Megszakadt a búza töve - Számos szokás és hiedelem kapcsolódik az aratáshoz

Hosszú ideig a sarlóval történő aratás volt elterjedt hazánkban. A munkafolyamat során az arató bal kézzel megfogott egy köteg gabonát, és a földtől harminccentis távolságban elvágta a szárát. Az aratókat a kötöző követte, aki szalmakötéllel kévébe kötötte a fogásokból összerakott markokat. Később széles pengéjű kaszasarlót használtak, amellyel az arató a gabona tövére suhintva a földre fektette a termést. Hazánkban a 15. századtól terjedt el a kaszával való aratás, ami szép lassan kiszorította az előző módszert.

Modern kombájn vágja le a gabonát Várkeszőn

Aratás előtt összegyűltek a gazdálkodó családok a templomban. Imádkoztak, áldást kértek, hogy jó legyen a termés. Megáldatták az aratásban használt szerszámokat is. Amikor befejeződött a munka, aratóünnepet tartottak. Ez olyan zenés mulatság volt, ahol tánccal, étellel és itallal ünnepelték meg a bő termést. Manapság az aratóbálokat az aratás kezdetén rendezik meg, a záró ünneplés pedig a kenyérszentelés. Ez utóbbi 1948-tól szokás, amikor a friss búzából őrölt lisztből kenyeret sütöttek, majd Szent István napján megszentelték az első kenyeret - beszélt a hagyományokról Kiss János várkeszői blogger. Június 23-án, Szent Iván napján a gazdák szemlét tartottak a földeken. A népi hiedelem szerint, ilyenkor szakad meg a búza töve és áll meg a növekedésben - mondta el lapunknak. - Az aratást az őszi és tavaszi árpával kezdték meg, ezek voltak a legkorábban beérő gabonafélék. Ezután a rozs és legkésőbb a búza aratása kezdődött, Péter és Pál napján. Az aratást július végéig általában befejezték, a szeptember és az október pedig a kukorica betakarításának ideje volt.

Nagy változás nincs az aratás dramaturgiájában, csupán egyszerűsödött, gyorsabbá vált, kevesebb emberi erőt igényel. A gazda figyeli a termés érési folyamatát, kimorzsol pár szem magot, majd megméri a nedvességtartalmát. A megfelelő érettség, illetve nedvtartalom elérésekor elindul az aratás.

Kezdetben sarlóval, majd később kaszával történt az aratás. A férfi családtagok végezték a kaszálást és a begyűjtést. A nők markot szedtek és kévébe rakták. A gyerekek kötelet csináltak a marokszedőknek, ebédet és vizet hordtak a munkásoknak, vagy a padlást takarították ki, hogy tiszta helyre kerüljön a learatott gabona. Általában az egymással rokonságban álló családok közösen végezték el az aratás igencsak kimerítő munkálatait. Az összegyűjtött kévéket behordták a házakhoz szekéren, és kezdődhetett a cséplés. Egy cséplőgép volt a faluban, szigorú ütemterv szerint haladt végig a portákon. A gépet eleinte gőzgép, majd körmös traktor hajtotta. A gyerekek általában elszedték a szalmát, töreket tapostak, a nők adagolták, és a férfiak mázsálták, zsákoltak. A szalmát kazalba rakták, és egy két méter hosszú rúddal a vállukon egyensúlyozva hordták fel a kazal tetejére. Nagyon fárasztó, hosszadalmas és poros munka volt ez. A cséplőgép egy hosszú szíj által kapott meghajtást a tőle pár méterre lévő traktorról - nyilatkozta Kiss János.

A modern földműveléssel kapcsolatban elmondta, hogy mostanság jóval kevesebb gazda műveli a földjeit. Nagy számban adják ki a területeket, és az erre szakosodott kisebb-nagyobb gazdaságok művelik meg és takarítják be a termést.

Nagy változás nincs az aratás dramaturgiájában, csupán egyszerűsödött, gyorsabbá vált, kevesebb emberi erőt igényel. A gazda figyeli a földjén a termés érési folyamatát, kimorzsol pár szem magot, majd megméri a nedvességtartalmát. A megfelelő érettség, illetve nedvtartalom elérésekor elindul az aratás. Modern kombájnok vágják le a gabonaféléket, amelyek munkavégzés közben mérik a szemveszteséget és nedvességtartalmat. Az utóbbi azért fontos, mert minél kevesebb ez az érték, a gazdának annál kevesebbet kell később szárításra költenie. A gép elvégzi az összes olyan munkafolyamatot - vágás, gyűjtés, behordás, cséplés, magtárazás -, amit régen kézi erővel végeztek. A föld területét tekintve 1-2 - nagyobb földek esetén 5-6 - aratógép vágja le a termést, majd a traktorok pótkocsin szárítóba vagy magtárba szállítják.

Az időjárás a földművelés igazi mindenhatója. Eső, szél esetén félő, hogy az érett szemek kihullanak, megfekszik a szál és nehezebb feladat lesz a vágás. A túl sok eső a gabonaféléknél csírásodást indíthat el, ami a későbbi felhasználásnál komolyan megnehezíti a gazdálkodó munkáját - nyilatkozta a Naplónak Kiss János.