A műhelytől a mérnöki székig

Mindig szívesen találkozom olyan emberekkel, akik szeretik a munkájukat. Valahogy egyszerre árad belőlük a nyugalom és az izgatottság. A vegyes érzések abból is adódnak, hogy érezzük, jó helyen van a másik, ugyanakkor annyira szereti a munkáját, hogy képtelen elnyomni azt a rajongást, amit érez, ha beszélnie kell róla.

Így éreztem akkor is, mikor Vas Zoltánnal beszélgettem, aki az apja autószerelő műhelyétől a Continental Automotive Hungary fejlesztő mérnöki csoportvezető székéig jutott. - 2002-ben kezdtem a Pannon Egyetemen műszaki informatikus szakon - vágott bele Zoltán. - Mindig érdekelt a világítástechnika, ezért nem volt kérdés, hogy a doktori címet ezen a szakirányon szerzem meg az egyetemen. Az érdeklődési körön kívül azonban többet nyomott a latban, hogy szerettem magam mindenbe beleártani, és hogy mindig vonzott az oktatás.

Vas Zoltán 2016 augusztusa óta két, összesen 15 fős csoportot vezet a vállalatnál, emellett oktat is a veszprémi egyetemen Fotó: Penovác Károly

A Ph.d. befejeztével aztán válaszút elé került. Vonzotta a kutatás, ott volt a nagy szerelem világítástechnika, és édesapja révén sok emlék fűzte az autószereléshez. - Végül úgy döntöttem, hogy a családi hagyományt viszem tovább. Édesapám már nagyon régóta az autóiparban dolgozik, technikusként kezdte, ma már pedig szinte az egész gyárat ismeri - mondta döntésének hátteréről a mérnök.

2010-ben a menetstabilizáló rendszer fejlesztéséhez került, saját bevallása szerint az egyik legnagyobb kihívásokkal teli részleghez. - Egyből otthon éreztem magam, mert rengeteg volt tanítványommal találkoztam. Élveztem, hogy folyamatosan kihívások elé állítanak. Következő év júliusától aztán szoftver projekt menedzser státuszba kerültem - vázolta előmenetelét a szoftverfejlesztő.

2013-ban egy 28 fős csoport vezetése is nyakába szakadt , amit ugyan rendkívüli szeretett, de csoporttagonként öt projekttel számolva rengeteg fejben tartandó feladat is járt. - Olyan közösségben dolgoztunk együtt, ahol mindenkinek rengeteg jó ötlete volt. Segítettük egymást, ahol tudtuk, de vezetőként nekem mindenki projektjét ismernem kellett. Bár élveztem a kihívásokat, így azért éreztem, hogy ez nekem már sok - mondta Zoltán. 2016 augusztusa óta két, összesen 15 fős csoportot vezet.

Az oktatást a munka mellett sem hanyagolta el. Korábban is együttműködött az egyetem és a vállalat, a Continental már egy szakot is indított az egyetemistáknak. - Mindig szerettem tanítani, perspektívát mutatni a fiataloknak, 2012-től már vendégelőadó voltam az egyetemen, 2013-ban pedig már több diplomásom is volt, akik nálam írták a szakdolgozatukat. A Pannon Egyetemen a járműrendszertechnikai tárgy indításával azt szerettük volna elérni, hogy a hallgatók a gyakorlattal is tisztában legyenek, ne csak az elmélettel. 2016. szeptemberében hirdettük meg a két szemeszteres tantárgyat, amit csak a vállalat munkatársai tanítanak. Olyan tudást adunk át, amit utána bármely autóipari cégnél kamatoztatni tudnak, nem csak a Continentalnál. A hangsúly a gyakorlaton van, heti négy tanórából három kifejezett gyakorlat, egy pedig elmélet. A második félévre több szak felé nyitottunk. Egyeztetve az egyetemmel és a hallgatók felől felmerült igénnyel, már többen fel is tudják venni a tárgyat, így akár 20 fős csoporttal is számolhatunk - adta tudtunkra.

Vas Zoltánt egyáltalán nem egy nyolc órában a gép előtt kuksoló kockának kell elképzelni. Egyrészt, mert álló munkahelynél is dolgozhat, másrészt pedig mert egyáltalán nem erről szól a munkája. - Rengeteg telefont intézek, angolul és németül is folyékonyan beszélek, ami kell is, hiszen napi szinten kapcsolatban vagyunk a vevőkkel. Sokat utazok, főleg Frankfurtba, de jártam már többször Svédországban is, ahol egy befagyott tavon alakítottak ki tesztpályát, és ahol azokat a rendszereket tesztelik, amiket mi fejlesztettünk, de Barcelonában is már több ízben jártam - mesélt a mérnök, aki szerint bár a protokoll ugyanaz, a feladatok mégis változnak. - Alapvetően bármilyen fejlesztésről van szó, ugyanazon a folyamaton megy keresztül, mégsem nevezhetjük monotonnak a munkánkat.