasztó: a focit végleg abbahagytam, a zene mellett tettem le a voksomat.

Május 5-én ünnepled legendás zenekarod, a Korál 40. születésnapját. Hosszú hajú rockerként gondoltad volna, hogy idáig jutsz?

Amikor ezt az egészet elkezdtem, még klasszikus zongoraművészi pályára készültem. A zenei általános után a konzervatóriumba kerültem, ahol egy éven át ugyanahhoz a zongoratanárhoz jártunk Presser Gáborral. Ő akkor már az Omegával lépett fel, én pedig egy évre rá kerültem a Neoton együtteshez, ami újabb meghatározó mérföldkő lett az életemben. A Beatles meg a Rolling Stones muzsikája a világ valamennyi fiataljára óriási hatással volt a hatvanas években, rám is. A könnyűzene „megfertőzött”, hiába próbáltak a tanáraim meg az apám visszatéríteni a klasszikusokhoz. Valami hajtott az ismeretlen felé, és az idő végül engem igazolt: eltelt fél évszázad, és még mindig azt csinálom, amit szeretek, ami az életem, és szeret a közönség is!

Miért csak édesapádat említetted az imént?

Mert csupán négyéves voltam, amikor édesanyám meghalt; így kerültem az apai nagyanyámhoz, aki átvette az anyai szerepet. Csodálatos nagymama volt, szinte ő nevelt fel. Apám a végzettségét tekintve jogászember volt, de jobban szerette a jó életet, mint a paragrafusokat, így egy idő után gebines üzletet nyitott. Az apámra mindig számíthattam, minden szempontból... Éveken át éltünk hármasban, aztán apám végül újranősült, ám akkor én már nem laktam otthon. Továbbra sem hiányzott a gyöngéd szeretet az életemből, a körülöttem lévő lányoktól mindig megkaptam.

17 évesen önállósodtál – de az élethez pénz is kell... Miből fizetted az albérletedet?

Hát a neotonos gázsimból! Negyedikes gimnazistaként, 1967-ben kerültem be a zenekarba, és bár még leérettségiztem, az életemet már felnőtt módra éltem tovább. Sem az apám, sem az Isten, senki nem tudott kiábrándítani abból, amit éreztem. Már akkor tudtam: ez az utam.

Hogyan kerültél a Neoton együttesbe?

Volt egy kis zenekarom, jelentkeztünk az 1968-as Ki Mit Tud?-ra. A IX. kerületi válogatón kerültünk össze a neotonos fiúkkal, akik akkor már a Közgáz házi zenekarának számítottak. Mint kiderült, az orgonistájukat elvitték katonának, és Pásztor Laci megkérdezett, volna-e kedvem náluk játszani. Volt. A versenyt a Hungária nyerte, a Neoton második lett, de ez is óriási lökést adott a pályán, hiszen a televízió közvetítette a versenyt. Pásztorék is ennek köszönhetően jutottak egy egy hónapos Nigéria–Laosz-turnéhoz, amire már engem is magukkal vittek. 18 évesen olyan világba csöppentem, amiről nem is álmodtam. A világ könnyűzenei piaca közben átalakult a woodstocki fesztivál után, és ez a rockos vonal nekem is bejött! Itthon Taurus néven supergroupot alakítottunk Radics Bélával, Som Lajossal, Brunner Győzővel és a szövegíró Horváth Attilával – ő volt a zenekar ötödik tagja. A debütáló fellépésünk 1972. május elsején volt a Budai Ifjúsági Parkban, itt kezdtem Attilával közös, saját dalokat írni és szólóban énekelni.

Úgy tudom, ezután külföldre mentél vendéglátózni.

Igen, alkalmi formációként Brunner Győzővel, Zoránnal és még két zenészkollégával kiutaztunk nyugatra. Több országban jártunk. Nem volt leányálom este kilenctől hajnali négyig világslágereket játszani különféle bárokban! Amikor 1974-ben hazajöttem, Koncz Zsuzsa épp zenekart keresett. Ebből még nem lett önálló együttes, csupán Zsuzsa kísérőzenekara volt. Aztán 1978-ban megalapítottam a Korált, akikkel javarészt magam írta dalokkal mutatkoztunk be.

Édesapád mit szólt a karriered alakulásához?

Szülőként féltett a könnyűzene világától, hiszen az ismeretlen volt a számára. Ám az első sikerek, újságcikkek, tévés szereplések meghozták az elismerését, lassan megenyhült irányomban, amikor a szomszédok, ismerősök egyre sűrűbben gratuláltak neki a fiához. Megérte a legnagyobb Korál-sikereimet, többször is látott színpadon, bár a koncertjeinkre nem járt. Ritkán találkoztunk, de a 2003-ban bekövetkezett haláláig jó viszonyban maradtunk.

Egy sikeres rockzenész körül mindig sok lány sündörög. Te nagy csajozógép voltál?

Rám nem voltak jellemzőek az egyéjszakás kalandok, sosem éltem vissza a népszerűségemmel. Szerelmes típusként hosszú távra szerettem volna tervezni, csak ez nem mindig jött össze. Életemben csak három igazi kapcsolatom volt. Az első házasságom tizennégy év volt, ennek egy később kilenc éven át tartó szerelem vetett véget. A mostani házasságom immáron két évtizedre tekint vissza, utóbbinak köszönhetem a gyönyörű fiamat.

Lehet rád számítani a hétköznapokban?

Ha arra gondolsz, hogy rendszeresen porszívózok vagy mosogatok-e, arra nemleges a válaszom, annak dacára, hogy otthon nem vagyok popsztár, csak férj, társ, édesapa. Viszont sosem kértem ki magamnak, ha valamit csinálni kellett, és ha megkérnek rá, ma is elvégzek akármit.

Közel az ötvenhez ajándékozott meg a sors a fiaddal. Remélted még, hogy apa leszel?

Az első feleségem öt évvel volt idősebb nálam, nem született gyerekünk. Egy másik szerelem vitt el ebből a házasságból kilenc évre, aztán egy harmadikat a foci szeretete hozott meg, ez tart máig is. Kaptam egy hívást egy hölgytől, miszerint szeretne meghívni a barátnője születésnapjára, mert én vagyok a kedvence. Elfogadtam a felkérést, és az a hölgy, aki beszervezett, ma a feleségem.

Három évre rá, hogy összejöttünk, megszületett a kisfiunk, nyolc éve pedig – stílusosan – abban a sitkei kápolnában mondtuk ki Imolával egymásnak a boldogító igent, amit 33 évvel ezelőtt felfedeztem, és aminek a renoválására éveken át nagykoncertekkel gyűjtöttük a pénzt. A fiam születése, késői apukaként, euforikus boldogságot adott, mindenben segítettem régen is, most is. Fecó nemrég a bécsi közgazdaság-tudományi egyetemre felvételizett, nagy esélye van, hogy fel is veszik, hiszen nagyon jó fejű fickó.

Perfekt angol, német és spanyol, az üzleti világ a mindene. Én ennek örülök. A mai világban a zenéből nem lehet biztonságosan eltartani egy családot, ez egy bizonytalan szakma lett. A fiam elfogadta, hogy „a Balázs Fecó” az apukája, szeret engem, de olyan életkorban van, amikor a társai néha cikizik miattam, és ezt vagy jól viseli vagy rosszul. Nem Korál-rajongó, de van pár kedvence.

Melyik a három kedvenc Korál-számod?

Maradj velem, a Kevés voltam neked és az Érints meg! Milliószor játszottam mindegyiket, de nincs két egyforma koncert – én ugyanúgy élvezem, mint a közönség. Ma is járom az országot az Évszakok című műsorommal, és az, hogy mindenütt telt ház vár, azt bizonyítja, hogy változatlanul szeretnek az emberek. Én ezt azzal hálálom meg, hogy mindig élőben zenélek.

Az utóbbi években megromlott az egészséged, több szívműtéten is átestél. A májusi nagykoncertre hogyan készülsz fel fizikálisan?

Hál’ Istennek csak egy műtéten estem át, 1995-ben. A nyolcvanas évek elején évi négyszázötven koncertet adtam, napi két doboz cigit elszívtam, piáltam, éjszakáztam, és ami stressz ezzel jár, mind benyeltem – talán két ember helyett is éltem. Ebből lett egy infarktusom, aztán jött a bypassműtétem. Ezután váltam meg végleg a cigitől is, a piától is.

A sérült szívem két éve egy kanadai turnén megint elkezdett rakoncátlankodni, szívritmuszavar lépett fel, akkor ambulánsan kellett beavatkozni. Azóta még jobban igyekszem vigyázni az egészségemre. A koncertre gyógymasszőr segítségével készülök, az ő szakértelme is kell ahhoz, hogy végig tudjam csinálni a két és fél órás műsort. Szeretném meghálálni az ötven évnyi rajongói szeretetet!

Mivel tudsz kikapcsolódni?

Mindig kell valami, ami leköt. Kertes házban élek, jó levegőn, van medencénk is, bár én nem úszom benne. Imola révén nagy rokonságom lett, a gyerekek, unokák szoktak hozzánk járni lubickolni. Valaha szerettem horgászni, az kikapcsolt. Ma szívesebben ülök le a tévé elé egy jó vörösborral a kezemben, jó meccset nézni, néha barátokkal, néha a fiammal – örülök, hogy ebben ennyire egyezünk!

Borítókép: Balázs Ferenc (Balázs Fecó) billentyűs, énekes, zeneszerző énekel a 60. születésnapja alkalmából adott koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában.

MTI Fotó: Mohai Balázs