2015.07.27. 09:39
Hadnagy László nem csak Gyulafirátóton alkotott maradandót
Érdeklődéssel és meghatottan olvastam lapunk július 10-i számában Farkasné Molnár Csilla írását, amely a halálának 20. évfordulója alkalmából Gyulafirátót jeles szülöttjére, Hadnagy László tanárra és népművelőre emlékező ünnepségről adott számot.
A lokálpatrióta nevelőmunkásságáról magam is tájékozódtam, a cikk azonban kiegészítette ismereteimet. Ugyanakkor arra késztetett, hogy elmondjak néhány történetet, amelyek azt bizonyítják, hogy viszonylag rövid pályája során Hadnagy úr nemcsak a szülőhelyén, hanem szélesebb körben is alkotott maradandót.
Én például sohasem felejtek el egy alkalmi társalgást az 1956-os forradalom forró napjaiból. A veszprémi Hungária sörözőben történt röpke találkozón a nálam jóval idősebb Fülöp Frigyes és Hadnagy László pedagógusoktól olyan intelmeket kaptam, amelyek mindvégig hatással voltak a megyei újságtól 1957. március 2-án történt eltávolításomig írott cikkeimre.
Amikor állás nélkül maradtam, művelődésügyi osztályvezetőként Hadnagy úrnak nemcsak szolidaritási érzéke, hanem erkölcsi bátorsága is volt ahhoz, hogy álláshoz juttasson a felsőörsi iskolában.
Hadnagy László honismereti tevékenységéből egy, a szülőfalumhoz, Bakonysághoz tartozó csárda-pusztai kápolnánál Kossuth Lajosról tartott emelkedett szintű emlékbeszédét is fölidézem, amely nem csupán a 19. századi, hanem a 20. századi forradalmat követő gondolkodásra és magatartásra is nyújtott hasznos instrukciókat.
Nem véletlen hát, hogy amikor családilag a saját halottaink sírjaihoz igyekszünk, a rátóti temető mellett elhaladva a jeles pedagógus és a kedves feleség, Zelma asszony közös sírjára is leteszünk néhány szál, a saját kertünkben nevelt krizantémot.
