Nincs gazdasági növekedés bizalom nélkül

- Bevezetése óta viták kereszttüzében áll a bankadó. Ennek megfelezésre ígéretet tett a kormány, ezzel szemben mégsem hajtották végre. Ön szerint ezt miként élik meg a bankok?

- Nincs rá más okuk, minthogy rosszul éljék meg, fogalmazott Felcsuti Péter, aki az elmúlt héten egy gazdasági fórumon járt Veszprémben. Korábban az volt az európai nézet, hogy ilyenre nincs szükség, időközben filozófiai váltás történt, ma már több országban is bevezették.Tudni kell, a válságot követően az európai kormányok nagyon sok pénzt költöttek bankjaik feltőkésítésére. Náluk a befolyt bankadót nem a költségvetés helyzetének javítására fordítják, hanem elkülönített alapot hoznak létre belőle, azért, hogy egy jövőbeni bankválság esetén már ne kelljen az adófizetők pénzéhez hozzányúlni.

- Ezzel a filozófiával egyet is lehet érteni...

- Igen. Csakhogy hazánkban az állam egyetlen fillért sem költött a bankok feltőkésítésére, mert ezt a tulajdonosok megtették, vagy nem volt rá szükség.  Ami bankadót a magyar állam beszed, az teljes mértékben a költségvetés bevételeit növeli, a deficit csökkentésére fordítják. Szerintem ez baj. A dilemma erkölcsi természetű, az embert akkor büntessék, ha okot adott rá, a nálunk működő bankok erre nem adtak okot. Másrészt, ha a bankadó intézményesül, akárki is kerül hatalomra 2014 után, nem fogja tudni egyhamar kivezetni.

- Miért baj ez?

- Mert ez az egyik oka annak, hogy hazánkban a hitelezés lefagyott, ami pedig egyenes kapcsolatban van a gazdasági növekedés elmaradásával. Azt gondolom, a szektorális adók bevezetése nagyon rossz koncepció: nem normatív; nem transzparens; a gazdaság különböző ágai között megkülönböztetést tesz, ami a piacgazdaság szabályaival ellentétes. Azon kívül, hogy pénzre van szükség, nehéz megmagyarázni ezen adók gazdasági racionalitását. Hazánk nem túlságosan irigylésre méltó helyzete szerintem ezekkel is összefügg.

(Fotó: Gáspár Gábor)

- Matolcsy György jegybankelnök szerint a hitelezést gátolja, hogy a bankok között nincs érdemi versenyhelyzet. Ön is így látja?

- Ez az állítás szakmailag értelmezhetetlen. A verseny intenzitása a különböző részpiacokon (lakossági, vállalati) és termékek (hitel, betét, számlavezetés, kártya és más szolgáltatások) tekintetében természetesen eltérő. Ám történetesen a vállalati részpiac és lényegében az összes vállalati termék vonatkozásában kifejezetten éles a verseny a bankok között, amit az is jól jelez, hogy az első hat bank piaci részesedése a vállalati hitelek és betétek vonatkozásában 10–15 százalék között szóródik. Ha mondjuk, arról beszélnénk, hogy a lakossági üzletágban nem elég éles a versenyt, azt el tudnám fogadni, hiszen az OTP dominanciája jellemző.

- Elmúlt heti sajtóhírek szerint csökkenhet hazánkban a nagybankok száma. Ez élesíti, vagy csorbítja a versenyhelyzetet?

- A lakossági üzletágban az OTP-nek 25-30 százalékos a piaci részaránya, mindenki másnak 7-8-9 százalék. Ez az arány valószínűsíti, hogy a verseny nem tökéletes. Ha a nagybankok száma csökken, az bizonyosan a lakossági üzletágban csorbítja a versenyt, mert az OTP részesedése tovább emelkedik majd.

- Véleménye szerint az MNB most meghirdetett növekedési hitelprogramja segíti-e a fellendülést?

- Magyarországon a vállalati hitelállomány összesen 9000 milliárd forint, a programra pedig első körben 2x250 milliárdot szánnak. Az egyik 250 milliárd a devizahitelek lecserélést szolgálja, a másik fele lehetne akár új hitel is. Én beszéltem bankvezetőkkel, nem nagyon hisznek a kisvállalati hitelfelvételben. Ennek ellenére nekem nincs rossz véleményen a programról, több mint a semmi, de a GDP-re gyakorolt hatását korlátosnak tartom.

- Akkor mi szükséges ahhoz, hogy tényleg beinduljon hazánkban a gazdasági növekedés?

- Bizalom nélkül nincs gazdasági növekedés, amit sürgősen helyre kell állítani. Azt se felejtsük, hogy a magyar növekedési kilátásokat erősen meghatározza az eurozóna helyzete, ami szintén nem rózsás. Látni kell, olyan, hogy nagyon gyorsan fellendülünk, nincs; csak olyan van, hogy sziszifuszi, kínos és keserves munkával – amit nem lehet megspórolni – az ország 2-4 éven belül elérheti a 2-2,5 százalékos növekedést.

Felcsuti Péter szerint az országban sem az adósságterv, se a GDP, és kiváltképp a gazdasági növekedés nem olyan, mint ahogy azt 2010-ben elképzelték, a költségvetési deficit az egyetlen, ahol van némi előrehaladás. A költségvetési egyensúlyért minden évben meg kell harcolni. A kiadási oldalon erőteljes nyomás tapasztalható, miközben nincs bevétel, ugyanis egy nem teljesítő gazdaság nem produkál adóbevételeket. Mindez minden évben visszahat a gazdaságra. Ha nem lesz kormányváltás, marad a nyüglődés. Ha lesz kormányváltás, az esélyt megszerzik az előrelépéshez, de a garanciát ekkor sem.